Pár napja, mikor robbant a blog, levelet kaptam. Levelet, egy felvidéki motorostól. Nem csupán további érdeklődéséről és szimpátiájáról biztosított, hanem második üzenetváltásunkkor küldött is valamit.
Képeket. Mint írta, egyre több postot olvasva kezdett számára gyanússá válni a dolog. Mármint mi, azaz összeszokott csapatunk. Utazásaik során sok motorossal találkoznak, de minket valahogy megjegyeztek. :)
Mikor traktorjainkkal keresztül-kasul járunk az öreg kontinensen, olykor-olykor összefúj a szél más motorosokkal. Van, kikkel csupán egy-egy biccentésig, van kikkel pár mondatig, és vannak, akikkel olykor napokig együtt múlatjuk az időt. Így találkozhattunk már régi ismerősként osztrák-olasz Veterama árus harlis kollégákkal Litvániában, így látott vendégül minket és nyújtott számunkra segítséget a bosnyák Gremium MC, és a sor végtelen. Olykor persze magyarokkal is találkozunk.
Szóval a képek. Nézem a fotókat és Joker vigyor terül el a képemen. Hiszen ez Nessebar! Azonnal pereg a film. Igen, éppen a várnai Wild Children MC kedves vendéglátását követően vettük az irányt a barátságos kis Szozopol felé, útba ejtve Nessebart. Már az óvárosban bandukolva meglepetés ért minket, mikor egy gyümölcsöket áruló hosszú hajú rocker, beszélgetésünket hallva utánunk kiabált. Hogy mit? No, majd megírom. ;)
Szóval motorjainkhoz visszatérve megfialt motorpark várt minket. Szlovák rendszámú motorok parkoltak mellénk. Szlovák rendszám, de zömében felvidéki magyarok. Váltottunk pár mondatot, ők oda igyekeztek, ahonnan mi jöttünk. A várnai motorostalálkozóra.
Most ezek a 2012-ben készült képek néznek velem farkasszemet a monitoron!
Nem tudok erre mást mondani, mint amit Attila írt, akitől érkeztek.
Kicsi a világ!
Köszönöm! Köszönjük!
Akiktől a fotókat kaptuk
