Szerda éjjel megérkezünk Igumenitsa városába a Superrallyra. A kapuban kiperkáljuk a belépőt. Első hallásra soknak tűnik (másodikra is), de ha összeszámolod, hogy ezért kapsz négy éjszaka kempingezést közvetlenül a tengerparton, négy reggelit és esténként több koncertet, már nem olyan rossz. A motorélményfaktorról nem is beszélve.
Old Timer Corner...és a Steampunk
Éjszakába nyúlik, mire elkezdünk sátrat építeni. Hosszú földnyelv, jó messzire a színpad, a sörsátrak.
Reggel felébredve a sátramból akarom látni a tengert. –óhajtom. Csak úgy, mint rajtam kívül szinte mindenki, így nehéz sátorhelyet találni. Sátorverés után körülnézünk. Bon rendszer. Hurrá. Gyűlölöm! Ez megerődösödik, mikor utolsó éjjel mintegy finisként, még innál egy sört, de csak ötösével vehetsz bont. Utálat. Ha jól néztem szerencsére a csehek még hozzák a formájukat és ott lehet hazai és európai pénzzel (nem, semmi degradálás, csak magunk között hívjuk nemes egyszerűséggel európainak az eurót) fizetni. Szóval körülnézünk. Már senki nem szomjas rajtunk kívül, így rövid zenehallgatás, és a sötétben látható motorok megbámulása után aludni térünk.
UPDATE: igen, a cseheknél nem Bon volt. Majd lehet erről az SR-ről is írok.
Szoba kilátással
Reggel kiderül, hogy remek módon tudunk sátrat tájolni sötétben is. A nyitott ajtajú sátorban ébredést mímelve a tenger látványa fogad. Ezt szeretem. Azt már kevésbé, ami ránk vár. Áramlehetőséget kell szerezni a motoromnak. Miután éjjel beértünk a Superrally területére, én már nyugodt voltam, mert a korábbi alkalmak után volt nálunk szénkefe, forgórész, akksitöltő. Volt. Mivel eltelt 1-2 túra töltésprobléma nélkül, ezért Hemi kitette otthon a forgórészt. Így jártam. Mindegy, töltő van, már csak áram kellene.
Másnap csütörtököt mondunk. Nemcsak naptárilag, amúgy is. Ma nem megyünk sehova. Én FP-vel végképp nem. Fotoszintetizálunk és reggeli után fekszünk a parti napozóágyakon...kb. kettő percet, mert a hangok nem hagynak minket. Elindulunk motornéző körünkre.
De előtte amire nekem most szükségem lenne...Nem vagyunk Ritz lakók, de az a néhány, ezeréves konténer klotyó amit leraktak és a koedukált, minden szeparációtól mentes zuhany nem dob fel különösen. Ellenben nem ez a gond, hanem amire nekem most nagy szükségem lenne, az KONNEKTOR. A konténerekben található konnektorok –hála a rövid idő alatt lemerülő okos telefonoknak – olyanok, mint az örömlányok a csoportos buliban. Folyton van bennük valaki vagy valami. Egyszerűen nem találsz helyet, ahova a mini motorakksi töltőt csatlakoztathatnád, pedig már az étteremnél is megengedik, hogy használd az erre az időre ipari mennyiségű plusz elosztókkal kibővített helyeket. Isten hozott digitáliában. Hol vannak a lehetőleg minél kisebb, akár egy hetet is kibíró telefonok már? Mindezek konstatálása után sétatúra kezdődik. Megnézzük a vásári forgatagot. Felmérjük mi van, és persze a szerviz felé is ellátogatunk. Te is tudod, ha kiszolgáltatott vagy, az a legtöbb esetben emeli az árat. Persze vannak eltérő helyzetek is, amikor a másik belegondol ma te, holnap ő, és segít, de egy vashengeres forgórész nem egy olyan alkatrész, amit csak úgy leemelsz a falról. Mindenesetre akksi van, azt már látjuk, és az nekünk elég. Ugyanis az nagyon jól hangzik, hogy hazafelé majd cserélgetjük a két motorban az akksikat és a Shovel tölti míg a másikat felzabálja a Sportster, de ez nem működik, a méret miatt. Ugye a Shovel csak berúgós, ezért nem óhajt nagyteljesítményű akkumulátort. Tehát a Shovelhez munkásabb lenne megoldani hogy beférjen az én motorom akksija, mint venni egy másikat.
De kicsit előrefutottam, hiszen ezt csak szombaton játsszuk végig. Most sorba állunk a reggeliért. Fogtörő keménységű körte, egy kis palack narancslé, és egy hajszálvékony sonkaszeletet tartalmazó szendvicsgyári kifli, desszertnek egy plasztik kroászon. Mivel korábbi SR-kon szocializálódtunk, beállunk a kávé-tea sorba. Ugyanis egy-egy pohár reggeli meleg ital járni szokott a reggelihez. Végigálljuk a sort, mikor az élre kerülve kiderül, hogy nem, rohadtul nem. Először lefordulunk a kért összegtől, majd fordulunk a sorból. Körülöttünk halljuk hogy hideg és pocsék a lé, amit kávé címén vásároltak. De mindenért kárpótol minket, hogy a tengerpartra kihelyezett napozóágyakon költhetjük el reggelinket, bámulva a hullámokat. Kis fotószintetizálás, majd úgy döntünk, ma nem megyünk sehova. Körbenézünk világosban is. Bár ne tennénk! Oké, értem, hogy hosszú a part -közel egy mérföld- meg sokan kirándulnak, meg minden, de akkor is szemmel látható, hogy jóval kevesebb a motor mint amennyi általában. AZ SR-eken megszokott öregmotor tömegről pedig ne is álmodj! Mindenki bedobozolódott. Sorba jönnek öreg rockerek a motorjainkhoz és nosztalgiáznak, mikor még ők is… FP.- kívül még egy Ironhead Sportstert látok. Néhány Shovel, Kunckle, Pan.
Hemiék szakértenek a Veteramas Tél-tiroli ismerősök motorjain.
De leginkább Twin Cam-ek és felejtsd el az épített motorok tömegét. Az építést a club style jelenti elsősorban. Vannak persze régi és épített motorok, de jóval kevesebb, mint korábban. Van egy elkerített rész, ahol egy motormúzeumot rendeztek be, pár motorral, és e terület előtt áll néhány érdekes gép. Hogy épp elborzaszt, vagy csodálatot kelt, az a te ízlésedtől függ. Van itt Steampunk, frisco chopper, régi klasszikus. Eltengjük a napot, majd kezdődik az, amit otthon nem tudok. Azaz kifekszünk a partra és nézzük a hajókat. Egy-egy komp beúszását követően kábé fél óra múlva tömegesen érkeznek az SR területére a „fáradt” vándorok. Okés, persze, vannak, akik nagyon északról jönnek, így már jó pár kilométer van a fenekükben mire az olasz kompkikötőbe érnek. Este különböző tribute zenekarok adnak jó és kevésbé jó koncertet. De ne legyünk igazságtalanok. Egész jól nyomják. Nem tudom már fejből a napi le és beosztást (ezért megnézem a programfüzetet :) ) Nos: Pink Floyd, Lynyrd Skynyrd. Joplin, Motörhead, Acdc, Jimi Hendrix, Rainbow. Mellettük pár helyi erő. Joplin remek, az ACDC csak azért nem jó a finnyás fajtánknak, mert mi el vagyunk itthon kényeztetve az ABCD miatt, Motörhead…hát Lemmy-t nem lehet pótolni. Utolsó este Hendrix tribute van. Sajnálom, hogy nem vittem a gépen. Mintha ő jelent volna meg a színpadon! Hihetetlen! Okés, nem balkezes. De ettől eltekintve hibátlan.
Kb ilyen fotókat sikerült készítenema koncerteken, úgyhogy hagyjuk...
Persze napközben vannak motorszakértések, egy-két érdekesség. Van egy tábla, ahol mindenki bejelölheti honnan jött. Nálam van „véletlenül”, egy DNR matrica. Igaz, nem a kisebb, így szerényen próbálom meg kicsiny alapterületű országunk rajzán elhelyezni. Közben találkozunk…illetve megtalál minket az a magyar srác, akivel korábban már beszéltem, de ő más stílusban nyomja, így nem lett közös utazás. Beszélgetünk vele és társával. Adnak pár hasznos infót, a másnapi kirándulástervünkre vonatkozóan. Amúgy a rally-pack tartalmaz egy nagyon konkrét info füzetet, különböző távolsági körökben megjelölve a látnivalókat, és a rallyval kapcsolatban álló vendéglátóegységeket.
Később megtelt a tábla, valami "nagyon igaziak" kerültek mellénk az országból- elfelejtettem a nevüket
Milyen nap is van? Ja csütörtök. Szóval csütörtök feltérképezés, parton döglés. Északi fókák a vízben, én csak a sikítóvonalig. Este koncert, szuvlaki és társai megkóstolása. Hagyjuk. Fesztivál ár és minőség.
Pénteken bemotorozunk a városba. Keresünk egy nagyobb boltot, ahol a benti ár töredékéért veszünk sört, meg ami még kell. Nem túl barátságosak az eladók. Annál melegebb viszont a fogadtatás a vele szemben lévő tengeri herkentyűket árusító helyen. Ez két részből áll. Az egyik bolt, ahol frissen megvásárolhatod amit szeretnél. Puhatestűeket és kopoltyúsokat. A másik pedig egy bisztró-szerű valami, ahol vannak kész ételek, de azt is elkészítik neked, amit a másik oldalon választottál. Paella formájú rizses, kagylós egytálétel. Rizzsel töltött polip, sült apróhal, ami már Bulgáriában is bejött, meg még millió nyálcsorgató dolog. Nekünk. Mert Akksiék köszönik, inkább kihagyják, és elmennek egy gyrost enni. Csak néhány asztal van és mindegyiknél ülnek. Az egyiknél egy nálunk némileg idősebb olasz házaspár. Kedvesen invitálnak, üljünk oda hozzájuk. Mondják a csapat egyik része MO.-ra jött, ők pedig ide. A páros nőtagja a pécsi egyetemmel is kapcsolatban áll, így kicsit arról is próbálunk pár szót váltani. Megkérnek hadd készítsenek egy szelfit velünk. Mivel kicsi az esélye, hogy valaha is összefutunk, belemegyünk. A tulaj sürög-forog, én most benzintyúk vagyok, így jöhet a hal mellé egy laza fehér fröccs. Átgondoljuk a benti kaja kínálatot, és feltankolunk marinált és töltött polipból. Közben Akksiék is visszatérnek, így lassan visszacsorgunk a táborba. Jöhetnek a koncertek, a reménykedés hogy közben érkeztek fogunkra való motorok és persze a tenger, a csodálatos környezet.
A bisztró és alkalmi ismerőseink...keze
Szombaton tőlünk szokatlan módon újra bevesszük magunkat a bazársorra. A szervizt mindig meg kell nézni. Amolyan távoltartási célzattal. De most nem csak azért megyünk, hanem hogy vegyünk egy pót akksit. Fel is töltik, elkérik a telefonszámot és szólnak, ha megvan . Motorozzunk! Hemi „grillrácsára” felkötünk egy törülközőt. Erre fogok ülni. Német szomszédaink szemei elkerekednek és megkérdezik milyen messzire akarunk így menni? Merthogy így sokat nem lehet kibírni. Ezt én is sejtem, azt viszont tudom, hogy nem a parton szeretnék fetrengeni. Igen, én még nem jártam Görögországban. 2010-ben a patrasi SR rajtunk kívülálló okok miatt az indulás reggelén hiúsult meg. Most viszont itt vagyunk. A rally pack-kal kaptunk egy konkrét füzetet, hogy különböző távolsági körökben milyen látnivalók vannak. Ez ötletnek kitűnő, amit vegyítünk a közeli településen apartmanban megszálló magyar kontingens információival, és elindulunk. Némi kavargás és tankolás után felfelé kaptatunk a hegyen. A szerpentineken, minden fékezéskor, egy megálló busz hangját adó Shovel csomagtartója nem egy fotel-motel, de nem bánom. Meg-megállunk bambulni.
Syvotai szárazföldi búvár
Majd elmegyünk Syvota-ig, itt először magabiztosan leparkolunk egy megállni tilos tábla alá néhány motor közé, majd úgy döntünk, a fene tudja ma milyen lábbal kelt a rend őre, így az esetleges bírságot inkább elmotoroznánk ,elkajálnánk. Ezért Hemi átáll egy motorokkal zsúfolt hely... helyett kissé távolabb. Nézzünk valami ajándékot is. Barátaink, akik erre az időre felajánlották Cafat kutya ellátását (idén már sajnos nem kellett róla gondoskodni ), megérdemelnek némi szuvenírt. Egyszerre nézünk egymásra. Helyi pálinkát (rakiát) tartalmazó üvegen sziklák között bandukol egy pásztor. Mármint a dobozon. Hát ez a pásztor olyan, mint ama bizonyos baráti házaspár férfitagja úgy 20 év múlva. Már jön is velünk az itóka. A kint pörgő állványokon megakad a szemem. Tele van bránerrel. Igen, ahogy olvasod. Kisebb-nagyobb ilyen-olyan színűre festett pénisszel. Épp elkapjuk, hogy az előttünk lévő csapat férfitagja végigsimít egyet. Hmm. Mint kiderül, ezt szerencseajándéknak adják. Fene a gusztusukat.
Vajon mire gondolt a költő?
Néhány órai nézelődés után visszafelé indulunk. Közben megállítanak minket, mert kőomlás miatt lezárták átmenetileg az utat. Eszembe jut Szerbia, ahol sok helyen út sem volt, kő viszont igen, és kőomlás is, ahol annyit kellett várni, hogy visszafordultunk egy pihenő helyig és megkajáltunk. Most viszont vissza, a táborba menet megállunk Plataria városkában is. Itt a vízparton eszünk egyet. Vannak vendéglátóhelyek, ahol kint van a SR ajánló tábla, de mi persze nem oda ülünk le. Át is vernek. Nagyjából át is néznek rajtunk, mihelyst beesik egy német motoros csapat. Olyan rojtos, full harli cuccos, olyan másodvirágzásos. Megesszük tengeri herkentyűnket, megisszuk a –később kiderült kétszer kifizetett – vizünket és épp annyi borravalót hagyunk, amennyit megérdemel.
Rengeteg látnivaló van a környéken még 50 km-s körön belül is, de a mi túraszervezőnk otthon, mi pedig kívételesen most csak felületesen nézelődünk.
Szép lassan nagyszámú motoros között visszakanyargunk a táborba, ahol már erősen megfogyatkozott sátrak és motorok várnak minket.
Nos igen. Ahogy a korábban csütörtöktől pünkösd hétfőig tartó SR-on megszokhattuk, hogy vasárnap este már jóval kisebb a létszám, most, egy nappal előrébb csúszva ugyanaz a helyzet. Szombathelyi motorossal előző nap beszélve ők is, ahogy sokan mások is elhúznak a szombat délutáni-esti kompok egyikével, hiszen az elkövetkező időszakra jelentős lehűlést és esőt ígérnek. De mi ezzel persze nem foglalkozunk, hiszen mi új van abban? ;)
Kihozzuk az estéből, éjszakából, amit lehet. A koncertek éjjel egy után érnek véget, de mi még pörgünk. Olyan, hogy egy sört kérek, nincs, hiszen ahogy fentebb írtam csak blokkban lehet bon venni, amire az italt adják. Nincs meglágyító nézés, semmi. Készletünk már elfogyott. Szerencsére vannak barátkozó harlisok, és kezükben whisky.
Még búcsút veszünk az éjszakai tengertől, aztán a „mindjárt kelni kell” tudatával hálózsáknak dőlünk.
Reggel 8-ra tettük az indulást. Ebbe belefér a reggeli, pakolás, szemkifeszítés. Fordított sorrendben. Azaz kb fél 7- hét óra körül kell kelnem. Gondolom én, de más nem így gondolja. Hajnali öt óta indulnak a motorok, csoportosan, gondolom a kompra. Folyik a molyolás. Miért kell mindenkinek őrülten zörgő zacskóba csomagolni? És minek ennyi cucc? Gondolom, mikor legkésőbb hatkor fel kell kelnem, mert egész egyszerűen nem tudok álomba szenderülni tovább. Ennek megfelelő az ébredésem. Pillantásommal üveget lehet vágni. Mindig utáltam a korán kelést. Cuccolunk, majd elmegyünk a reggeliért. Az utolsóért. Ami ugyanaz, mint csütörtök óta minden reggel. Nem csak ugyanaz a féle, hanem ugyanaz a sütésű is. Ez van. Most már a klub tagjai osztják az ételt, így kukázott bonunk láttán vigyorogva kapunk bőven repetát. Jól lesz az hazafelé! Ki tudja hol ér az éj!
Kaja után bánatos bociszemek a tenger irányába, és elindulunk hazafelé.
Hogy mi volt, ami minden SR.-n van, vagy esetleg máshol nem csak itt? Motor és motoros kiegészítők, Old Timer Corner (a kiállítás 1916 és 1984 közötti motorokkal), Wall of Death, bull riders, azaz elektromos rodeo bika. Ez utóbbiak nélkülünk. Lehetett HD Nightster-t nyerni a belépővel. Nem mi nyertük. Volt „Bike-Sow” a kikötői „Welcome Point” területén. Ott sem voltunk, épp túráztunk.
S hogy mennyire nem az volt már ez a Superrally mint amit annak idején annyira szerettem? Összesen 113 képet készítettem, és ebben benne vannak a kirándulás képei is. Talán ezért is szól több sor a kajáról és a tájról, mint a motorokról. Következő évben azért a cseh SR-re elmentünk, hiszen pofátlanul közel volt, de most, hogy a lengyel helyszínt feltették teljesen északra, nem hiszem hogy 2025-ben SR látogató leszek. Helyette inkább délkeletnek indulunk.
Van, ami nem az aminek látszik.
Az Old Timer Corner motorjainat egy része
A múzeumi motorok közé belopakodott egy cseppet feltűnő Steampunk gép
Folyt. köv. a hazaút.
