A következő történetet többen ismeritek. De itt a helye, hogy egy rakáson legyenek agymenéseim. Hogy már múlt?! Kit érdekel? :)
Annak érdekében hogy jövőd legyen, élned kell a jelent, és merítened a múltból.
Akkor fussunk neki:
Az úgy kezdődött…na nem. Ez csakúgy kialakult. Sosem voltam normális, az egyszerű és könnyen megszerezhető dolgok, emberek sosem hoztak lázba.
Egy szépnek nem nevezhető napon vastelepes csapatunk hosszú ideje kimondott igényét, miszerint „berugó kell erre a motorra”, tett követte. Berúgó kart és mechanikát kapott zabolázhatatlan, kemény, ezres vashengeresem. Mivel térdeim összes porcának és ízületeimnek már több mint egy évtizede búcsút mondtam, nem tűnt indokolatlannak félelmem a „visszarúgás” tekintetében. Azért egy ezres szerkezet meg tud tréfálni, főleg ha felkészületlen vagy és ehhez a mázsának csak némileg több mint a felével rendelkezel önsúlyilag. Mindehhez kellő jókedvet biztosított Árpi, aki kedvesen mosolyogva hintázott a berúgókaron, és ez férfi munka lesz Kriszta vigyorral biztatott.
Kaptam némi haladékot a sorstól, egy, a combomra varázsolt friss zipzár képében. Hanem aztán csak nem hagyott nyugodni a gondolat, miszerint hát micsoda ratyiság hogy ott ficereg a berúgó én meg ki sem próbáltam! :)
Miután hatalmas mázlival előző hétvégén megúsztam egy osztrák túrát műszaki és első fék nélkül, a hétvégét úgy gondoltam valami hasznossal töltöm. Most aztán gyere ide Fekete Péntek jól be leszel rúgva! Meglátjuk ki a főnök.
Eddig egy 600-as SRX volt a köbcenti elnök azok között a berúgókaros motorok között, akiket a lábamhoz engedtek, de felrémlett Junak elvtárs alattomossága is. Mindezeken túllépve az esélytelenek nyugalmával álltam FP mellé, fújtam egyet, szóltam hozzá pár kedves szót és elkezdtem a rituálét, háttérben gonoszan vigyorgó Hemivel.
Gyújtás nélkül két kis gázfröccs, pici szivató, majd a kart határozott mozdulattal lenyomva a rugó hangot hallva konstatálhattam, hogy megvan a felső holtpont. Ekkor gyújtás rá, és lenyom. Egy ponton megakad egy pillanatra, ám határozott mozdulattal, kidolgozott lábizmaim segítségével :) letoltam a pedált.
Basszus elsőre beindult! Pasi arcán önelégült, az én nőm vigyor. De nehogy elszálljak magamtól gyors leállítás és újra. És megint! Mivel nem vitt körbe pajzson az udvaron, sejtettem itt valami hibádzik. Semmi más, csak valószínűleg mázlim volt. Persze közben azért egy-egy diszkrét izzadságcsepp elindult kimunkált testemen, de újra kezdtem a 34 fokban. Rúgott is akkorát vissza, hogy úgy éreztem a combcsontom összeölelkezett a csípőmmel, a bal csuklóm pedig úgy zsibbadt, ahogy egy prosztatamasszázsra specializálódott pillangóé sem műszak végén. Fél óra múlva a kedves szavak FP irányába szitokká váltak, az oldalsztender kezdett eltűnni az agyagos talajban, kimunkált izmaim semmivé lettek. Elfáradtam. De akkor is berúgtam! Menni fog ez!
Bár úgy vélem szükség lesz felvennem a nőcis hajcsavargatós pózt, mivel Tibor barátunk mindehhez annyi kommentárt fűzött: le kell venni az önindítót.
Hiába no. Ridegtartáson vagyok.
