Kint lebzselünk az árnyékos kertben. Utcánk amolyan igazi hozzánk illő kicsiny földes mellékutca, ahova csak az tér be, akinek arra dolga van, így nagyjából napi tízre tehető a gépjárműforgalom. Hallom az enduró hangját. Már többször járt erre, engem nem zavar. A sövényen túl hangokat hallok. Nem, nem hallucinálok valódi társalgás folyik. Nyugdíjas polgár és polgártársnő beszélget a szemben nyaraló családból elcsalt kislányokkal.
- Látjátok, buta motoros! Elüt benneteket. Majd ha visszafelé jön, Marci bácsi lelövi a puskájával.
Marci bácsi kedélyesen nevet, én megfagyok, és csak remélem a kislányok fogékony elméjébe nem vésődnek be ezek a mondatok. Majd azért az is eszembe jut mit tervezünk egy héttel későbbre. Ettől kicsit felvillanyozódom és elégtételt érzek, ám azért csak bevillan a Szelíd motorosok záró képsora. Vajon Marci bácsi innen vette az ihletet?
Mindez múlt hévégén volt.
Azóta Fonda egy teljes élet után fent húzza a gázt és nálunk a napokban közel harminc (zömében chopper) motoros bulizott két éjen át.
Hogy most Marci bácsi mit gondolhat nem tudom, de remélem oda tette a fegyverét ahova gondolom.

Fotó forrása: www.port.hu