44. Borzasztó. Közel két hónapja betöltöttem ezt is. Most - remélhetőleg életem felénél-számadást végzek az elmúlt évtizedekről. Hol tartok? Honnan indultam? Milyen utat jártam be?
Bénító, ahogy negyventől hirtelen változik minden. Felgyorsulnak az események. Ám visszagondolva az elmúlt évtizedekre, ma sem csinálnám másképp. Motor, barátok, rockzene. Nélkülük üres lenne minden. Pedig finnyás válogatós vagyok. Nem elég a jó. A legjobb kell. Ami, és aki nekem a legjobb.
Eszembe jutnak a kezdetek, a fontos mérföldkövek. 18 vagyok mikor meglépek otthonról, tehetős szüleimtől az ablakon azzal és abban ami rajtam van. Teszem mindezt úgy, hogy nem tudom hol alszom éjjel, csak azt, van mellettem valaki. Valaki, aki fontos, akinek fontos vagyok. Abban az időben is ez a három dolog jelenti az életet. Barátok, motor, rockzene. Persze vannak terveim, nagyon is tudom mit akarok. A hajcsavargató, majd eltart valaki stílust nem nekem találták ki. Telnek az évek, gyűlnek a kilométerek a motorokban, egyre zsugorodik az ismeretlen –elsősorban hazai-táj. Tudom mit akarok és hogy mit nem. Beolvadni, egy pult mögött állni nem. Tanulok. Munka mellett. Éjjel fél 2-kor ébresztő, hajnali hatig újságozás, utána be a főiskolai padba. Célok vannak, így este még egy kis bébisz(w)itterkedés, diákmunka. Benzinre. Még nem végzek, mikor munkát ajánlanak. Végre emberi időben kelek, dolgozom, mert élni kell, tanulok és persze minden fennmaradó időben motor, túrák. Pénz nincs, így marad a hátsó ülés, de kit érdekel. Főiskola után egyetemek, továbbképzések. Mert tudom mit akarok. Húszas éveimet taposom, mikor lehetőség, egy komfort nélküli kis parasztház a város szélén. Éden! Végre nem egy idegen ember zsebét tömjük. Motorozás határokkal, melyeket a 19 lóerő és a buksza szab. Álom a nagy vasról „A” HD-ról. Mindegy milyen csak hádé legyen. Az sem baj, ha „szalagfűrész” kerekes (gy.k.: öntött, nem fűzött küllős). De lesz, mert lennie kell! És igen. Már hónapok óta hirdetnek egyet a regionális Bazár újságban. Ára? Piacihoz olcsó, zsebünkhöz szinte elérhetetlen. Megnézzük, mert merjünk nagyot álmodni. :) Eladó még ki sem tolja a garázsból, már enged 200 ezret, annyira kell neki a pénz...egy hajóra. Házunkat 365 ezerért vettük. Nyelünk, és amennyire lehet, fapofával alkudozunk. Mintha zsebünkben lenne a vételár, mintha nem ugrálnánk az egekig örömünkben. Egyben van, némi krómhiba. Megalkuszunk. Irány a bank. Hazugságok. Elsősorban a fizetésről. Pasi vállalkozónál dolgozik, számítógép még kezdetleges, rendszer pláne, így megoldható az éktelen hazugság igazolása. Barátaink bíznak bennük, így kezes is van, ennek köszönhetően az új évezred első évében a nyúl hozzánk egy öreg vashengeres sporit hoz. Egyetlen percig nem merült fel bennünk, hogy basszus, hát még fürdőnk, vízvezetékünk sincs, ennek az árából pedig medencét építhetnénk. Nem érdekes. Öt év vezetékes víz nélkül. Nem őszinte a mosolyom mikor mínuszokban az udvari pottyantósból kijőve kalapáccsal verem be a hordóban a fagyott vizet hogy kezet moshassak, és olykor egy-egy elkeseredettebb pillanatban úgy rúgom fel a mosogató illetve mosdó lavórt, hogy a szétrobbanó víz absztrakt képeket hoz létre a falon. De aztán ennek az öt évnek is vége. Közben bemotorozzuk a környező országokat, megtaláljuk helyünket, A barátokat, akiktől rengeteget tanulunk, akikkel együtt gondolunk. Persze telnek az évek, de ma sem kérdés hogy megvesszük-e az e-bay-en azt a fontos alkatrészt, vagy inkább lecseréljük végre a bolhapiacos több évtizedes mosógépet. Öregszem. Érek. Változnak az elvárások. Eléggé gáz lenne, ha minden ugyanaz volna, mint 20 évesen volt. Ma már kell 5 cm-s felfújható matrac a sátorban, jó lesik egy vacsora a helyi vendéglőben, és talpas pohárban a bor, a műanyag helyett. És igen! Több mint egy évtizede megvan az álom. Nem hátsó ülés egy Junakon, nem kompromisszum motor, hanem saját harli. Mert tudom, mit akarok, és mert valóban akarom! Mert ez az életem. Még mindig.
Időközben persze illene már karriert is befutni. Miért is? Mert társadalmi elvárás. Jaaa, ha csak azért nem. Megpróbáltam 2-3 évvel ezelőtt. Eredménye a hajszától 8 hónapon belül két rommá tört kocsi (és agy), két év alatt 15 évnyi öregedés az arcon, és döbbenet. Merre? Ez nem én vagyok. Munkámmal, elérhető státuszommal járhatnék alapítványi bálokba, bratyizhatnék professzorokkal, kutatást finanszírozó vállalkozókkal, pályámat előre lendítő orvosokkal, vagy másik irányban varázslókkal és könnyen rászedhető hiszékenyekkel. Nem érdekel. Korosztályom szemében őrült vagyok. Egy hülye, aki elfecsérli tudását, lehetőségét, aki úgymond jobb sorsra érdemes…lenne, ha meghajlana, ha beállna a sorba és csak hétvégenként, mintegy jelmezként öltözne be motorosnak és hirdetné a free-séget. Eközben –az érési folyamatról MÉG mit sem sejtő- húszasok szemében kispolgár vagyok, és feszegetik magukat, mit se’ tudva múltamról, múltunkról. Arról, hogy ami ma van, azért nem kellett elveimet feladnom, önmagamból kifordulva, talán még magam előtt is észrevétlenül idegenné változnom, hogy nem a véletlenek szerencsés, vagy szerencsétlen sorozata. Nem, hanem azért, mert én így akartam, így akarom. Kispolgár? Motorozás? Kedves húszasok térjünk erre a kérdésre vissza 15 év múlva. ;)
Ékagyúaknak: ne húsz évesen játszd nekem a faszagyereket, hiszen az jó esetben amúgy is a lázadás kora, hanem nézzük meg milyen leszel negyvenesnek. Lecsúszott alkesz, aki mások jóindulatában kell hogy bízzon, vagy egy joviális kispolgár, miután úgymond kiőrültködted magad, és első adandó alkalommal eladod motorod, indoklásul kell a pénz a családra, kalácsra. Netán 25 évnyi hajlongó polgárság után hétvégente bőrszerkót húzó, motorra pattanó hétvégi motoros szerephez lenne kedved?
Kép forrása: www.pinterest.com
