Cinikus motoros

Az alábbi nyúlfarknyi történet ma reggel, ébredés után elevenedett fel éppen csak ébredező tudatomban.  Figyelembe véve a mai kor FOTÓ-génekkel kényszeresen megáldott emberét, a sztori, és viselkedésünk mára futurisztikus és meseszerű lett. ;)  Jó néhány évvel ezelőtt, de 6-8 biztosan van,…

Úgy látom annyira debil lett az átlag, hogy eljutottunk addig, amin egykor röhögtünk. Nevezetesen a figyelmeztetésekig. Például a tárgyak a visszapillantó tükörben az eredetitől eltérő méretűnek látszhatnak. Vagy: a szárítógép nem alkalmas macska szárítására. Itt tartunk. Tehát már az elején…

  Hát akkor üljünk fel a mainstream hullámaira. No, nem olyan konform, tudósító módon, hanem amolyan „cinikusmotorosan”.     Nem szívesen járok a populáris helyekre, de persze van, amit akkor is látni akarok, ha turistaáradaton kell átvergődnöm magam miatta. Ezeken a helyeken -is-, ha rajtam…

201. Ez a kétszáz egyedik posztom. Tíz év alatt. Sok-e vagy kevés? Kinek hogy'. Morfondírozzunk kicsit... Annak idején, tíz éve azért kezdtem ezt a blogot, hogy a sok hülyeséget ami belém szorult kipakoljam valahova, hogy írhassak. Mert szerettem írni. És titkon reméltem hátha lesz valami érdekes…

A címet adó Churchill idézet nem véletlen. De ne szaladjunk ennyire előre. Az alábbi rövidke kis szösszenettel egy jóval zártabb felületen bombáztam barátaimat. Tettem ezt azért, mert mindössze egy egyszerű dezsavű, egy emlék-flash, amivel kapcsolatban azt követően hogy megosztottam és lekapcsoltam…

Egy ideje hallgatok, ennek persze oka van. Most rátok zúdítom miért… mert van, aki kérte :D Nemrégiben több formában is megkezdte szokásos virtuális pályafutását az alábbi témájú falvédő, ami "csak egy filmsorozat" tartalmú feliratokkal próbál az ékagyúakra hatással lenni.   Emlékszem, mikor…

Nyár van. Négyen egy olyan kulturális-művészeti rendezvényen vagyunk, ami toleranciájáról, sokszínűségéről, jókedvéről híres annak ellenére, hogy immár hatalmassá nőtte ki magát. Motorok a szálláson letámasztva, minket magával ragad a kavalkád. Pasi elkóborol. No nem messzire, hiszen szemmel…

Zsúfolt Balaton-parti kemping. Kora este van, épp készülődünk, hogy gyalogosan eljussunk egy olyan szomj és éholtó helyre, ami kellően távol van a kemping animátorai által keltett rendkívüli esti hangulattól. Nyolcan, öt motorral, az ivararány fele-fele, életkor átlagban jóval negyven felett.…

Nagy játékos az élet. Előző postom -mely után megint egyel kevesebb lett a blog követője :) - arról szólt, hogy mennyi embert, mennyi ismerőst köszönhetünk ezeknek a fránya vénlányoknak (gy.k.: motorjainknak), és hogy a racionalitást és az úgynevezett józan észt félredobva szeljük át olykor ezt a…

Napfényes őszi kora délután teendőimet intézendő sétálok a belvárosban. Utam egy gimnáziumot érint. A látvány, ami elém tárul, arcomra varázsolja a szokásos Joker vigyort. Fiatal fiúk motorjaikon és tűkön ülve várják, hogy a súlyos fakapu feltáruljon és kilépjen rajta „A” lány. Úgy látszik vannak…

Egy –amúgy, bármilyen hihetetlen, de pozitív hangulatú - blogomhoz kerestem illusztráció fotót az interneten. Beütöttem ezerféle variációt, ami reményeim szerint közelített az általam elképzelt fotóhoz. Rövid idő múlva gyomrom hánytálért kiáltott. Több okból is, hiszen a vágyott képet nem kaptam…

A privátokról szóló post végét záró tanulságot támasztja alá egy hír. Nem tudom valódi-e vagy szerpentini legenda, hiszen mi –földrajzi közelsége ellenére- nem részesítjük előnyben Ausztriát és a többi kilúgozott vidéket ("kibontom, mert nem eszed": lásd az illusztráció -német-fotót, mely szándékaim…

Március közepe: Héten meghívtak egy zárt csoportba. Zárt. Több mint húszezer taggal. Mindegy, nem is ez a lényeg. Már a nevében szereplő szótól feláll a szőr a hátamon. Moci. De hát ezt úgyis tudjátok. Biztos kedveskedő, tündibündi, de én sikítva menekülök előle. Elhangzásakor valós fizikai…

Jobb híján felvigyázó vagyok. Jobb híján, mert két, egyszerűen strukturált munkatársam az gondolta jól kibabrál velem, ha „ottfelejt” a garanciális javítást végző munkásokkal a részleg épületében, míg ők feszítenek ott ahol nekem lenne dolgom. Beszélgetek, barátkozok :). Szomorúan veszem tudomásul,…

Pár napja, mikor robbant a blog, levelet kaptam. Levelet, egy felvidéki motorostól. Nem csupán további érdeklődéséről és szimpátiájáról biztosított, hanem második üzenetváltásunkkor küldött is valamit. Képeket. Mint írta, egyre több postot olvasva kezdett számára gyanússá válni a dolog. Mármint mi,…

Cactus a Prison Band frontembere nem csak fotózáskor ül motorjára   Motor és rock zene. Számomra két elválaszthatatlan fogalom, lét és életforma egy 2005-ös történet dacára. Ekkor egy folyóparti motorostalálkozón, a színpadon dübörgő rockzene mellől el kellett mennem sátrunkhoz, hogy az éjszaka…

Testemen a jel… Kezdődik a jól ismert (ismert?!) nóta. Valahogy ez jutott eszembe, mikor két év önkéntes száműzetés után pár hete újra motorostalálkozóra vetemedtünk. Két év…

Igen, ide is eljutottam. Csendben sunnyogok, csak nehogy kiderüljön motoros vagyok. Motoros?! Mai mércével mérve úgy érzem- szerencsére- nem. Mikor mégis kiderül hogy motorozom, jön a kikerülhetetlen második kérdés. Milyen motorod van? Most hazudjak?! Erre inkább csendben csak annyit…

Ma ismét a géphez voltam kárhoztatva munka okán. Ilyenkor néha, lazítás gyanánt, elkezdek játszani a google-val. Egyik kereső kombinációra kidobott egy blogot. Nem szeretném az egészet értékelni, főként nem áll szándékomban politizálni, csupán az utolsó bekezdést, annak is…