Cinikus motoros

Úgy látom annyira debil lett az átlag, hogy eljutottunk addig, amin egykor röhögtünk. Nevezetesen a figyelmeztetésekig. Például a tárgyak a visszapillantó tükörben az eredetitől eltérő méretűnek látszhatnak. Vagy: a szárítógép nem alkalmas macska szárítására. Itt tartunk. Tehát már az elején…

Akinek humora van… ...akinek nincs, az meg mit keres itt? ;)   Élsz, létezel. Éled az életed úgy és olyan körülmények között, ami számodra a legmegfelelőbb, ami azt is jelenti, hogy nem teszel ki mindent a kirakatba. S bár persze jobban esik egy zuhany az egész napos 30 fokban motorozás után, de…

  Hát akkor üljünk fel a mainstream hullámaira. No, nem olyan konform, tudósító módon, hanem amolyan „cinikusmotorosan”.     Nem szívesen járok a populáris helyekre, de persze van, amit akkor is látni akarok, ha turistaáradaton kell átvergődnöm magam miatta. Ezeken a helyeken -is-, ha rajtam…

201. Ez a kétszáz egyedik posztom. Tíz év alatt. Sok-e vagy kevés? Kinek hogy'. Morfondírozzunk kicsit... Annak idején, tíz éve azért kezdtem ezt a blogot, hogy a sok hülyeséget ami belém szorult kipakoljam valahova, hogy írhassak. Mert szerettem írni. És titkon reméltem hátha lesz valami érdekes…

  A címben szereplő mondat mely egy immár klasszikusnak számító vicc csattanója, Bencének köszönhetően vált szállóigévé még a második Drink’N’Ride során. Aztán valahogy ottmaradt. Mármint a mondat, mármint a fejemben, mármint a motorozással, a motorosléttel   kapcsolatban. Azzal, amit számunkra ez…

Jó rég nem jelentkeztem. Egész egyszerűen motorozom, és nagy ívben teszek az idiótákra, bár elvileg hétvégén megyek egy nyilvános rendezvényre, szóval még bármi lehet. :D (ez azóta már múlt idő, azaz túléltem egy nyilvános f@sztivált:) ) 1993.   Emlékszel a kilencvenes évek elejei motoros…

Egy jó ideje nem járok un. motoros rendezvényekre, motorosok közé. Nem, nem arról van szó, hogy mindenki hülye, csak én vagyok helikopter! Egész egyszerűen itt is megjelent a tömeg, akik a tömegkultúrát, a konformista értékrendet hozzák magukkal. Mikor az a fontos hogy a plebsznek megmutasd te is…

Nagy játékos az élet. Előző postom -mely után megint egyel kevesebb lett a blog követője :) - arról szólt, hogy mennyi embert, mennyi ismerőst köszönhetünk ezeknek a fránya vénlányoknak (gy.k.: motorjainknak), és hogy a racionalitást és az úgynevezett józan észt félredobva szeljük át olykor ezt a…

Szinte naponta kapom a blog ötleteket barátoktól, ismerősöktől és ismeretlenektől, ma azonban már csak ritkán lesz belőle post. Nem a téma miatt, az szinte minden esetben az én csőrömet is piszkálja… csak egyszerűen belefáradtam. Tompulva észlelem, hogy korunk motorosa állandó kényszert érez a napi…

Motorozunk. Csak úgy, előre eldöntött cél nélkül, aztán persze egy olyan motoros rendezvényen találjuk magunkat amiről olvastam már, ám nem éreztem késztetést a részvételre. Tudatalattink mégis ideterelt. A szervező közösségi oldal infói felébresztik bennem a gyanút, hogy megint egy hazai…

A címet adó közismert mondás jutott eszembe az alábbi történetről. A szokásos, évi két hetes, többezer kilométeres túra után megérkezünk házunk elé. Épp kászálódunk a felcuccolt motorokról, mikor ismerős érkezik, kézen fogva vezetve a soros barátnőt. - Mentek vagy jöttök? – kérdezi A „Most…

A privátokról szóló post végét záró tanulságot támasztja alá egy hír. Nem tudom valódi-e vagy szerpentini legenda, hiszen mi –földrajzi közelsége ellenére- nem részesítjük előnyben Ausztriát és a többi kilúgozott vidéket ("kibontom, mert nem eszed": lásd az illusztráció -német-fotót, mely szándékaim…

 44. Borzasztó. Közel két hónapja betöltöttem ezt is. Most - remélhetőleg életem felénél-számadást végzek az elmúlt évtizedekről. Hol tartok? Honnan indultam? Milyen utat jártam be? Bénító, ahogy negyventől hirtelen változik minden. Felgyorsulnak az események. Ám visszagondolva az elmúlt…

Aki kiteszi magát az ablakba az megmérettetik. Alacsonyabb és magasabb mércével is. A legtragikusabb mikor abszolút kívülállókhoz jut el írásod, mert egyrészt semmit nem értenek az egészből, másrészt zömük hivatásszerű kommentelő. Ők azok, akik kiragadnak egy mondatot, vagy egyszerűen CTL C majd CTL…

Talán mert már előre fázok a nagy karácsonyi álszentségektől és hazug összeborulásoktól. I. Többé-kevésbé privát házibuli, erősen limitált négyzetméteren. Keresem a helyem, ám nehezen találom. Bele kell rázódnom, amiben nem segít, hogy van itt valaki, aki már első…

Megyei napilapunk versenyt hirdetett. Szépségversenyt. Motorosoknak. A kiírás felkeltette érdeklődésem. Szarkasztikus énem megindult, de gondoltam kivárok. Kivárom, míg nyilvánosságra kerülnek azok fotói, akik a megyei, kommersz fürdőtelep jóáras, Magyarország éves gdp-jét…

Kötelező szűrés. Általában kibújok alóluk, de mivel három éve nem voltam, gondoltam nem árt. A protokollnak megfelelően levetkezek derékig, és 43 éves habtestemmel bemasírozok a gépbe. Asszisztensnő mellém áll, zárná rám a szerkentyűt. Ránéz bal vállamra, és kiszakad…

Majdnem tíz éve lepett meg Nana a francia Wild néhány lapszámával. Azóta rákattanva követem őket, hiszen a stílus amit közvetít, a motorok, amiket bemutat közel állnak hozzám. Elsősorban öreg harlikkal, és minden csillogás-pompa nélkül motorozó arcokkal és túrákkal foglalkozik. A napokban a…

Koncerten vagyunk. Ráadásul azon ritka alkalmak egyike, mikor lakóhelyünkön. Rengeteg ismerős –gyakorlatilag csak ismerős :-) -, jó zene. Persze a valakit mindig utálni kell alapon nekünk is vannak rajongóink, bár szerintem ők sem tudják miért. Mint ahogy azt sem, hogy virágkorán…

Igényes vagyok. Ez mindig az árcédulára pillantva derül ki. Hogy’ hogy-nem, mindig sikerül rátapintanom a legdrágább holmikra. Talán azért, mert nem veszek mű dolgokat. Inkább keveset, de jót. Így vagyok a cipővel is. Nem váltogatom stílusom a széliránynak megfelelően, a…

Tízegynéhány éve néhanapján még el-el jártam robotolni az öreg Guzzival, de nem csináltam belőle rendszert. Motorozva még nehezebb volt bekanyarodni az elé a bizonyos sorompó elé, hiszen vérem vitt volna tovább. Aztán Gusztit Fekete Péntekre-re cserélve többé már meg sem…

Május elsején újra elindultunk. A két évvel korábbiak után nem voltak vérmes reményeink. Igazából már nem is a börze izgatott minket, hanem a motorozás, a még turistaáradat mentes Balaton, no és persze a kevés számú, ám annál megbecsültebb barátaink közül kettővel való…

Az alábbi kis mese megkíván némi vonatkoztatási készséget, szimbolikát. Ha nem megy, nem neked írtam. :) Egyszer volt hol nem volt, volt egy szubkultúra, melyre a konform társadalom előszeretettel húzta rá a deviáns címkét. Húzta, húzta, közben nyálcsorgatva és sóvárogva…

Ez a gondolatrohanás akár a Divatban post kiegészítése is lehetne. Vannak emberek, akik úgy képesek úszni az árral, hogy tán még önmaguk előtt sem válik egyértelművé színeváltozásuk. Annyi azonban bizonyos számukra, úgy tudnak fennmaradni talmi életükkel, elvtelen…

Mivel tapasztalataim szerint az egysejtűek sikítva menekülnek a blogról, most ismét gondolkodásotokra, vonatkoztatási és beleérző képességetekre építek. Itt a tél, több idő jut olvasni. Ha van tíz perced olvasd el ezt az 1930-ban íródott Kosztolányi novellát (talán nem…