Igen, ide is eljutottam. Csendben sunnyogok, csak nehogy kiderüljön motoros vagyok. Motoros?! Mai mércével mérve úgy érzem- szerencsére- nem. Mikor mégis kiderül hogy motorozom, jön a kikerülhetetlen második kérdés. Milyen motorod van? Most hazudjak?! Erre inkább csendben csak annyit válaszolok: Nem akarod te azt tudni. Emberünk/asszonyunk ekkor szerencsés esetben megrántja vállát és lenagyképűzve békén hagy. Kevésbé szerencsés esetben tovább faggat. Mikor kibököm a választ, már látom arcán a sztereotípiát. Sok millás csicsa járgány, az ország egy havi GDP-jének megfelelő összegű rongy, kávézás a korzón, felvonulások, pózolós szelfik és a többi. Ekkor még egy erőtlen próbálkozást teszek, és bedobom. Az évjárata 1975, és amit most is látsz rajtam, az a motoros szerkóm. De ezt már a falnak mondom, nem számít.
Tehát milyen is vagyok? Épp az ellenkezője annak a képnek ami ma a motoros szóról bevillan neked.
Hogy miért fontos ez? Mert egy szubkultúrát elhasználtak a divat oltárán mint egy rongyot. Ezért.
