Megyei napilapunk versenyt hirdetett. Szépségversenyt. Motorosoknak. A kiírás felkeltette érdeklődésem. Szarkasztikus énem megindult, de gondoltam kivárok. Kivárom, míg nyilvánosságra kerülnek azok fotói, akik a megyei, kommersz fürdőtelep jóáras, Magyarország éves gdp-jét jelentő (vigyázz, irónia!) wellness hétvégéjét nyerhetik bájaikkal.

Persze titkon reménykedtem lesz pár ismerős. Mit reménykedtem?! Biztos voltam benne! De nem. Végiggörgettem a meglehetősen hosszú listát. Találtam itt mindenféle fajta embert. Várjunk csak! Nem, mindent nem! Klasszik arcokat nem (bár azzal hirdették). A kiírás nem volt egyértelmű, aszerint érthető volt úgy is, hogy a motor, de úgy is, hogy a motoros (sicc!) szépségét lehet pályáztatni, így érkezett pár szégyenlős fotó is, ahol az ember sötét szkafiban pózolt a járgány mellett. A helyezések –ki gondolná!- olvasói szavazatok útján dőltek el.

Még mindig nem írtam, gondoltam legyen kerek történet, várjuk meg a szavazás végét, kinek van több, e célra hadra fogható ismerőse.

És lőn. Nyert az egyik benzintyúk csaj. A pályázat megírásakor kellő körültekintéssel úgy fogalmaztak, hogy nem volt egyértelmű a dolog, miszerint bébink vezeti-e a motort, de pózolni tudott az átlagos külsejű lány.

Szóval Zala megye legszebb motorosa egy pár éve -saját elmondása alapján- motoron hátul utazó lány lett. Ekkor többen felhördültek, főként a jelentkezők közül. Ezt követően simán elcsitult volna a dolog, ám az újság jó érzékkel ráharapott a témára, felismerve hogy van még ebben olvasottság tuningoló tényező, ráadásul motoros párunk szívesen fürdik a rivaldafényben.

Megjelent még egy cikk, amiben magyarázzák a bizonyítványt és –gondolták- bemutatják mekkora bikerek is ők. Nem kellett volna. Kiderült eddigi legnagyobb túrájuk egy Balaton kerülő út volt, és a kisjány szívesen fűz gyöngyöt és végez még ehhez hasonlatos rebel tevékenységeket. A magazin szocializáció működött. Csak a kedvenc étel hiányzott.

Hogy miért érdekes ez amellett, hogy mókás és mulattató? Mert –sokak számára- észrevétlenül bohócokká, vásári látványossággá silányult a mai köznyelvi értelemben vett motoros.

Fel akarsz dobni egy Falunapot? Rendezz motoros felvonulást, vagy motoroztatást!

Emelni akarsz a lapeladási, vagy kattintási számon? Rendezz motoros szépségversenyt! Áru lett a motoroslét. Megjelentek a magazin és látvány-motorosok, akik motorozása privát rendezvényen megjelenéstől, privát rendezvényen megjelenésig terjed, miközben minden eszközt megragadnak, hogy képernyőre, papírlapra kerüljenek.

Ezekhez a vásári motorosokhoz kapcsolódóan pár éve akartam írni a felvonulás-motorosokról, de közben a piac kitermelte a fenti humanoidokat. Ma már fel sem tűnik talán, hogy a motorostalálkozók környékén szombat délutánonként megsokszorozódik a kétkerekű tömeg, bár ez az eladott belépők számán nem mutatkozik. Magyarázata egyszerű. Az ekkor gyűlők nem akarnak együtt lenni a többi motorossal, csupán a felvonulásra érkeznek, mely tartalmát jól tükrözi angol kifejezése: Parade, azaz Parádé. Igen. Ők a parádés-motorosok. Van belőlük elég, mégsem félek, hogy egy kalap alá vesznek velük. Elég csak begördülni egy benzinkútra, ahol a másik kútfejnél ők tankolnak. Végre nem hozzánk jönnek oda az elmés kérdésekkel, hogy mekkora, mennyivel megy és mennyibe kerül. Szívesebben fordul a hozzá hasonlatoshoz.

Hiszen privát szemlélő számára is ordít a különbség.

Kép forrása: promenad.hu