Talán mert már előre fázok a nagy karácsonyi álszentségektől és hazug összeborulásoktól.
I.
Többé-kevésbé privát házibuli, erősen limitált négyzetméteren. Keresem a helyem, ám nehezen találom. Bele kell rázódnom, amiben nem segít, hogy van itt valaki, aki már első találkozásunk során indításként eldobta a kalapácsnyelet. Jó messzire. Nem szívlelem a címkézőket, a megmondó embereket, így azóta igazi agresszorként kerülöm, kontaktusba kerülésünk során a márvány hozzám képest forró és flexibilis anyag. Tehát ő is itt van. Próbálkozik. Nem tudhatja nálam a barát szó mögötti tartalom elnyerése rögösebb és hosszabb, mint az MC-knél a prospect idő. Azt hiszi, most összejön. Nem vagyok paraszt –csak kicsit – ezért visszafogom magam, nem csapok le minden labdát. Emberünk úgy érzi „összebarátkoztunk”, amit lelkendezve újságol pasimnak is. Beszélgetek. Mellém telepszik, vigyorogva csapkodja combomat, mikor úgy érzi, poént mond. Legyen neked Karácsony, gondolom, és nem töröm el a kezét. Hajnalodik, indulunk haza. Hozzánk lép és elköszönésképp ennyit mond nekem, pasi felé biccentve: azért nincs még egy ember a világon, aki elviselne téged?!
Egy csodás barátság kezdete… Nemde? ;)
--------------------------------------------------------------
II.
Olykor-olykor még mindig megnézek egy-egy motoros fórumot. Múlt héten is ilyen látogatásom volt a neve alapján megyénket képviselő, ám valójában egy –a jóléti társadalomnak megfelelően - formálissá tett gittegylet tagjait tömörítő csoportnál. Tipikus társaság. Életközépi válság, kirepült gyerekek, pénz dögivel, kezdjünk valamit magunkkal. Nosza, legyünk motorosok! Nincs ezzel gond, lelkük rajta, de annyira szigorkodók, hogy nevetés nélkül nem bírom. Rég jártam „náluk”, gondoltam benézek mi újság a házuk táján. Mit látok?! A világ egyik legrégebbi motoros klubját vették épp céltáblájukra. Joguk van hozzá. Igen ám, de azt azért ők is belátják motoros szemszögből nincs sok keresnivalójuk, ezért helyesírási fikával próbálkoznak (öngóllal). Két dolog jutott eszembe.
Egy: köhög a bolha. - Nyugodtan teheti, mert a cinkeltek nagy ívben tojnak az ilyen privátokra. -
Kettő: milyen jó lenne a világ, ha mindenki a saját portája előtt sepregetne! Eszembe jut mennyire mulattató, vagy épp dühítő, hogy például a kilométert konzekvensen kilóméternek írja a fő fikagép, a többi üvöltő helyesírási hibáról nem is beszélve.
Szóval úgy gondolom, itt valami más lehet a háttérben. ;)
--------------------------------------------------------------------------
III.
Még nyár végén történt.
Motorozni indulunk. Nem messzire megyünk, ezért esőruhát sem viszünk, így persze már a városból kiérve leszakad az ég. Nem tűnik tartósnak, bár farmerom máris vizes. Keressünk fedelet! Meglátjuk egy hajdani bevásárlóközpont parkolójában, a bevásárlókocsik kihasználatlan fedett tárolóját. Már két motor áll benne. Pff. Mindegy, muszáj, még ha ebből kényszerű barátkozás is lesz. :)
Kínlódva beszélgetünk, közben türelmetlenül kémleljük az eget, találgatva merre és főként mikor húznak el végre a felhők. Új keletű ismerőseink megtanakodják, inkább mégsem motoroznak, hazamennek az eső elálltával. Aztán egyszer csak egyikük megszólal. Hát akkor legalább már fotózkodjunk! Riadalommal vegyes visszafojtott röhögéssel nézünk egymásra. Igen, valóban komolyan gondolják. Pózolás, és fotók …velünk is. Kész vagyunk. Szerencsére a nap hamarosan újra süt, elköszönünk és folytatjuk utunkat.
--------------------------------------
Ékagyúaknak: nem, nem vagyunk különlegesek, nem vagyunk jobbak. Csak egyszerűen mások. Nagyon mások. :)
