Lassan olyan leszek, mint egy nyomorult tudósító, de azért remélem még mindig sikerül kevésbé ismert, nem populáris programokról írnom, vagy éppen kedvet csinálnom hasonlóhoz. Megint egy program, egy verseny álcája mögé bújtatott időutazás a negyvenes- ötvenes-hatvanas évekbe. Most ennek a banzájnak élményeivel bombázlak, bár sosem voltam jó beszámolókból, majd kiderül át tudom-e adni az élményt.

Kertelés nélkül, mindjárt az elején leírom KOCSIVAL mentünk. S hogy mért foglalkozom a „kocsival” kérdéssel? Magam miatt. Mert nekem-nekünk furcsa. – Ráadásul a történet végén dramaturgiai szerepe is lesz. - Furcsa nem motorjainkat látni a sátor mellett, furcsa és sajtkukacos nézni a hőmérőn az izzasztó fokokat, amiből a légkondiba burkolózva semmit nem érezni. A szél sem tép az arcomba, hogy átjöjjön a fíling. :P, valamint furcsa, hogy rakodó hely lévén a megye ellátására képes mennyiségű friss olasz tésztával és egyéb finomságokkal térhetünk haza…

Pedig minden baljós előjel ellenére még péntek reggel egészen a csomagkötözésig, hiába csak ketten maradtunk, akkor is megyünk, mint annyi más esetben, és motorral, mi mással. Most nem akarjuk végiggyalázni a szlovén hegyeket, hanem mielőbb a tetthelyen lenni, ezért eleve pályázás a terv. Előző nap a Shovel épp egy év elteltével új akksit kér, de legalább nem a töltés vacakol, ahogy hisszük. Kiderül hátsó világításom hiánya nem orvosolható egy izzócserével, hogy a zöldkártyát egyszerűen elfelejtettük, és persze ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy az előző heteket tojógalamb pózban közlekedtem illetve feküdtem fájdalomcsillapítótól leszedálva, gerinc ízület és ideggyulladásnak köszönhetően. Fenti baljós árnyak ellenére péntek reggel kitoljuk a motorokat és elő a gumipókokkal! A pár nappal korábbi, esőben történt motorozásnak köszönhetően a gumik sárosak, ami gyönyörűen kiemel a Shovelen három, szép hosszú repedést, melyek közül egyik elég mély is, a pár éves (najó mannheimi) első gumi futófelületén. A hátsó defektet megfogod némi rutinnal és szerencsével. Az első már neccesebb. Körülbelül ezer kilométer, állandó autópályás terhelésen, relatív nagyobb sebességnél. Mivel amúgy is csak ketten vagyunk, sok a jel, győz a racionalitás. Személygépjármű, abból is a négykerekű. Bedobáljuk a cuccokat, és indulunk.

No már írtam mindent, csak azt nem, hova igyekszünk. Szlovénián keresztül az olaszországi CAORLE városába, mégpedig akkor, mikor a legtöbb motoros épp Villach felé rotyog, arra a Faak am See-i találkozóra, ahova engem hat lóval sem tudnál elhurcolni. Tehát elindulunk Caorléba, a hatodik Roll’N Flat Beach Race elnevezésű tengerparti gyorsulási versenyre, ahol kizárólag és bezárólag 1965-ös évjáratig vehetnek részt motorkerékpárok és 1959-ig hot és rat rodok, valamint custom autók.

Elindulunk és mindössze öt óra alatt a tetthelyen is vagyunk. Meglepően jól kitáblázott városba érünk, ahol eltévedés nélkül megtaláljuk az itthon kinézett kemping…helyett az előbbre lévőt, ami később szerencsésnek bizonyul, mert családias mérete okán nincsenek animátorok a helyi „nézését meg a járását” bömböltetve. Bevackolunk és felderítjük a terepet. Sátrunkat védő, de kapuval ellátott kerítés túloldalán már a homokos tengerpart, a verseny helyszíne. Kell is gyalogolni vagy 300 métert a gusztustalan forró tengerparti homokban az ott kialakított pályáig. :) Tehát mondhatjuk nagyon jó helyen vagyunk.

Vissza-kanyar hogy miről szól ez a pár nap:

A verseny lényege, hogy közvetlenül a tengerparton traktorral és némi homokmunkával létrehoznak egy 1/8 mérföld hosszú pályát, azt lekordonozzák és összemérhetik tudásukat és járművük erejét az 1959, ill. 1965-ig gyártott utcai autók, valamint hot-rat-rodok és motorkerékpárok. Rengeteg az induló, amit a FB oldalukon nyilvánosságra hozott nevezési táblázat is alá támaszt. Az autósok között van pár magyar nevező is. Nem csoda, hiszen a magyarok a kezdetektől vastagon benne vannak a szervezésben, a közreműködésben, sőt, az egyik zenekar is magyar (ha jól emlékszem tavaly is így volt). A szervező ekkor már kizárólag a ’50-s Brothers CC, melynek immár magyar chaptere is van. Tehát több mint száz, minimum félévszázados jármű. Ám nem úszod meg ennyivel a csöpögést, hiszen ha regisztráltál és megfeleltél a kritériumoknak (azaz a járműved veterán korú) a versenyen való indulás nélkül is begördülhetsz a partra, hogy a hozzánk hasonló pórnép csorgathassa a nyálát.

Míg korábban október elején volt a program, 2017-től már szeptember első felére tették, így persze vonzza a turistákat is. Elfér mindenki, ám sajnos elkerülhetetlenné válik néhány szabály bevezetése is.

Maga a verseny szombat délelőtt kezdődik az előfutamokkal, majd némi sziesztát követően délután jönnek a döntők. Na, ekkor már komoly előkészületeket igényel, hogy a kordonra passzírozva, első sorból nézhesd a korántsem vérre menő küzdelmet. Nem vérre megy, hiszen legtöbben poénként fogják fel, ám ez nem azt jelenti, hogy bárki is komolytalanul venné! Hogy mennyire laza a dolog, mi sem jelzi jobban, hogy egyik motoros, futamának indulására épp beesvén, felcuccolva, azaz csomagokkal zavarja le a távot, és ha az első váltás tökéletesen összejön a rajt után, simán meg is nyeri azt. Úgy a motoroknál, mint a kocsiknál az első pillanatban tökön szúrná magát egy Mozaik utcai szökevény, vagy egy „vérbeli” veterános-befektető. Olykor minden tudományos elméletet meghazudtoló észvesztő alakítások, nyálcsorgató finomságok, ötletek között tobzódhatsz, és mindezt izzadtságszagtól mentesen. (Lehet hogy az elsőbálos katarzis, nem tudom, de nem is érdekel.) Szóval van itt minden. Csípő magasságig érő csoppolt autók, tizenkét hengeres gépállat, rengeteg mattfekete és rozsda, dobókocka, Rat Fink, rockabilly.

Motorok közül épített és gyári Panheadek, Shovelek, Knuckle és Flatheadek, néhány egyhengeres. Az indulók között speckt sonka vs. zeg-i pálinka Veteramas ismerőssel is összefutunk. Valahogy beoson egy evo spori, és egy Guzzi. Ez utóbbi alatt nem mutat túl jól a műanyag tálca, amibe minden diszkréciót nélkülözve csepeg az olaj. Ritka látvány, ezért is jegyzem meg.

De nem csak a járművek, hanem az un. Flag Girl –ök, azaz a startoltató, kockás zászlós lányok is versenyeznek abban, kinek milyen a koreográfiája, mozgása, ruhája és úgy egyáltalán a kisugárzása.

A versenyen indulók között vannak az olaszok mellett, osztrákok, németek, belgák, csehek, szlovének, magyarok és még ki tudja milyen nációból. Tudod, nem vagyok tudósító alkat. ;)

Persze az egész móka nem csupán szombatra és nem csupán a partra korlátozódik. A városban ilyenkor kultikus hellyé válik a Mosquito bar, ahol a gyanútlan sétáló már csütörtöktől ott állomásozó jampikba, és parkoló járgányaikba botlik. Mi ide nem megyünk el (gyalog?! phö). Épp elég kapkodni a fejünket a parton.

Tehát péntek este már a beach-en folyik a bemelegítés, zenével, járművel, hangulattal. Lehet, hogy ekkor még nincs minden és mindenki a helyszínen, vagy esetleg a kemény mag a bárban ül, de legalább nem szambázik bele senki a képbe :) Merthogy szombaton tömeg van. Rendesen.

Érkeznek a nyálcsorgatásra méltó autók, bár minket elsősorban persze a motorok érdekelnek. Vannak fura dolgok (biztos a kocsiknál is, de azokhoz még ennyire sem lövök)!  Hogy például miképp fér bele a Shovel az 1965 előtti kikötésbe, a Knuckle köntösben mozgó late Shovel, vagy a rengeteg új technikai megoldás, replica ami a régi ruha mögé van rejtve. De sebaj, mi csupán hedonista módon élvezkedjünk!

Eszünkbe jut napi használatú ’67-es Shovel és a ’75-ös Ironhead-ünk, és kicsit bepárásodik a szemünk.

Persze nem hiányozhat a versenyről a körítés sem, azaz szuvenír vásárlási lehetőség. Úgy a rendezvény pólója, hűtőmágnese, mint a Kustom kultúrához kapcsolódó márkák egy-egy darabjának begyűjtése, megfizethető áron. Az éhenhalástól négy, teljesen eltérő kínálatú „street food” kocsi igyekszik megmenteni. Biztos finom a panini, meg a kebab, és a sült krumpli, de mi a tenger különféle gyümölcseit kínáló, vérbeli olasz fickót boldogítjuk mindkét este. Jó kis aktivity, ill. nyomozás, mire kiderítjük a csak olaszul beszélő jóember kínálatából mi milyen néven fut.  Az ital bon rendszerű és a mi bukszánknak kissé borsos. 3 deci sör 3 euróért, 2 deci bor pedig négyért. Szóval az italnál marad az önkiszolgáló módszer. A sörsátorban felállított színpadon pénteken egy kizárólag (olasz) csajokból álló U.B Dolls nevű rockabilly banda lép fel, akik szemmel láthatóan élvezettel játszanak, sőt, miután vége koncertjüknek a gépzenére is tovább jár a lábuk, maradnak bulizni. Ekkor –aznap már sokadszorra- eszembe jut a Lakeside Weekend, főleg mert az (osztrák) autók egy része rendszeres vendége szokott lenni az agárdi banzájnak. Az a Lakeside, ahol a fellépők szintén nem az öltözőjükbe vonulnak vissza biztonsági emberek gyűrűjében, hanem a mulatozók közé, velük együtt ropni. Buli után kis éjszakai torna következik, hiszen a hátsó, parti kapu már zárva és vagy mászol, vagy hatalmasat kerülsz a főbejáratig. Persze hogy mászunk.

Vasárnap ébredezés, cuccolás. Látnivaló már csak a kempingben mellettünk tanyázó németek Panheadje. A hétvége alatt Hemi többször rágyógyul a látványra. Aztán vasárnap előkerül a furgon. Egy világ omlik össze. Persze van magyarázat. Kevés az idejük, ezért jönnek így. Fene tudja. Nem győz meg, de most van a legkevesebb jogom a cinizmusra. Pasi igyekszik bemutatni használatban lévő és épp alakuláson átmenő gépparkunkat. Mindezt egy 20 éves Opel mellett. A fickók szemein látszik, nem hisznek neki. Nem baj.

Nem az a lényeg más mit gondol. A lényeg az, ami van, és amit mi tudunk. Ez elég. Elég hogy mögöttünk van megint pár izgalmas nap, létrejött pár újbóli és új találkozás hasonszőrűekkel, hogy megint új ismeretekre és ismeretségekre tettünk szert.  Hogy megint egy szuper, különleges, egy letűntnek hitt kort, egy fantasztikus versenyt és életformát mutatott meg nekünk ez a hétvége…is.

A futamokat bemutató film kockái alá szándékosan nem tettem zenét, így talán- kaotikussága ellenére – jobban átélhető, ráadásul a filmet sem tudja a „szolgáltató” letiltani szerzői jogokra hivatkozva.

A fotókat is összegyűjtöttem egy másfél perces filmbe, bár a szörfzenei aláfestés miatt nem tudom meddig marad fent.

Kis érdekesség hogy a narancssárga szoknyás „Flag girl” magyar!