Hétvégén –ki gondolta volna :)  - motoros haverokkal múlattuk az időt. Nem, nem a vastelep tagjai voltak ők, hanem lakókörnyezetünkben élők, vegyes motorparkkal rendelkezők. Persze most sem a holdkőzetek vizsgálatáról vagy a megasztárról szólt a nóta, hanem „motoroztunk”. Verbálisan. Aztán én egyre kevésbé verbálisan. Elcsendesedtem és feleslegesnek éreztem egyetlen kimondott szót is. Megint a chopper kontra speed témánál voltunk. Nem, most nem volt szarozás, meg budizás, az másik csapat. Viszont bizonygatás annál több. Friss élmények és utak hiányában jöttek a régi lokális sztorik melyeket olykor már megszépít a múlt. Ki, ki mellett húzott el bizonyos helyi legendáriumoknak teret adó kanyarokban. Hamar elértük a szokásos szintet. Ki tudja ugyanazt a kanyart 120-szal vagy esetleg 150-nel bevenni, és mennyit ér egy tuning a 60 lóerős chopperen, mert fontos hogy a lefittyedő szájú speedesnek megmutassuk.  Vagy miként vájja beléd a másik, nagy teljesítményű motoron ülő, hogy „ahol neked vége, nekünk ott kezdődik”, és mennyire jó érzés mikor 150 lovas gépeddel derékszögben álló motorral leelőzöd a csápperest a kanyarban, és mennyit pörög mikor egykeréken hasítasz 160-nal. Ennyi. Semmi több. Nincsenek más jellegű közös élmények, új útvonalak, nincs vigyorogva előadott mit láttunk, mennyit ökörködtünk, együtt túráztunk, mert valóban jó együtt (és nemcsak a facéra lehet felbökni a képet, nini mennyi „barátom” van). Csak annyi, hogy megmutattuk a másiknak mit tudunk mi vagy a gépünk, vagy a kettő együtt. Nyitottam számat hogy tizegynéhányéve meglelt „új” csapatunkkal motorozott bizony GSXR-es és nem okozott gondot … de belém fojtották az önfényező mondatok. Persze elértünk oda is hogy háát tetszik nekem az 1200-es spori de a f*szom akar szerelni.  Hát én pont leszarom (hogy kellően vulgáris legyek), és még jobban hiányzott kis csapatunk, akikkel marha jókat lehet baromkodni néha már-már debilitás szintjén, akikkel jókat lehet röhögni egymáson és magunkon, akikkel új úticélokra bökünk, koncertekről, emberekről, tájakról beszélünk,  akikkel érzem hogy otthon vagyok.