Pár hete megindult a szezon. Úgy izomból, mindjárt 28 fokokkal, enyhe estékkel. Meg is jelentek tömegével a motorok az utakon, legtöbben átmenet, bemelegítés nélkül.
Nem vagyok híve a szervezett, un. vezetéstechnikai tréningeknek. Nem, nem hiszem, hogy mindent tudok, és nem tudnának újdonságot mutatni, épp ellenkezőleg. Minél több kilométer van a hátsómban két keréken, annál inkább tudom, mennyire nem tudok. - Persze mindig vannak olyanok, akik egy két-háromezres túra után mindent tudnak. ;) - Szóval nem az überfrankó tudásom miatt nem akarom, más, sokakat megmosolyogtató elvek miatt nem megyek.
Épp ezért a tavaszi bemelegítő kilométerek engem is, meg még sokakat a közúton érnek. Annyit teszek az ügy érdekében, hogy - ahogy általában is- kerülöm a nagy forgalmú utakat. Nem baj, ha lerázza a vesém, mert tán kisebb az esélye hogy feltartok egy Fittipaldit, vagy én képzelem annak magam a téli berozsdáltsággal. No és persze a csuklófájdalom is jobban terelhető egy szép táj látványával, az erdő illatával.
Szóval tavasz, hepi, hálidéj, motorok. Úgy ám, csak épp hirtelensége miatt nemcsak a motoron ülő, hanem a közlekedés többi résztvevője sincs felkészülve a motorokra. Rutintalan még mindenki na! (fagyott huszárok most kíméljetek :D)
A nagyszámú megjelenés azonban óhatatlanul hozza sajnos a szokásos áldozatokat. Mint ebben a szezonban, és minden szezonban, napi szinten többször jönnek a hírek különböző súlyosságú motoros balesetekről...ha hagyjuk. Balesetek voltak persze eddig is, csak egyrészt nem volt 167.500 nyilvántartott motor az utakon, másrészt nem létezett az azonnali hír(r)elárasztó forrás sem. Értesültél a közvetlen környezeted ilyen jellegű történéseiről –is-, vagy ha ismerős volt az érintett. De a többivel nem foglalkoztál, híre el sem jutott hozzád. Nem rólad, nem neked szólt. Épp elég tragédia az érintetteknek.
No, most nem így van. Árad a sok felesleges infó. Felesleges, mert mit is generál?
Ilyenkor lehet anyázni, lehet sopánkodni, lehet ily módon kiengedni a gőzt. Ennyi. Gyakorlati haszna nem nagyon van. Mert hiába kezdesz el okoskodni, elemezgetni, éles helyzetben nem ér semmit a foteles- analizálás.
Ellenben tudattalanul elkezdesz parázni hogy ledarálnak, elgázolnak. Ahogy páran már írták is, hogy elment a kedvük…
Mint minden általánosságtól és falvédős okosságtól, úgy attól is falnak megyek, ami így szól:
„Motorozz úgy, mintha mindenki rád vadászna!”
Tényleg? De jó! Magyarul motorozz rettegésben. Hiszen egy vad retteg. És túlél. Minden alkalmat, minden napot, minden „vadászatot”. Kösz nem!
Persze, jóval figyelmesebb leszel motoron, hiszen nincs körülötted doboz. Ez a tapasztalat, ez az éberség, vagy inkább rutin, sokszor jól jön más közlekedési eszközön is. Ez nem kérdés.
De ez a csámcsogás és ajvékolás meg az elcsépeltségtől súlyát vesztett legyen neki* … és a többi… Hidd el, neki már nem számít, neked viszont sokat!
Két éve, barátunk vétlenül elszenvedett halálos balesete után mindössze két héttel, motoroztunk. Motoroztunk, hiszen az élet nem áll meg, bár ezt követően egy ideig a társaságból mindannyian jóval óvatosabbak, már-már beszaribbak voltunk, hiszen minden necces helyzetben felrémlett Ő. Ekkor történt, hogy egyikünk perifériás látómezejében megjelent egy autó a bekötő úton, mire ő reflexből elkapta a kormányt, be a felezővonalra, sőt, annál is tovább. Szerencsére nem jött semmi, de így is rettenetes volt végignézni, amit megfejelt a kiváltó ok. Hetekbe telt mire olyan szinten feldolgoztuk hogy kirepült végre a dugó a hátsó felünkből, pedig átmotorozott évtizedek vannak mindannyiunk háta mögött.
Ha naponta többször sulykolnak beléd valamit, az észrevétlenül beivódik, életed része lesz. Ha ezt a menetet folytatjuk tovább, akkor az is, hogy a motor megöl. Illetve persze nem a motor, hanem ami, és aki körülötte van.
Honnan is indultunk?
Motorozás, szabadság, élvezet… Úgy eltűnik, észre sem veszed! De sebaj! Csámcsoghatsz, ahogy a sztárok életén, meg a szurikáta halálán. Addig sem kell - látszólag - a magadra figyelni.
gyk: Nem, nem arról van szó, hogy egy érzéketlen tapló vagyok. De ha megpróbálod a világ minden baját cipelni, attól nem lesz jobb a világ, hiszen nem vagy mindenható, ám a te életednek annyi. Épp elég, ha amiben VALÓBAN érintett vagy, ott segítesz, ott figyelsz, ha kell, gyászolsz. A többi porhintés, bulvárszocializáció. Vagy neurózis.
Tudom, ezzel a posttal megint nem leszek népszerű, de tán elgondolkodsz mielőtt felszórod a balesetes képeket, híreket!
*Gondolj bele milyen gyorsan feledésbe merülnek ezekben a "közösségekben" korábban naponta többször bejelentkező emberek, miután tragikus haláluk óta eltelt az a bizonyos "három nap". Hát ezért elcsépelt és hamis.
A kép illusztráció, és átalakítási eredetijének forrása: https://www.dreamstime.com
