Időszerű önbecsapás ez a mondat ugye?
Ha végiggondolok akár az Ironheaddel végigjárt 100 ezer kilométerre, akár az összes többire amit motoron töltöttem, úgy saccolom minimum felét ronggyá áztam. Ha kiveszem a rövid, 200-500 kilométeres motorozásokat, és csak a 4-5 ezres túrákat nézem, akkor erőteljesen közelítek a 70%-hoz. Persze motor mellett ál-vidám, vagy búsuló pofát vágó fotóim nem igazán vannak, hiszen nem a PR köti le figyelmemet, figyelmünket, hanem a túlélés. :D
Tehát fotó nem nagyon van, élmény annál több. Mint az a túra, ahol Titkos szájából buggyant elő a Hollóból kölcsönzött címbéli mondat.
Az úgy volt, hogy elindulunk egy csehországi túrára. Egy olyan igazi körtúrára, nem csupán Prágáig. Az indulásra hárman maradunk. A két shovel, az ironhead és idomítóik. Vasárnap kora délután szikrázó napsütésben találkozunk Komáromban, és bár az előrejelzések keddre 30 mm esőt jósolnak, hétfőre csak párat, így arra az egy napra, majd valamit kitalálunk, és különben is, hátha feljebb mégsem esik.
Tehát elindulunk. Beugrunk egy várnézésre Beckóba, majd tovább, építés miatt terelő utakon. Aztán a terelő utak maradnak, csak az okuk változik miután átérünk Csehországba. Június vége van, elvileg nyár. Elvileg. Ám most még tényleg. Napsütés, meleg, hálidéj. Haladunk jó iramban, lassan Brno előtt járunk, a többi motorossal együtt élvezzük a kanyarokat. Hirtelen Titkos cikázni kezd. Mondom mi ez? Rátört a speedes betegség és melegíteni kell a gumikat? Nem, defekt. Vasárnap kora este egy kis csehországi falu határában. Mák lehetett a jele az óvodában, mert azonnal találunk egy idős szakit, aki a kedvünkért kinyitja a műhelyt. Miután kiderül Titkos is ugyanabban az iparágban érdekelt, átadja a terepet, így nekünk csak az egykori kamionosként előtörő, Magyarországhoz köthető emlékek meghallgatása marad. Brno-t elkerüljük, majd a lassan szürkülő estében bóklászni kezdünk szállásilag. Fél 10 magasságában Titkos megáll egy, a semmiből előtűnő falusi kemping előtt. Összenézünk és a röhögéstől majdnem leesünk a motorról. Ekkor ismerjük fel, hogy hét éve ugyanebbe a kempingbe estünk be, a lengyel karpaczi túránk alatt. Azóta sem hisszük hogy ez véletlen volt, tuti Titkos emlékezett a helyre!
Becsekkolunk, sátrat állítunk. Már jön az eső előszele. Semmi baj, reggel továbbállunk.
Reggel. Zuhog. Rohadtul. Ez nem 2 mm. A kemping fából ácsolt „mindenesépületéig” jutunk. Itt mulatják az időt a helyiek is. Gyorsan meg is kóstoljuk a Griotkát, ami valójában meggylikőr, és átvágós. Mehetnékünk van, de az eső nem áll meg, még csak nem is enyhül, és lassan megjelenik a leheletpára is. Reggel arra ébredek, hogy FP is elfáradt, mert ledőlt. Szerencsére a kuplungkar nem. Nem látszik különösebb sérülés, csak a tankon folyt végig a benzin, adva egy spontán antikolást az amúgy is mattfeketének. Annyi eső esett, hogy a talaj mocsárrá változott, és a java most kezdődik. Most jön a 30 milli, ami időközben 42-re nőtt. Ezek a cseh időjárás-békák nem tévednek. Nem lehet átlátni a vízfüggönyön. Már rohadtul unjuk magunkat, de esztelenség lenne elindulni. Végre szerda reggel, már csak esik. Gyorsan pakolunk is és továbbállunk. Jó ez az esőruha, mert legalább nem mondhatom, hogy dunsztom sincs. Mert van, és legalább melegít. Kutna Hora és borzongató csontkápolnája felé haladunk, közbeiktatva Pernstein várát.
Papíralapú manuális GPS-ünket és a táblákat is nyugodtan dobhatjuk a francba, mert terelnek mindenfelé, de még így is vannak olyan szakaszok, ahol gázlómadárként hatolunk át az úton keresztülhömpölygő vízáradaton. Esik persze, nehogy elapadjon az utánpótlás. Reggel óta kemény a váltókar, és valahogy megint úgy megy az üres megtalálása, mint a mézeshetekben…najó hónapokban. Véletlenszerűen. Feszül az egész miskulancia. Gyanút fogok. Aztán valahol Kutna Hora-alsón egy bugyberki terelőúton, mögöttem egy kamionnal, előttem az útkereszteződéssel lassítás és visszaváltás után levegőt érzek a talpam alatt. Dezsavűm van. Lenézek. A rohadt életbe! Hol a váltókarom? Mögöttem. Én is a MÁK őrsbe tartozom, hiszen a monstrum nem lapította ócskavassá. Félreállunk. Hármas kereszteződés, puszta, semmi, mellettünk egy kolhoz. Megelevenedik az Én kis falum. Ember bemegy, hegesztő kellene. Tíz perce mentek el, lejárt a műszak. De! Ugye hogy mindig van egy DE! ;) De ha a harmadik irányba megyünk, lesz egy tanya. Ott tudnak segíteni. Én ottmaradok a szétkapott korpusz mellett, fiuk elmennek megkeresni a tanyát. Állok az esőben, most épp kímélő programmal mosnak felülről. Esik, eseget. Végtelennek tűnő idő után hallom a morajt, majd meglátom a két ősmagyar szittyát. Vigyorognak. Ez jó hír. A gazdaság egy kertésznadrágos hasonszőrű fickót rejt, aki szívesen segít. Olyan erős hegesztést készít, amit lángvágóval sem fogsz eztán szétkapni. Pénzt nem fogad el, ám ad egy cetlit, egy Kutna Hora-i blueskocsma címét. Váltókar vizes aláfestéses reparációja után irány Kutna Hora. Beérünk a városba, megállunk egy ebben az időben amúgy is rendkívül praktikus macskaköves úton. Lefeszegetjük magunkat a motorokról. Most épp nem esik. Most csak hideg van. Bambulok a fejemből, mindhármunk képe fekete. Nincs ezzel baj, csak épp nem a napégéstől, hanem a víz és por elegyétől. Kellene egy kemping. Titkos rám néz, és lakonikusan ennyit mond: „Kriszta, sírj nyugodtan, ha lány lennék, én biztos sírnék.” Tompa aggyal elmosolyodom, és a sátorra gondolok. Már nem mosolygok. Sikerül egy kempinget találnunk, ráadásul viszonylag a belvárosban. Amúgy a cseheknél nagy kultusza van még mindig a kempingeknek, és ami a legfontosabb, ahol a térképen ott a kis piros sátor jel, ott valóban kemping van. Tehát még mi is odatalálunk. Lecuccolunk, kaszinónyi zsetont dobok a zuhanyautomatába és csak állok a forró víz alatt az amúgy még mindig szétázott, vízihullás ujjaimmal. Később bemegyünk az alkonyodó városba, Tömünk valamit a bélésbe, de már figyelmeztetnek minket, több italkört ne kérjünk, záróra. Oké. A kocsmát egy darabig keressük, majd úgy döntünk, nem most fogjuk felfedezni. Vissza a kempingbe. Reggel verőfényes napsütés…helyett, szemerkélő majd rákezdő eső. Titkos kinéz, toppant egy elijesztő jellegűt. Hopp, itt volt egy pingvin. –mondattal kíván jó reggelt. Kár hogy a jéghegyét is itt felejtette az a pingvin. Kijelentkezünk, a motorokat a parkolóban hagyjuk, majd elindulunk várost nézni, reggelit vadászni. Bemegyünk a helyiek által láthatóan kedvelt kis talponálló bisztróba. Fiúk a városban készült sörből kortyolnak, én forró teából, de ipari mennyiségűt. Főtt-sült császár, kolbászok és valami gulyásra hasonlító leves a menü. Tíz óra van, de a helyiek már levest kanalaznak. Mi maradunk a sülteknél. Hemi mutatja a szerintem a Nők a pult mögött válogatásánál is megjelenő kiszolgáló nőnek, hogy mit kér. A fásult asszonyság előveszi a hatalmas húst és késével kérdőn néz, mekkora darabot vágjon. Hemi szeme kikerekedik, majd válasz activity-be kezd, hogy nem kell pazarolni a kés élét, adja csak az egészet. Az eladó arcán megjelenik a Joker vigyor. Innentől „házhoz” hozza nekem a teát-teákat, sürög-forog körülöttünk. Bendő megtömve, jöhet a kultúra.
Megyünk a Szent Borbála templomhoz. A vízköpők köpködnek, hiszen esik. Lenézve a kis utcára, a kapuk előtt gomolyog a megduzzadt patak. Kiránduló csoport esernyővel és a befizetett részvételi díj csekkjének szellemével tekintetében nézi kötelességtudón a szép épületet. A környék bejárása után motorra ülünk, és elmegyünk a híres Csontkápolnába. Valami édeskés szag terjeng a kápolnában, ahova lépcsőkön keresztül lehet LEjutni. Libabőrödző a látvány. Még a kert és épület előtti járdán is koponyák vannak kirakva fehér kövekből. Egyszer mindenképp meg kell nézni. Történetének utánanézel ha akarsz, most nem ez az írás központi témája. A kultúra után inni kellene valami meleget. Felülről fedett teraszt találunk. A teraszon hőmérő, ami fergeteges 14 fokot mutat a meleg fal mellett. Hajrá! Mehetünk tovább, még északabbra. Ki mondta hogy csak keddig lesz eső???
Elindulunk Jicin felé, Rumcájszhoz. A városba érve meglátom a benzinkút óráját, ami épp átvált. Tizenegy kemény fokot mutat. Anyád, akkor ezért fázom. Jicinben több kemping van, de mi kifejezetten a Rumcájsz kempinget akarjuk. Megkapjuk. :) Kedves, idősebb kempingtulajdonosok mutatják hamarosan utcai veteránmotor verseny lesz, gondoljuk át a maradást. De annyi időnk nincs. Jicint eső nélkül barangoljuk be. Az utcák néptelenek. Vajon hol lehetnek az emberek? A Rumcájsz múzeum úgy el van dugva, alig találjuk meg. A fiatalabbak nem is tudják ki Rumcájsz, Csibészke, és Manka. Ahogy a Cesky Raj-ban, azaz a cseh természetvédelmi paradicsomban, Rumcájsz erdejében sem jönnek velünk szemben. A kempingben hiperaktív és rendkívül udvarias pincér van szolgálatban mindkét nap, illetve este, míg ott vagyunk. A helyi menüt esszük, ami rengeteg, nagyon finom és nevetségesen olcsó. Marha és knédli minden mennyiségben. No és persze Griotka és sör. Hamar izzadni kezdünk, és már csehül tanulunk a jópofa pincértől. Cesky Rajban a gyaloglástól olykor már nem kell a bomber, és nem esik. Hurrá! Trosky várához történő hegymászás után beesünk egy motormúzeumba. Vegyes a dolog. Kihagyható. Amúgy is minden sarkon van egy járműmúzeum…és vár. :)
Jicin főtere délután. Ciánoztak, de legalább senki sem sétált a képbe. :)
A veteránverseny plakátja
Jicin után Karlovy Vary felé vesszük az irányt. Szinte már nyár van. 17 fok a főút mellett. Ja! El is felejtettem, Brno bevezető szakaszán állunk az út mellett, ekkor megáll előttünk egy kocsi. Fiatal sofőrje kipattan, széles vigyor és térdre esik a motorok előtt. Ámen helyett Shovel sóhaj hagyja el a száját. Ha nem látom, nem hiszem!
Szóval Karlovy Vary. Azt hisszük ma megússzuk. De nem. Mire Karlovy Varyba érünk –útközben Mélnikben egy kevésbé felkapott, emberi koponyákkal telehordott templomot, illetve annak pincéjét is megnézzük – megint esik. Sétálunk a városban, mikor őrjöngő, imádó tömegbe botlunk. Nem, nem mi és rendkívül esztétikus ázott ruhánk az attrakció. Épp Filmfesztivál van, és a hölgykoszorú Travoltát várja. Egyik plakáton meglátjuk a magyar nevező, a Nagy Füzet plakátját is. Karlovy Vary szép kisváros, fürdőváros, de ehhez még nem vagyok elég öreg, Így körbenézés után indulunk tovább, a pár kilométerre fekvő Loket irányába. Hogy mi van ott? Hát persze hogy egy vár. :D Csehországban több száz látogatható vár van. Meg lesből, árokban guggoló traffizó yard. Sehol máshol nem láttuk őket, csak a Karlovy Vary felé vezető főúton, de ott minden bokorban.
Az igazi rajongó zuhogó esőben is rajongó. :D
Loketben egy kenus kempingben táborozunk le. Pacalleves, pirog és műsoros késődélután vár minket. A műsort frissen bekenusodott szlovákok adják. Nem írom, le, mert több oldal lenne, csak ültesd át a történetet magadban a friss egyen-Lousisos ruhás, új sátras motoros rétegre. ;) Csehek kevésbé diszkréten röhögnek mint mi, és megy a lesajnáló „szlovékians”-ozás. Két G Mercis őskenus kiszúr minket az egyre hidegedő időben és barátkozni akarnak. Még báránybőrt is terítenek a padra, hogy ne fázzak…öreg vagyok már, tényleg csak barátkozni akarnak. :D Beszélgetünk minden rendelkezésre álló eszközzel. Úgy mint Griotka például. Ajánlják kóstoljuk meg a Fernet-et. Oké, legközelebb. Késő éjjel dőlünk sátorba a mellettünk hömpölygő folyó mentén.
Reggel. Szombat reggel. Hogy’ is volt? Kedden lesz eső. Ehhez képest szombat reggel IS arra ébredek, hogy kopog a sátorponyván. Na, most van itt a hiszti ideje. Reggeli köszönésként kihajítom bakancsom a sátorból, úgy izomból. Fiúk elcsendesednek. Titkos ekkor ennyit mond:
NYUGI KRISZTA, ÖRÖKKÉ NEM ESHET
…válaszom nem késik, és kevéssé cizellált. Nem, a lóf@szt nem!
Titkos úgy érzi most van itt az ideje a rózsaszín vakolásnak, ezért még ennyi szól: Tudod, a felhők felett mindig süt a nap. Kész. Elég.
Aztán az eső mégis megkönyörül rajtunk, és épp csak szemerkél. Bemegyünk Loketbe várat nézni. Fent vagyunk a toronyban, épp azt nézzük milyen kicsik motorjaink a benzinkút parkolójában, mikor az egyikre felszáll két ember és elhúznak. Fiúk esélyt latolgatnak. Mivel az övék csak berúgós, az enyémet vitték el. Ki akarom vetni magam a toronyból, és szerintem minden létező világcsúcsot megdöntök a lépcsőn leéréssel. Persze nem eltulajdonítást néztünk végig premier plánban, csupán közben mellénk parkolt egy másik motor, míg a miénk közül a fák kitakartak egyet.
A motorok és háttérben a torony ahonnan sprinteltem.
Ha én nem vagyok elég büntetésnek.
Loket után Pilsen felé indulunk. Hát persze hogy a sörgyárba. :) Kempingben lecuccolás, sátorszárítás és borongós időben, de csapadék nélkül irány a pilseni főtér tornya. Elég lepukkantnak tűnő helyen hagyjuk a motorokat, de hiánytalan minden visszatértünkkor. Az a visszatérés jó pár óra, hiszen a sörgyár nem két perces móka. Egyénileg nem, csak szervezett csoportokban látogatható. Viszonylag húzós a jegyár, de a pult másik oldalán ülő hölgy, rendkívüli társalgási szintű angolomat hallva (irónia!) megkérdezi honnan is érkeztünk? Miután kiderül hódító hunok vagyunk, ajánlja, az un. családi jegyet. Ezzel sokkal olcsóbban jövünk ki. Szóval Titkos a gyerekünk. Szép, nagy gyerek. A sörgyárat akkor is nézd meg, ha nem kultiválod az italt. Nekem tetszett, érdekes volt.
Pilzeni sörgyár...szigorúan ellenőrzött SÖRvonatok.
Pilsenben töltött éjszaka után Tábor felé vesszük az irányt. A kemping fenyves közepén van, meg amúgy sem alföld, így hogy az éjszakát fagymentesen átvészelem az a Griotka nevű csodának köszönhető. Este azért kíváncsiságból megkóstoljuk a Fernet-et. Már annak jelzésértékűnek kellett volna lennie, hogy miattunk bontódik az üveg. Ha valakivel ki akarsz babrálni mindenképp ajánld. Rettenetes. Valami Jéger, Unikum és köptető keveréke. Hárman alig bírtuk meginni az egyetlen felest.
Tábor-i reggel. Végre süt.
A fiúk a bányában dolgoznak.
A hibernáló éjszaka után másnap Tábor belvárosába megyünk, megnézni a huszita kazamatákat. Aha, csak a fiúk. Ugyanis megtörténik a csoda! Kisüt a nap. Hétfő van. Egy hét eső után. Hát persze hogy én a fotószintetizálást választom, míg ők barlangásznak. Tábor után irány Ceske Budejovice. Itt 2003-ban voltam utoljára a Superrallyn. Hát most sem. Akkora a dugó, hogy órákig tart mire keresztülvergődünk a városon, így felvesszük a nyúlcipőt és irány Cesky Krumlov. Ja, irány. Meg a rohadt töltésvisszajelzőnek is irány. Megjelenik. Félreállunk. Sajnos a forgórész, nem csupán szénkefe (eztán már forgórész is van nálunk). Bevergődünk Krumlovba. Könnyen találunk egy jópofa környezetbarát kempinget, ahol az energiát megújuló módon állítják elő. 50 korona kaucióért kapok akksitöltőt. Így mi már akkor feltaláltuk az elektromos harlit. FP töltőn, és újra hátsó ülésen, és irány Krumlov városa. Persze, most süt a nap. Végre! Lehet hogy az volt FP baja, hogy nem jött a vízhűtés utánpótlás? ;) Krumlovban megnézzük a várat. Rettentően sajnálom a medvéket, akik a szárazárokban tengetik életüket. Életüket?! A folyó mellett áll egy faszerkezetű vendéglő, aminek a tetején motormúzeum van. Ide ülünk be egy Krusovicére. Egy barnára. Csehország sörhatalom. Minden nagyobb településnek saját söre és sörfőzdéje van. És finom. Mikor terveztük a cseh túrát, azon agyaltam, mit fogok én inni, borivóként és sörutálóként. Hát ez az túra volt az, amikor megszerettem a sört. Persze nem akármilyent. Ahogy hazaértünk a mosonmagyaróvári kempingben vettünk dobozost. Fejfájást is okozott. Szóval a várak, a csodálatos táj, a normális emberek mellett Csehország a sör, a knédli és a Griotka hazája.
Elektromos HD.
Kocsma, vendéglő és motormúzeum
Másnap Krumlovot elhagyva az első kis faluban azt hiszem káprázik a szemem. Egy Harley szerviz! Szólok a pasiknak. Hitetlenkednek, de visszafordulunk. És tényleg! Megpróbálkozunk levetett, de nekem pótnak épp megfelelő akksit szerezni. Sajnos nem megy. Budejovicébe irányítanak a fő kereskedésbe. Annyit tesznek, hogy megmérik a töltésem. Kösz. Kukkolda van, de a motor elég meleg, így pöccre berúgom. Nesztek. És elporzok. Telc felé haladunk. Éééés még mindig süt a nap. Telcre beérve keresünk egy autószervizt. Akkora sarukat tesznek FP akksijára, hogy remélem nem ég le az egész miskulancia. Mert a szerelők voltak olyan kedvesek, hogy feltették töltőre, csak négyig érjünk vissza. Megnézzük Telc gyönyörű főterét. Amúgy szinte az összes cseh főtér egyforma Mégis bájos. Ráadásul a telci időközben a világörökség része lett. Megelevenedik a Sörgyári Capriccio, majd fura zajok jönnek. Velorex karaván érkezik. Fagylaltozva beszélgetünk (ez fontos, mert az jelenti pólóban vagyunk és süt a nap. :P). Dicsekszünk Velorexes ismerőseinkkel, aki végigvitték a Bamakót egy ilyen lélekvesztőn. Kerekednek a szemek. Hogy, ezt hogy-hogy nem tudják!
Telc főtere és a Velorexek.
Visszatérünk a szervizbe. Semmit nem hajlandók elfogadni, mondják, érjünk haza épségben.
Telc után a szlovák-cseh határon lévő kempinget nézzük ki Breclavban. Na, ez az egyetlen hely, ahol nincs a jel helyén kemping. Sehol sincs. Luxus vitorlásszálloda van a helyén, meg szlovák mentalitás. Körözünk. Aztán megunjuk. Nincs olyan messze Magyarország, húzzunk bele! Átvergődök sötétben, világítás nélkül a két másik motor között Szlovákia ezen részén. Egy helyen, a hídon elkerül minket egy autó. Kiköpnek belőle. Hazaérünk. Mosonmagyaróváron beesünk egy kempingbe, majd másnap rövid együttmotorozás után elválunk. Nem hosszú időre, hiszen két nap múlva Agárd és a Lakeside.
És a nap süt, csak süt...MERT ÖRÖKKÉ NEM ESHET. ;)
Szabadonválaszott tornagyakorlatok Cesky Raj szikláin
Szorult helyzetben
Perstein vára előtt tipikus nyári szerkóban. :)
Motormúzeum Trosky mellett.
Csak hogy lefotózzuk a vacsorát is. :D
Rumcájsz múzeum és a gyerekek.
