Cinikus motoros

Úgy látom annyira debil lett az átlag, hogy eljutottunk addig, amin egykor röhögtünk. Nevezetesen a figyelmeztetésekig. Például a tárgyak a visszapillantó tükörben az eredetitől eltérő méretűnek látszhatnak. Vagy: a szárítógép nem alkalmas macska szárítására. Itt tartunk. Tehát már az elején…

Jó rég nem jelentkeztem. Egész egyszerűen motorozom, és nagy ívben teszek az idiótákra, bár elvileg hétvégén megyek egy nyilvános rendezvényre, szóval még bármi lehet. :D (ez azóta már múlt idő, azaz túléltem egy nyilvános f@sztivált:) ) 1993.   Emlékszel a kilencvenes évek elejei motoros…

Próbálok viccelődni, persze élcelődni is, hiszen ez utóbbi úgy hozzám nőtt, ahogy a szívem dobog a mellkasomban. Próbálkozom, terelek, de nem megy. Nem megy, mert gondolataim minduntalan egy ősrégi, ámbár bennem behegedhetetlen sebet okozó mai eseményen járnak. Esemény? Milyen fura ez a kifejezés. E…

Nagy játékos az élet. Előző postom -mely után megint egyel kevesebb lett a blog követője :) - arról szólt, hogy mennyi embert, mennyi ismerőst köszönhetünk ezeknek a fránya vénlányoknak (gy.k.: motorjainknak), és hogy a racionalitást és az úgynevezett józan észt félredobva szeljük át olykor ezt a…

Hétvégén –ki gondolta volna :)  - motoros haverokkal múlattuk az időt. Nem, nem a vastelep tagjai voltak ők, hanem lakókörnyezetünkben élők, vegyes motorparkkal rendelkezők. Persze most sem a holdkőzetek vizsgálatáról vagy a megasztárról szólt a nóta, hanem…

Hosszú ideje nem vágyom téli motorozásra. Legalábbis így, a tél elején. Télen többet agyalok. Annak van itt az ideje, bár sokan nem szeretik a gondolkodókat. Pedig gondolkodok MERT vagyok!Mindig irtóztam a középszerűségtől. Lehet hogy defekt, de ez van. Életem első éveit egy…