Nyár van. Négyen egy olyan kulturális-művészeti rendezvényen vagyunk, ami toleranciájáról, sokszínűségéről, jókedvéről híres annak ellenére, hogy immár hatalmassá nőtte ki magát.
Motorok a szálláson letámasztva, minket magával ragad a kavalkád. Pasi elkóborol. No nem messzire, hiszen szemmel követhető, úgy mentében, mint ahogy halad vissza, felénk. Semmi extra. Hosszú haj, szakáll, farmer, csizma és egy fekete alapon egyszerű vörös betűkkel nyomott Harley-Davidson feliratú póló. Nincsenek szárnyaló sasok, egész estét… izé hasat betöltő ásító farkasok, de a logó-pajzs hegye sem böki ki a nemesebb szervet.
Jön. Mosolyog, hiszen jól érzi magát, jó emberek között van. Ekkor mellettem megszólal, illetve inkább sziszeg egy hang.
-Herlis bunkó. – oldalra sandítok. Nem, nem ismerjük egymást, így nem lehet korábbi szerelmetes tapasztalat és elmélyült barátság a lakonikus vélemény mögött. Sosem láttam a körülbelül vállamig érő, vaságyastól 45 kilós, divatosan entellektüelnek látszani akaró, húszas éveiben járó hímnemű egyedet. Mellette áll barátnője, menyasszonya, akárkije, aki úgy tűnik lassan pufferel, vagy egyszerűen nem érdekli, mert nem érkezik felőle reakció. Ránézek a velem együtt ácsorgó két másik emberre, és azon tanakodom, ha ezt én itt most pofán verem, valóban megáll a bunkó jelző. Azért a vérnyomásom rögvest megugrik, mert ha valamit utálok, azaz igazságtalanság, korlátoltság, az ostoba ítélkezés.
Megkérdezem legszebb terápiás mosolyomat elővéve:
-Valami probléma van? Ismered? Azért remélem tekertél az előző utcában az előítélet biciklin?! *
És már túráztatnám magam, hiszen mégiscsak az én pasimat bunkózta le ez a kretén törpe, mikor Cserepesjány szelíden megszólal mellettem:
-Hagyd, hát nézd meg szerintem mindig ezt verték az iskolában! – prüszkölök még egy darabig, de nem történik a fenti mondatokon túl semmi retorzió, főleg mert a „herlis bunkónak” nem tartatunk önismereti órát, vagyis nem áruljuk el a fenti történetet.
Előítéletmentes emberünk rádöbben, nem nézett eléggé körül mielőtt véleményt nyilvánított. Ekkor már orral olvassa az előtte álló standon kínált könyvek egyikét, és valószínűleg a láthatatlanná tévő szérum kiagyalásán kattognak a tekervények, hiszen közben mit sem sejtő pasi mellénk ér, így még láthatóbbá válik a két hím közti különbség. Úgy emberi -hiszen egyikük feje fent, míg másik sunyin nyakbehúzva horgaszt-, mint férfiúi, de ezt nem is kell ragozni a közel félméternyi testmagasság különbséget figyelembe véve.
Visszasétálunk Cserepesjány standjához és kezdődik a Muppeth Show két öreges erkélyjelenete. Közben befut még pár speed motoros ismerős városunkból, így a hangulat fokozódik. Hát nem megjelenik a kedvenc párunk! Lány odahúzza a gyönyörű portékákhoz és válogatna, ám emberünkkel összeakad tekintetem, mire a híró a másodperc töredéke alatt válik köddé, hátrahagyva nőjét.
Happy end? Nem! Nem, mert ő az, aki a forgalomban rád húzza a kormányt.
*(ti. ebben az évben volt egy fixre állított kerékpár, amin ha tekertél egyet, akkor nőtt a számláló, ország-világnak szemléltetve az előítélet mentességet)
Gyk: hogy mi ez a szössz, ami valóban igaz, velünk megesett történet? Hát az, hogy sok esetben azokban van a legtöbb előítélet, akik az ellenkezőjét mutatják magukról és téged ruháznak fel minden effélével. Ezért ítéltetek praktikus bakancsom és repülős Alpha dzsekim miatt rasszista skinheaddé, vagy épp ellenkezőleg: szélsőbalos punkká. És igen, van olyan helyzet mikor a full konformnak látszóból tör elő az ősi ösztön és te iszod meg a levét, míg ő ártatlan arccal széttárja karját, a hozzá hasonló plebsz pedig összezár és megvédi.
A fotó illusztráció és forrása https://i.ymting.com
