Az alábbi kis mese megkíván némi vonatkoztatási készséget, szimbolikát. Ha nem megy, nem neked írtam. :)
Egyszer volt hol nem volt, volt egy szubkultúra, melyre a konform társadalom előszeretettel húzta rá a deviáns címkét. Húzta, húzta, közben nyálcsorgatva és sóvárogva figyelte a számára is láttatni engedett mozzanatokat, szeleteket. Így, csupán kívülről figyelve a dolgokat, jó üzleti és népszerűségi index növelő ötletnek tűnt egy-egy tevékenységük, külső jegyük átvétele .
Mivel velük a többség és a törvény, „deviánsék” számára pedig nem jelentettek a szórakoztatáson túl konkurenciát, csupán vergődő kopírozókat, hamar meglett az összetartozást kifejező közös jelvény, név, közösségi oldal, találkahely, őrsgyűlésház. Velük a köz, ezért sikerült hamar-hamar nyilvános rendezvényt szervezni, annak költségeit összekalapozni. Rendben, már csak résztvevők kellenének. Gyorsan toborozzunk ahol csak lehet! Mindenki hozzon magával még egy embert szlogent magukba szívva, sorba hívják azokat a deviánsnak minősített egyedeket, akiket eddig a rendelkezésükre álló eszközökkel büntettek, elnyomtak, gúnyoltak.
Egyet felejtettek el. Ez a tömeggé válás közben is egy kicsiny magot megtartó szubkultúra nem birka, nem alázkodik, van tartása. Hiszen korábban is ez volt a köz baja vele. No, megbecsült embereink ezt kifelejtették a tervezésből. Nem is hozta a várt eredményt a rendezvény, bár lehetett csillogni a médiában, népnevelő célzatú okosságokat szórva. Az anyagi veszteséget kárpótolta a rövid ideig tartó ismertség, szereplési lehetőség, és Dr. Bubó után szabadon „Kérem a következőt” vággyal, gondosan megtervezve igyekeztek immár jó előre becserkészni a következő rendezvényre a látogatókat.
Igen ám, de a kis kör valódi életéről csupán minimális mértékű ismereteik voltak. Felszínes emberekhez méltóan, csak a külsőségeket látták. Így azt sem tudhatták, hogy amott bizony saját zsebre megy a játék. Ha siker, akkor mindenkié és közösen élvezik gyümölcsét, ha ellenben deficit, akkor megy az ingóság a levesbe. A saját, nem a közé, nem az ajándék.
No, most már tudják. Így már nem is kell. :P
Ha mese, akkor legyen tanulság. Több is.
Az okos miért nem vergődik, fitogtat? Mert úgyis hull a férgese.
Másik okosság? Soha ne becsüld le a másikat!
A fenti történet, mint a címe is mutatja, mese, fikció. A valósággal történő bárminemű egyezése kizárólag a véletlen műve, csakúgy, ha valaki magára ismer. :D
