Rengeteg hibám van, ezek közül egyik az információéhség. Tudom, felesleges. De mégis szeretem megismerni a dolgokat, utánanézni egy-egy jelenségnek, vagy megismerni egy embert.
S bár az elmúlt napok hőmérséklete magasabb és lényegesen csapadék mentesebb, mint amilyen akár a litván vagy a cseh túránk volt, azért hétköznap esténként zömében még mindig itt ülök ez előtt a fránya masina előtt, és tájékozódom…vagy úgy csinálok, mintha dolgoznék. ;)
Ha lenne rá affinitásom, biztos jó nyomozó lennék, mert mint a véreb, ha rámarok valamire, vagy valakire, a végletekig kutatok. S hogy mi a híg lé lényege?
Hogy ülök, és már megint egy elmés, és sommás okosságot olvasok egy jóembertől. Amolyan „Kemény vagyok, mint a büdösbogár és velem találták fel a motorozást” típusú reakció. Hej, hol vannak a régi –szép?! – idők, mikor beszálltam a „chatre-készek” (copy by Chris) virtuális szájkaratéjába! Évek óta már csak szemlélődöm, és ha valami nagyon kiakaszt, járok egy kört… vagy írok egy postot. Csakúgy, szelepként. Mielőtt ítéletet mondok, megpróbálom megérteni az embert, és persze közös szálat felfedezni, vagy megtudni mire a hatalmas orca. Ehhez ma már kevés dolgot kell tennem. Mindössze a profiljára kattintok. Kezdjük. Hmm közös ismerősök. Ááá zömének ezer ismerőse van, mindenkit bejelöl, akivel egyszer találkozott, akinek egyszer tetszett egy hozzászólása. Szóval van mikor ez nem mérvadó. Ühüm, ezt az embert is „ismeri” persze, hiszen "motoros-karriert" akar, ezen kívül semmi extra. A hozzám közel álló emberekből, vagy akik hozzám hasonlóan megválogatják még itt is az ismerősöket, nem nagyon van közöttük. Ok. Akkor nézzük az idővonalat. Bugyuta megosztások. Szexista, politikai, néha egy-egy motoros videó, mém. Lerágottak, már hosszú évek óta keringenek. No és persze az itt voltam, ott voltam, frankó csávó/csaj vagyok utalások. Jöjjenek a fotók. Ááá itt az igazi csemege! Ha eddig még nem állt volna össze a valódi profil, eztán tutira összejön!
Lehetne akár típusokba is szedni, mégsem teszem. Ám van, aki a világ összes motorkerékpár típusát birtokolta, de a vitában megjelenőt mindenképp. Vagy inkább legyőzte, hiszen 300 alatt szédül, a másik motor meg kukaminőség. Mindent tud, természetesen saját élmény alapján. Ahol ekkora az arc, a tapasztalat, azaz ember milyen profilt kreál? Hát persze hogy tele van motoros képekkel, lehetőleg az összes eddigi motorral, sőt, pózolás akár olyannal is, ami mellé csak odaállt. Aha. Igen. Vagy mégsem? Jön a 300 km/órás Hayabusa szöveg, ő pedig valahogy minden fotón egy 250-es Eliminator mellett, alatt, fölött látható….az unalomig ismert, szokásos helyeken. Üvegtigris, balatongyöröki kilátó etc..Magyarul a fickó - mondjuk finoman- füllent.
Másik emberünk, aki természetesen szintén kemény, mint a vídia, mindent tud az öreg motorokról, a harlikról, a szubkultúráról, a ridegtartásos motorozásról. „Öregmotoros” na! Ühüm, csak épp a környékeden lakik, neked meg rohadtul nem ugrik be, hiába szuggerálod a full tetovált, kopasz, szigor motoron mellényeskedőt. Nézed a fotóit és megérted. Kevesebb, mint négy éve még Konformiában lakott, ahol is latexnaciban, helyrefrizurával fotózkodott egy teljesen más járművön, teljesen más közegben. Aztán megérintette a fíling és rá két évre már az emberi erő hajtotta gépet lecserélte egy rikítószínű sportmotorra. Tetkók még sehol, a kilók már alakulnak. És hopp eljött 2017. Fejcsere. Izé stílusváltás. Haj leugrik – hálás a kopasz divat –, plusz 15 kiló, tetkók mindkét alkaron, szigorra alakított HD…neadjisten jelölt státusz. De lehet akár a pár éve még baseball sapkás hipp-hopp gyerek, aki ma már kemény biker…és milliószám lehet folytatni a sort a félelmetes gyorsaságú átalakulásokról.
OK, bizonyos időszakonként változásokon megyünk keresztül. Van, hogy ezek drámai mértékűek. De ennyi, 2-3 év alatt meg és kifordult embert „öröm” nézni! És ők azok, akik méregetnek, erősködnek, tudják a tutit… és akik miatt egyre kevesebbszer van ingered motorosok közé menni. Még akkor is, ha látszólag a magad fajták. Mert ez csak a látszat! Ez egy szerep. Egy szerep, amit még ők is elhisznek. Mert valamit ad. Az elismertséget, a vélt tiszteletet, a valahova tartozást és még ezer dolgot. De szerep, mert ilyen rövid idő alatt nem változol ekkorát mélységében. Persze a külsőségeket magadra veheted. Te lehetsz az ősrocker, a ma –újra- divatos ős-rockabilly stílusú bájker. Valahogy úgy, ahogy sokan az épp aktuális divatnak megfelelővé építik két, extrém esetben évente, motorjaikat. Ilyenkor mindig eszembe jut egy csapat. Tagjai a semmiből jöttek. Motoros előélet gyakorlatilag semmi, tudás semmi. Ahhoz viszont pénz igen, hogy a kitalált imidzst megvalósítsák. Volt itt minden. Nagy harlik, felvarró, dörgölőzés…izé mit beszélek! Ismerkedés :D ahova „kell”, és persze pár hónap alatt full tetkó, az előző évben még fehér ingben diszkóba, bálba járó pasiknál. Eltelt pár év, a pénz elolvadt, a társaság szétment. Mára egyetlen egy maradt a közegben. A többi már el is felejtette az egészet…már nem „motorosok” de a nagy hévvel, és tömegével felvarratott tetoválások maradtak. Azokat nem tudják könnyen levetni. Problémát is okoz, bár az újra előkerült fehér ing eltakarja, sőt csajozásnál jól is jön: „Mikor én motoros voltam…” :D
Szóval például ők jutnak ilyenkor eszembe, mikor ülök, és nézem a kitalált szerepekben feszítőket.
És most ezek a kaméleonok akarják nekem, nekünk, megmondani a tutit.
gy.k:”Mit akar ez itt, talán szegecses pelenkába tojta a sárgarépapürét és Uriah Heep volt az altatója?” Kérdezheted. S bár mondjuk az utóbbi épp igaz, de nem ez a lényeg. Hanem hogy felnőtt ember NEM változik ennyit pár év alatt. Hogy a létra, az elmélyülés szakasza kimarad. Hogy maskarába öltözött emberek osztják az észt. Hogy éppen az vagy, amit a divat diktál. Hogy EKKORA az arc a semmire, hogy mindenki marhára okos, ríli, és kemény…a gép előtt.
Kép forrása: www.fabcomlive.com
