Hosszú évtizedek után ez volt az első Devils börze ahova nem mentem el, így nem tudok írni arról hogy elsősorban alkatrészeket vesznek egy főként alkatrész börzén olyan arcok akiknek levegővétellel egyenértékűen természetes motorjuk saját kezű farigcsálása. Bár úgy tűnik ma már ez sem magától értetődő napjaink motorosának.

Amiért most írok, az egy szomorú hír kapcsán előtóduló, korántsem szomorú, inkább ironikus és vicces emlék a közelmúltból.  

Timeline by Paula 1980-1994-2012

Tegnap kezdett el terjedni az interneten a hír, miszerint meghalt egy fotós. Nem akármilyen fotós. Egy fotós nő, aki a motorosokkal élt, őket fotózta már a ’70-es évektől, és akit nagyon sokan szerettek. Hazudnék, ha azt mondanám ismerősként csengett Pulsating Paula neve. Aztán rákattintottam az oldalára és ikonikus fotói rögvest beugrottak. Képein keresztül megelevenedett az a világ, amiért a nyolcvanas években beszippantott ez a közeg. Az a korszak, amikor még odavalónak éreztem magam. Néztem, majd később már néztük fotóit és lassan-lassan saját veszteségként éltük meg a halálával keletkezett hiányt.  

Aztán persze nem is én lennék, ha nem ugrana be egy –jó- pár évvel ezelőtti emlék, és máris vigyorgok.

Azon a bizonyos júliusi napon szabadcsapatunkkal harminc fokban az árnyékban igyekeztünk regenerálódni plédjeinken és törölközőinken fürdőhacukában heverészve „A” Vízparti Rock’n’Roll hétvégén.  Henyélünk, ugratjuk egymást. Alig textilben is látható hovatartozásunk, ráadásul nem messze tőlünk ott állnak főként öreg, de mindenképp klasszikus stílusban épített motorjaink. Egyszer csak egy csaj lép oda hozzánk, akkora teleobjektívvel egy-egy motorunk árát érő fotómasináján, amivel szerintem a NASA műholdakat is kézzel érinthető távolságúra foghatná. Angolul szól hozzánk. Első –számára- legfontosabb kérdése Angyalok vagyunk-e. Nem tudom miből gondolja, de nem lehet tapasztalt, motorosok közé járó. Hamar felvilágosítjuk nem, mi csak úgy spontán jól érezzük magunkat együtt innen –onnan. Kicsit csalódott, de folytatja, hogy ő Naomi Akárki – már nem emlékszem a nevére, de tán Opusz igen- ámerikából és csinálna rólunk pár fotót motorjainkon, de ahhoz persze fel kellene öltöznünk. Felnyerítünk. Ajaj Naomi, nagyon rossz helyre huppantál le, hiszen már vagy 20 perce raboljuk értékes fotós idődet, de nem sikerült ránk igézned farmerjainkat. Kap még egy lehetőséget, így, a majd este 7 körül a koncertekre felöltözünk ígéretével, rázzuk le. Naomit persze azóta sem láttuk- vagy vettük észre-. Tehát vagy mégsem volt annyira fontos, vagy hamar talált vállalkozó szelleműeket és tök mindegy mit mutat be mint magyar motorosok, az Óperenciás tengeren túl.  Ez utóbbira több az esély. Elég csak belegörgetned a világhálóba. Ma mindenki szelfimániás. Ez alól a motorral helyet változtatók sem kivételek.

Illetve páran azért igen.

Ennyi a történet. Hát így nem lettünk motoros fotóalany világsztárok. :D 

Képek forrása: http://www.spacedoutphoto.com/images/3_doug.jpg illetve Paula Fb oldala.

Úgy vélem az ő fotói jelenleg a legjobb illusztrációk.