Tél van, vagy legalábbis valami hasonló, a motorépítések, átalakítások, és a tovább már nem odázható javítások ésszerű időszaka.
Ez idő tájt megsűrűsödnek a fotók, amik a leendő vagy már kész változásokat mutatják be. Van, aki az egész folyamatot permanensen felrakja, van ki csak egy-egy markánsabb állomást.
Ilyenkor eltűnik az óvatosság, látod a garázst, az élet intim részeit. Kész Kánaán a rossz úton járóknak! No, mindegy, nem is ez a témája a postomnak. (azért figyelsz ugye, témaötlet ;) )
Tehát alakítások. Ajaj! Az fejben nekem is megy remekül! Ha minden formát, részletet megvalósítottam, valósítottunk volna ami agyamból kipattant, a popénekes Madonna stílusváltozási gyakorisága kutyafüle lenne FP materializálódott forma és szín variációinak.
Amiért ha nem muszáj nem nagyon borítjuk szét, azaz, hogy engem frusztrálna hogy nem tudom bármikor előhozni. Egyszer vonattuk ki ideiglenesen, muszáj-okosságból a shovelt, de nem bírtuk kivárni a fél évet és plusz pénzért inkább visszaállíttattuk. Valahogy így vagyok a bontsuk és építsünk valami mást fellobbanással is. Jó nekem így ez a makrancos jószág, elég az a –mondjuk úgy- alakítás, ami megvan 1-2 nap alatt, és tipródok, mint a tojógalamb egy egyszerű karbantartás alatt is.
No és persze még mondhatnám azt is, hogy én használni akarom nem mutogatni, de mióta Cimbyvel és „motorozhatatlanra” épített shoveljével megjártuk a szlovén Alpokat, a Durmitort, és még jó pár „egyenes” útszakaszt, azóta ilyent nem mondok. :D
Cimby motorja a Durmitorban
Szóval nem borítunk. Igen, nem véletlen a többes szám! Az átlag nőnél egész biztosan többet értek a motorokhoz, de nem vagyok szerelő. Ott kuporgok persze a kisszéken (mondjuk nem talpig sminkben és melldomborítva mint a megkomponált fotókon), meg remekül tudom kézre adni a szerszámokat, észreveszem a kurrens –vagy kurrens árú- dolgokat az aukciós oldalon, és nem lehet elküldeni szemmértékért a boltba, de ennyi. Lustává tesz, hogy van mellettem egy olyan ember, aki csak mióta együtt vagyunk, a semmiből, illetve kosárból, börzékből, összerakott több, azóta is működő motorkerékpárt; hogy a gépmunkák kivételével –mert nincs mindenféle gép- gyakorlatilag mindent megcsinál, és mikor profi szerelők széttárják karjukat, ő addig fekszik a jármű alatt, felett, mellett, míg megtalálja a hibát. (ez mondjuk kocsi volt, ámde több esetben is).
Hazajött és azt mondta ebből motor lesz…lett.
A mindenféle szempontból épített Junak.
Emlékszem mikor ’88-ban fennakadt a súbertű (felénk síber) az MZ-n és a motor mindent akart ezután csak megállni nem, megtanultam egy életre hogy’ néz ki a karburátor belülről. Mindig ugrattak is a fiúk „gyere karbi gond van”. Mikor Bulgáriában megadta magát a szénkefe, vagy a forgórész Csehországban…. folytathatnám a sort, a lényeg hogy kicserélek ezt-azt, felismerem az alkatrészeket, de különösebben csak akkor marad bennem bármi infó vele kapcsolatban, ha valami gáz van, és nekem végig kell asszisztálnom a szerelést, felújítást, vagy a pasi egyszerűen odaparancsol, hogy végignézzem a műtétet, mert „mi lesz veled, ha nem leszek…”
Azt gondolom, nem kell mindenhez érteni, bár az alapok jó, ha megvannak, és ennyi. És ezzel jutottunk el a többes szám értelmezéséhez. :) Borítjuk, feltesszük. Borítom, felteszem. Nem, nem nyelvtan órát akarok tartani, isten ments! Csak van egy jelenség, ami már tombol egy ideje. Az pedig a „kerül rá”, „felkerült” kifejezések világa. Rosszul vagyok tőle. Persze önmagában helyes kifejezés… csak nem ebben az összefüggésben, és úgy tapasztalom ÁLTALÁBAN akkor használatos, mikor nem a postot, fotót feltevő, beszámoló végzi el a tényleges feladatot, és cikinek érzi azt írni, hogy az öreg Pista szaki a szomszédból feltette az indexemet, vagy Kőkemény Tivadar kicserélte a fékbetétemet, míg söröztünk egyet.
Nem, ehelyett kapjuk a rákerültek az indexek, kerül rá új fékbetét szlogeneket. Mára eljutottam addig, hogy kábé annyira fájdalmas olvasnom és hallanom, mint a mocizást és társait. És igen…nekem is vannak előítéleteim. Ezek az előítéletek pedig előjönnek mikor ezeket a kifejezéseket meghallom. Mikor valaki ennyire büszke és ennyire szívesen mutat meg bármit, hát nem hangozna jobban hogy rátettem?! Igen én, baszki, én tettem rá, én tettem meg. Látod, képes vagyok rá! Ilyen egyszerű…nekem.
Neked?
Nyitókép: 2005. évi Devils börzén rólunk készült lesifotó. A harmadik, épp kortyoló ember is híres motoros körökben. ;)
