Mostanában sokat moto®szkál bennem egy gondolat. Valami hiányzik. Égetően. Hiába a barátok, a velük töltött idő. Van valami üresség. Ma, mikor végre süt a nap, ráadásul péntek is van, ülök, és azon kapom magam, hogy dezsavűm van. Hirtelen azaz érzés lesz úrrá rajtam, hogy mindjárt pakolom a legszükségesebbeket, izzítjuk a motorokat és irány a találkozó.
Döbbenet. Megvan! Ebben a pillanatban értem meg mi okozza a hiányérzetet, most már hosszú évek óta.
Hiányoznak a találkozók. AZOK a régi motoros bulik. Az emberek, az atmoszféra, az élmények. Azok a helyek melyek szép csendben eltűntek, vagy gigarendezvénnyé nőtték ki magukat olyan emberekkel, akiket a hátam közepére sem kívánok, nemhogy 3 napot eltöltsek közöttük.
Igen, mikor pénteken elindultál akár esett, akár égetett. A kapuban már ismerősök, barátok hada, akik őszinte örömmel üdvözölnek, és kezdődik a vasárnap délig tartó sztorizgatás, világmegváltás, érkeznek a jó zenék. Ha belekúszik a lábadba a bugi, csak felállsz attól az asztaltól, amelyhez a densz után visszatérve érintetlenül vár helyed, italod, ételed. Nincs vattacukros, ringlispíl és még ki tudja mi.
Bulik, melyek állandó időpontja bevésődött agyadba, nem kell naptár, a jóval később megjelenő mobil is a sátor sarkába dobva várja a sisakkal, kabáttal, motorkulccsal együtt a vasárnapi –lehetőleg minél későbbi - indulást. Mikor hajnalig szól a zene, a leszabályozók valahol máshol szórakoztatják magukat, mikor nem állandó pózolás és fotózás az éjszaka. Mikor mindenkit ismersz, csupán ha látásból is. Megnézed az elmúlt találkozás óta kinek miben és mennyit változott motorja, a nem katalógusépítéseknek köszönhetően. Mennek a szakértések, már a motorhangból, sziluettből igyekszel megállapítani ki érkezik. Persze jönnek „mindenkilányai” is, de ez nem a te dolgod. Az összeszokott csapatok ugyanazon a helyen tanyáznak. Senki nem jön a te helyedre. Ha mégis érkezik egy tapasztalatlan friss hús, a „szomszédok” megkérik, arrébb sátrazzon, mert ide jönnek. Persze az újakat kóstolgatjuk, ahogy annak idején velünk is tették. Vagy fent marad a léc, vagy úgyis eltűnsz.
Eltűnsz. Hmm, igen. Végül te tűntél el. Meg a hozzád hasonlók, meg a régi helyek, meg a régi csapatok, haverok.
Maradtak a meghívásos bulik, a magányos motorozások, míg a nyilvános rendezvényeken a plebsz nyomul, felvonul, szelfizik. Minap olvastam egy fórumon, az értetlenkedést, ugyan mit lehet csinálni 3 napig? Hogy mennyivel jobb ez a mostani, fél napos módi. Kicsit megmutatod magad, és állsz tovább. Igen. Megmutatod. Mutatod. A felszínt, a felszíneseknek.
Éljen!
Fotó nincs, max. motorokról. Bulizni szoktam, nem fotózni.
