Nem, nem hülyültem meg teljesen, csak ez a baromság ugrott be címnek arról, amiről most írni próbálok. Szóval az idézet, amit egy csokoládéval (legalább annak volt értelme) kaptam, hogy
„Ha az élet citrommal kínál, csinálj belőle limonádét”. Rohadt nagy bölcsesség, kár hogy tele velük a padlás.
Ám ha ezen a metaforán megyek tovább, akkor idén nemhogy citromot kaptunk, hanem egy egész citromerdőt, aminek a végét aki látja, mesélje már el nekem. Szóval ezek a citromok összehúztak rendesen mindent, amit lehet. Ám, ha higgadtan végiggondoljuk, az egészből nyerhetünk is.
Ugyebár mi régi bútordarabok mindig sírunk, hogy „azokból a régi dolgokból nem maradt semmi”. Aztán persze kiderül de, csak rajtunk múlik. No persze nem minden, hiszen vannak, amiket nem tudunk befolyásolni. Sőt, ha nem lenne elég, még itt ez a fránya vírus is. No, a vírusról, annak kezeléséről és az egész vele kapcsolatos intézkedéscsomagról, hozzáállásról nem akarok írni, megvan a véleményem, ami nem ide tartozik. Azonban a jelenség, amit tapasztalok, szorosan összefügg ezzel. Mármint azokkal az intézkedésekkel, amik kenterbe vágják idén az összes rendezvényt. Legalábbis a nagyokat. Nem lesz vurstli, nagyszínpad, vattacukor, falunapnyi néptömeg, sőt, legtöbbször felvonulás sem. Mik bújnak elő helyette? A régi hangulatú kis bulik, a régi szervezőkkel. A kis létszámos, a kisszínpados, egybüfés, beszélgetős, „de jó hogy látlak” találkozók.
És ez jó. Nagyon jó. Kész a limonádé. ;)
gy.k.: nem, ez nem azt jelenti, hogy dögöljön meg az összes szomszéd tehén, aki rendezvényekből legel. Nem. Csupán a mi szemszögünkből érzem azt, hogy ha nincs kényszer a bevétel orientált bulikra, vagy csak egészen egyszerűen a tömeg által elvártnak vélt minden giga motoros rendezvény tiltott, akkor a „szükség” előhozhatja a legjobbat, a vissza a gyökerekhez hangulatot, azt ahonnan, és ahogy ez az egész valaha indult, amiről szólt, és ma is szól. Mert igény, az van rá.
A fotó valós ideje 2007 augusztus.. ;)
