Egy jó ideje nem járok un. motoros rendezvényekre, motorosok közé. Nem, nem arról van szó, hogy mindenki hülye, csak én vagyok helikopter! Egész egyszerűen itt is megjelent a tömeg, akik a tömegkultúrát, a konformista értékrendet hozzák magukkal. Mikor az a fontos hogy a plebsznek megmutasd te is olyan vagy mint ő, akkor nincs miről beszélni. Nem, nem vagyok olyan…legalábbis remélem. Egész életemben nonkonformista módon éltem, ezen igyekeztem. Persze ez nem azt jelenti, hogy egész nap a seggem süttetem, hiszen ahogy MÁR korábban írtam, nem a henyeségtől leszel szabad.
Azt gondolnám lerágott csont a puszta közlekedési eszközön túl látó motorozás , de mindig pofán csap az élet, hogy mégsem. Mert annyira beivódott a plebszből vadmotorossá váló népbe a mai motoros képe, hogy már rég elfelejtette vagy sosem tudta miért, és hogyan alakult ki a jelenség. Valahogy úgy, ahogy a criuser, azaz minden –számomra- szükségtelennel felszerelt cirkáló, számukra chopper. Halványsegéd fogalmuk nincs, hogy a chopper, a chop azaz vágni szóból alakult ki. Levágni, kiszórni mindent, ami felesleges hogy csak tényleg a minimális, szükséges dolgok maradjanak magas kormánnyal, és kidöntött első villával. ( Ne oktass ki a friscoról és a többiről, nem érdekel, most nem ez a lényeg.) Persze személyre szabva. Ha úgy érezted cizellálva, pl. gyönyörű vésettel, pszichedelikus tankfestéssel vagy bármi mással, de mindenképp RÁD, magadra szabva. Nem, a ma motorosa lecsopperez minden cruisert és meggyőződése te vagy a hülye, mert ’iszen neki csáppere van. A koronát is felteszi az i-re azzal, hogy lefikáz egy klasszikus shovelhead choppert. Azt, ami Panhead elődjével együtt az alapját képezte a chopper kultúrának. Persze mindezt egy japán criuser nyergéből teszi „csopperesként” és nem is érti, hogy a gáz, nem a motorral van.
No persze aztán majd megveszi a gyári tervezők által az ilyen eredeti építők, faragók lemásolt és eladhatóvá szelídített motorját. (lásd pl. az evo iron sporiját) Hiszen kedves Willie G. és társai már jó ideje a megvetett bikerek átépítéseiből élnek, remekül rátapintva a plebsz kockázatkerülő „szabaddáválási” igényére.
Szóval semmi keresnivalóm fesztiválos főzőversenyeken, a hajdani úttörőtúrák emlékét felidéző kiemelten szabályos és kulturált (kinek mi a kultúrája?) túrákon, a helyiek között mosolyogni a már csak pecsételést hiányoló állomásokon. Miséken, szenteléseken, biodíszletként felvonulásokon, falunapi motoroztatásokon. Paraszt vagyok? Ettől? Persze, hiszen csak a látványos és kellően publikált segítségnyújtás a segítségnyújtás…neked. Nem, nem akarom ledönteni a kialakult motoros képet. Vagyis mit is? Ááá a mai motoroskép siralmas. Azt hiszed, ha majmot csinálsz magadból nem szorít le a bunkó? Dehogynem! Aki eddig leszorított eztán is lefog. Ilyen a személyisége. Olvasd csak el az imakönyvedet. Izé, arckönyvedet. Felteszel egy virtuális falvédőt, hogy vigyázz a motorosra…egy perc múlva érdekes kommenteket olvashatsz. Te. Mert én már nem teszem.
Te ott a gép előtt, ha magadra ismertél és már kellően rühellsz, tehát ha te puszta konformitásból, térítésből, a „szeressenek és fogadjanak” el igényével csinálsz hülyét magadból, felesleges. Ám legtöbbször nem erről van szó. Közel sem. Egész egyszerűen arról, hogy a ma motorosa ilyen. Alapból. Neki természetes hogy önkéntes rendőr, hogy politika által terelhető, hogy műsorszám egy-egy rendezvényen, hiszen ilyenkor ő van a középpontban, ez az ő tíz perce. Hiszen ez ugyanaz az élet, mint amit a hét többi napján él, csak most egy motor, egy motoroskendő, búvárruha, cordura, a jelmez, a munkaruha.
Mikor azt látom egy megyei napilapban, hogy felkapott turisztikai hely bazársorát ajánlják a lap jellegéből helyi motorosoknak, mint túra(!) célpont, akkor úgy érzem nincs köztük semmi keresnivalóm.
És hogy a mi lenézett és ugyanakkor másolni próbált fajtánk mit tesz? Motorozik, és zártkörű bulikon jön össze a hasonszőrűekkel az ország, sőt Európa területén. Mert vagyunk. Szerencsére. Itthon is. Fiatalok is. Erre a tavalyi, ilyen stikában szervezett túra döbbentett rá. Fontos mérföldkő volt. Sokkal fontosabb, mint akkor hittem. Szóval vagyunk. Ha nem is látsz minket, ha nem is „jelenünk meg” minden –számodra- fontos eseményen.
Most elmegyek motorozni. Csak úgy az orrom után. Amennyire csak lehet, néptelen úton, kerülve a populáris helyeket és legfőképp jó messzire menni a ma délután városunkban megrendezendő motoros felvonulás elől.
vs.
A kollázs kép saját tákolmány és tök mindegy milyen a motor típusa, hiszen már világszerte megjelent a régi motorokkal majomkodó réteg is...de erről majd később.
