Motorozunk. Beérünk egy településre, majd a semmiből pillanatok alatt előkerül a helyihülye, a HMCS (helyi menő csávó). Hogy milyen járművel, az a település életszínvonalától függ, de általában 30 éves béjemvé, teszkó kipufogóval és ledekkel tuningolt kettes vagy hármas Golf, illetve hátsó spoilerrel és matricákkal megtáltosított suzuki stift. Mindegy. A lényeg, hogy azonnal versenyezni kíván velünk. Nyílván annyi bejutott a csipbe a formáról hogy „csopper”, így jóval kisebb az állva alázás esélye, mintha egy GSXR-rel kezdene. Szóval provokál. Csikorogva kikanyarodik elénk, vagy mögénk, és szinte azonnal bevágva megelőz, aztán első körben negyvennel poroszkál. Egy darabig baktatunk utána, majd mikor mindezt megunjuk, és előzni kezdünk, rálép a gázra. Ekkor már látjuk vigyorgó 60-as IQ-tól viruló személyiségzavaros fejét a visszapillantóban. Visszaállunk, kivárjuk a műsor végét. Tolja neki az isten barma, most ő a híró, a király. Már készíti is a történetet a kocsmába, mekkora volt mikor lehagyott (megszívatott) két motorost. Aztán zavar támad a zűrben. Nem jön a két motoros! Hol vannak? Nem versenyeznek? Hát így hogy leszek én istenkirály? A móka élét veszti, ráadásul vagy a talicska érte el végsebességét, vagy jön egy emelkedő, egy kanyar, vagy bármi, de hősünk sebessége látványosan csökkenni kezd, majd intenzív fékezés mellett az első utcába, kapualjba, földútra történő bekanyarodással és visszafordulással ér véget az országúti párbaj.
Hősünk nyert. Nyert pár pernyi önelégültséget, hiszen lehagyott két (össz. életkorát tekintve száz éves) veteránmotort. Bár kétlem ez utóbbi tény bármit is jelentene számára. A lényeg hogy ő lett a király.
Legyen.
Nem, én sem voltam mindig ennyire bölcs -sőt voltam kifejezetten balf@sz-. Hiszen, mikor az előzött autó sofőrje nárciszmusának földbe tiprásaként élte meg, hogy megunva tempóját megelőzöm, rálépett a gázra. Én is. Hiszen eddig mindig bejött. Ja. Be is tudtam fejezni az előzést, aztán a következő pillanatban csodálatos, flippergolyós korlátgyakorlatot hajtottam végre a novemberi esőtől vizes, tócsás, „hatvanas” kanyarban 120-szal. Kocsival voltam én is. Bekötve. Ezért vagyok most itt, bár közel egy évem ment rá az esetre. Azóta egy személyiségzavaros versenyébe sem szállok be. Inkább félreállok pár percre. Legtöbbször így is utolérem. Hiszen a „szívatás” után újra visszaáll 80-ra.
Hogyisvan?
Mi van McFly?! Nyuszi vagy? Kiáltotta az épp aktuális lúzer, mire McFly, aki rohadtul nem akart megfelelni senkinek, vállát megvonva nyomott egy rückverczet és hagyta hagy rohanjanak vesztükbe a többiek.
Gyk: a McFly történetbe bugyolált epilógus valószínűleg behozhatatlanul kifogott rajtad és (Bödőcs után szabadon) itt már nincs idő a felzárkózásra, így lapozz, vagy amit akarsz.
De ne versenyezz idiótákkal! Felesleges!
Minap megint végignéztem az enyémhez kísértetiesen hasonló esetet. Szerencsére az itt előzőnek volt annyi esze, hogy visszaállt, majd inkább kissé le is maradt. Nyilván tudod mi történt ezután. Többé már az előzöttnek sem volt sietős, egészen addig, míg be nem értünk egy traktor miatt feltorlódott sort. Idiótája megvárta míg szemben jött valaki ekkor előzni kezdett….beengedték.
Kép forrása: https://i.yting.com
