No, most hogy már megjelent ahol meg kellett, felteszem ide is. Egyrészt mert az én gyerekem, másrészt mert a két oldal olvasótábora között hatalmas a különbség. Nem valószínű hogy jártok arrafelé. Jöjjön aminek jönnie kell! ;) Lakeside Weekend beszámoló 2016.
A címben szereplő óhajtó mondat vasárnap este hagyta el a számat. Óhajtó, mert egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy már megint vége. Pedig igen, vége a huszonharmadik Lakeside Weekendnek is. Gyenge vigasz, hogy elnézve a vasárnap estére maradt létszámot, kívánalmamban sokan osztoztak.
Node kezdjük az elején!
Úgy volt, hogy idén csak egyszerűen, hedonista módon élvezni fogom a Lakeside-ot. El is terveztem, hogy talán fotóapparátot sem viszek. Utálom ha fotóznak, így inkább hülyét csinálok magamból minden képen. Grimaszolok, hasat tolok, arcot takarok és még végtelen variáció áll beteg agyam rendelkezésére. Szóval utálom ha fotóznak, utálok fotózni, nem tudok, így nem is fogok. Tehát ezt okosan elterveztem. Aztán hétfőn csörög a telefonom.
-Mentek Agárdra? –szól a jól ismert hang a másik oldalról.
-Viccelsz? – kérdezem.
- Cactus kérdezi írnál-e cikket – jön a Joker vigyort elővarázsoló mondat.
Megvakarom fejem, és azonnal búcsút intek a fotómasinátlan hétvégének. Ha Cactus szólít, vér, veríték, harc nem számít, tenni kell! :) Neki nem lehet nemet mondani. (Elsőbálozók kedvéért Cactus a főszervező.)
Ergo, Cactus a hibás, hogy most tőlem olvasod ezt a beszámolót, ami nyomokban sem hasonlít egy normális cikkhez. Nehéz. Nehéz olvasható mennyiségre redukálni a csütörtök déltől hétfő délelőttig tartó időutazást. Nehéz, mert kerülni akarom a cikkírási kliséket, ám azért fontos információkat kell, hogy tartalmazzon.
Kezdjük azoknak, akik eddig burában éltek, és nem hallották a Lakeside Rock and Roll Weekend fogalmát. Fogalmát, mert mára, a huszonharmadikra fogalommá vált.
Fogalommá vált azok számára, akik a laza hangulatot, Rock and roll és rockabilly zenét, ’50-es, ’60-as évek kultúráját, arcait, járműveit kultiválják, és azt sem bánják, ha ezt vízparton, egészen pontosan a Velencei tó agárdi Park Kempingjében tehetik, és ha közben kedvet kapnak, a „bazársoron” lehet rockabilly kiegészítőket, TICCI ruhakölteményeket vásárolni.
Ahogy spontán kidobolásomban írtam, óvatosan az itt megjelenéssel! Addikt! Azonnal függő leszel! Ám úgy tűnik szükség van mindennapi függőségeinkre, így új járvány vette kezdetét, a Lakeside-járvány. Hiszen reklámfogás és csúsztatás nélkül már pénteken ki lehetett volna tenni a MEGTELT táblát, így Cactus kissé aggódva vakargatta a fejét hova táboroznak a szombaton érkezők. De aki idejön az leleményes. Még a partra néző büfék sarkánál is sátrak álltak. A sokadalom, és az újonnan telepített sövény, felszabadította a krúzoló autósok és motorosok kreativitását, hiszen új útvonalakat kellett kitalálni, hogy este, mikor a levegő enyhülésével a hangulat lesz forró, ne maradjon el a kocsmák közönségére égett gumifüstöt parfümöző driftelés, a szép lányok kocsikáztatása, és a színpadi muzsikát platón táncolással megfejelők kéretlen, de korántsem taszító ténykedése.
Tico idén is kordonnal gondoskodott hogy antiszociális motoros társaságunktól megvédje a többi szórakozni vágyót. Köszönjük, de nyugalmunk érdekében nem kellett volna egy Jacht klubot építeni, és ezzel a vízpart egy részét és a korábbi kijáratot elzárni! :)
Még vasárnap este is volt zavar a (z)űrben, mikor nagy sebességgel érkeztek cirkálók a korábbi kijáratot megszokásból közelítve. Mi megtettünk mindent. Elsősorban fogadásokat, mikor landol az első autó a tóban, majd –mert önzetlenek vagyunk- a kordont is áthúztuk az úttesten.
Csütörtök délben szakítottuk át a sorompót, de természetesen nem mi voltunk az elsők. Egyre többen érkeznek már kedden-szerdán, holott a hivatalos kezdés csütörtök reggel 9 óra. Becsekkoláskor jelezte Vanda, már megérkezett a nyeremény jegyek nyertese. Ennek örültünk, mert nincs annál bosszantóbb, mint mikor a nyeremény kihasználatlanul megy a kukába, más elől elvéve a lehetőséget. A karszalag és matrica mellé megkaptuk a nekünk szánt ipari mennyiségű szponzori ajándék óvszert. Kétségtelenül nagyobb élvezetet nyújt mintha biztosítást próbálnának meg rád sózni egy sátorból, vagy például beszélgetni az alkohol káros hatásairól, ahogy azt láttuk máshol a támogatóktól.
Lecuccoltunk, és felmértük a terepet. Ami a legszembetűnőbb volt, az a vízparti negyed. Mert valóban gyakorlatilag egy közösségi teret, buli negyedet alakítottak ki Cactusék. A színpad, ha ennél közelebb van a vízhez, akkor már nem vízparti, hanem stéges. Mellette Borkas, azaz egy, a forróságban hűsítő fröccsöt árusító átalakított Barkas, két, különböző ízesítésű húsgolyókat és tépett sült hússal gigászivá tömött hamburgert árusító un. Street Food kocsi. Mellettük üdítőt és sört vehettél és persze most sem maradt otthon a bódító tartalmú, illetve absztinenseknek anélküli koktélokat árusító fiatal pár sem. Mindez hangulatos lágy fényű lámpafüzérekkel, bambusz és raklap hencserekkel egészült ki. Csütörtökönként gépzene szól, amit hozzáértő rockabilly zenészek szolgáltatnak. Idén ennek a Forró rágógumi hangulatú miliőnek adta át helyét a nagy koncertsátor. Nagy?! Hahaha! Na de menjünk sorban!
Beköszöntünk kedvenc Hullám-zó büfésünknek, aki „csak” annyira veszi figyelembe vendégei kívánságát, hogy felvette az étlapra „zöldségallergiával” küszködő pasi „gyrospitacsakhússal„ kombóját. Nos, valamiért mindig itt volt a leghosszabb sor.
Most vagy elfogytak a jegyek a Balaton Soundra, vagy tényleg Lakeside-járvány tört ki, de hihetetlen mennyiségű ember érkezett, így már pénteken jócskán megdőlt a korábbi részvételi rekord. Persze az avatott szem kiszúrja a Lakeside-szűzeket, hiába a frissen vásárolt autentikus ruha, és a frizkó, de mindenki elfért mindenki mellett, és látva a felszabadult arcokat szerintem nagy részük jövőre is jön. Pénteken már alig lehetett beférni a koncertsátorba és szombaton már komoly táncoló tömeg alakult ki a sátron kívül is.
A Lakeside-on a dallamosabb rock and roll és rockabilly zenekarok játszanak, ez nem a psychobilly helye, de azért csak becsúszott egy-egy Ramones, ACDC, Billy Idol feldolgozás is a maga fokozottabb ritmusával. A vízparti színpadon izzadva, ám egyáltalán nem izzadságszagúan léptek fel már péntek kora délutántól a zenekarok. Kedvencem a Naked Truckers. Most mint Dynamite Dudes léptek fel. Nem tudom mit szed a bőgős srác, de a nézésébe is belefáradok.
Dynamite Dudes
Motorosok körében is közkedvelt zenekar a Rockin’ RockCats, akik idén nem léptek fel, de Laca nélkül elképzelhetetlen a hétvége. Hogy mennyire kikerülhetetlenek, jelzi a pénteki B’15 koncertje, akik tiszteletük jeléül eljátszottak egy-két RRC nótát.
Szombati fénypont természetesen a Prison Band koncertje volt. Egy bajom volt velük, csakúgy, mint az egész hétvégével. Túl rövid volt. A koncertet megfűszerezték egy, a zenekarról szóló képregényt tartalmazó kiadvány ünnepélyes átadásával. De volt még egy fűszer is. Chris a HAMC-ből és a Prison Band egy különleges, új műfajt kreáltak, ahogy Cactus mondta, a Hungarobilly műfaját, ugyanis a fiúk zenélését Chris dorombbal kísérte. Különleges hangzást adott a klasszikus rockabillynek és ilyen tényleg csak nekünk van. :)
Hungarobilly
Őket egy német zenekar a The Tin Cans követte. Zenéjükön és lendületükön nem látszott hogy 18 órát utaztak balesetek miatti kényszerpihenők okán. Persze ezzel mára – Mára? Már vasárnap volt- nem volt vége a bulinak, hiszen a spontán jammelés folyamatosan ment a kempingben. Hogy a már a sátrukban heverészők se maradjanak ki, erősítőt is hoztak, így jutott mindenhova a hangulatból. Ennek ellenére idén elmaradt a mindennapi rendőrségi vizit. Hiányoztak is. :)
jammelés az éjszakában
Vasárnap a vízparti színpadon egy fiatal zenekar, a Leonardo Pickup Trió szórakoztatott minket, a nagyérdeműt. Megjelent egy filigrán kiscsaj három pasival (nem, nem vagyok hülye, ennek ellenére trió a nevük), és olyan érett énekhangot engedett meg magának, hogy bár eddig háttal ültünk a színpadnak, meg kellett fordulni. Ugyanez volt a helyzet a pénteki fellépővel is (Killer Diller Combo). Komoly vitát váltott ki hangját hallva, hogy nem Sophie áll-e a mikrofon mögött kissé megváltozva. Ezután éjfélig tartó jammelés következett.
Killer Diller Combo
Bárki bármit mondd, a pálinka védőital! Cactus a korábbi években vasárnap már némaleventét játszott, ám idén még énekelni is jutott a hangjából. Tehát a recept: az idei évhez hasonlóan jövőre is minden sátornál megkínálni pálinkával!
A védőital
Mert Lakeside Rock and Roll Weekend lesz jövőre is! A kérdés csak annyi: Nélküled?!
Epilógus: Nyilván voltak események amik kimaradtak, nem vagyok egy tévéhíradó. Ezek közé tartozik a TICCI Lottó sorsolás, és persze idén sem sikerült lefotóznom a vízi táncversenyt. De jövőre majd a saját szemeddel látod hogy’ megy ez. Annyi impulzus, annyi élmény, hogy képtelenség mindent befogadni, mindenhol ott lenni.
Fotózásilag még mindig kihívásokkal küszködök, így javaslom képeim mellett böngésszétek át a Lakeside Weeekend Facebook profiljára feltöltött képeket. Csodákat láthatok…sőt, lehet, hogy önmagatokat is. ;)
Játék is van a közösségi oldalon. Küldj be egy, a Lakesideon készült fotót…és a többit meglátod. Többeknek hiányzott a Lakeside póló. No az idén nincs, de Ticcinél vásárolhatsz limitált darabszámban készült 23# Lakeside Weeekend kendőt relikviának…míg van.
Tico és Guzzija
Művész Zoli és Judi ropja a vízparti színpadnál
Pénteki teltház és telhát
A vízparti negyed még világosban
A magamutogató
TICCI lazít
Cserepesjány válogat. :)
