Vasárnap délelőtt. Bóklászunk a hatalmas Balaton- felvidéki termelői piacon. Már többször írtam, nincs motoros és nem motoros ruhánk. Van a ruhánk és kész. Azaz farmer-póló-pulóver, ami időjárástól függően kiegészül a bomberrel. Ezért most sincs másként. Ebben a nem-jelmezben rójuk a köröket a hatalmas tömegben. Az újdonságok mellett keressük a megszokott árukat és árusokat. Egyikük helyén régiségeket és kamurégiségeket áruló ember, akinek kínálatában zománctáblák is díszlenek. Köztük egy régi, eredetinek tűnő, J modellt ábrázoló. Rákérdezzünk? Hiszen ha eredeti, akkor horror áron lesz, ezt már megtanultuk a Veterama során.
Aztán mégiscsak elhangzik a kérdés.
A válasz szívgyógyszerért kiált. Az A4-es méretű táblára 60 ezret mond az eladó, majd látva megnyúlt képünket hozzáteszi:
- Az ár alkuképes, mennyit ajánlanak? Ilyen van maguknak is?
- Nem ennyire öreg. -válaszolja ember.
Én csendben annyit mondok. „Nem tehetjük meg, hogy erre bármit ajánljunk.”
Majd megyünk is tovább különösebb szívfájdalom nélkül. Köreink végeztével visszatérünk a kovácsmester standjához, ahol még korábban kinéztünk egy szép, míves, de mégis egyszerű sárkaparót.
A fiatal nő mellett most ott áll párja is. Láttunkra veszik is elő a kívánt terméket, majd ezekkel a szavakkal nyújtja felénk a férfi:
Nektek most csak ennyi lesz, mert motorosok vagytok. Én is motorozom. - és az eredeti árnál 20%-kal olcsóbb összeget mond. Arcunkon most is döbbenet mint a zománctábla árközlésekor, de ez most más, ez pozitív. Majd az előző emberhez hasonlóan ő is mond még valamit meghökkent arcunk láttán. - Ott álltam mellettetek mikor néztétek a táblát.
Hümmögünk, elhűlünk. Utóbbi időben ritkán találkozunk hasonló, önzetlen gesztussal. Annyira meglep, hogy még azt sem kérdezzük meg mivel motoroznak. Hülyén vigyorgunk és megköszönjük a csabredneki kovácsember gesztusát.
Itthon -nem, még mindig nincs okos- persze azonnal rákeresek az internet mindent tudó bűvkörében.
Valóban ott a motor. Teljesen más stílus, márka mint a miénk.
Mégis, ez az, amit összetartozásnak hívunk. Lájkok nélkül. ;)
gyk: mert kiderült igény vóna rá. ;)
Nos, nem lágyult meg sem az agyam, sem a szívem, a mondandó mindamellett hogy leírtam egy jóleső esetet -akkor mikor nagy szükségünk van az emberi szóra a sok gyűlölet és félelemkeltés helyett-, tartalmaz iróniát és cinizmust. Legfőképp az utolsó mondatok. Hiszen mit is szerettem volna írni?
Hogy igen, előfordul amikor teljesen ismeretlenektől jön pozitív impulzus csak azért mert ő, én motorozunk. Mint itt fent, vagy akár májusban, mikor törött váltókarom okán történő útszéli "sztendápolás" közben megállt a segíteni akaró. Természetesen ettől nem lettünk barátok, de köszönet érte. Ám kíváncsi lennék vajon hányszor osztotta meg a motorral mellettem -olykor röhögve -elhúzó jóemberek nagy része a „Minden motoros testvérem „ és hasonló közhely falvédőket a segítségnyújtás legkisebb szándéka nélkül. Szóval lehet vetíteni, meg közhelyeket puffogtatni, ha közben egy szar alak vagy. És történhet mindez másképp is. Azaz segítesz, gesztust gyakorolsz csinnadratta nélkül.
