Motorozás közben (tudom, nem történt meg, hiszen nincs fotó :) ) egy útkereszteződésben az alacsonyabb rendű útról rákanyarodik az általunk használt főútra egy nagyobb - legalább 8-10 motort számolok- osztrák csapat. Illetve nem is a csapat kanyarodik, és itt kezdődik a gondolatrohanás. Mi öt motorral vagyunk, haladunk, ahogy a forgalom engedi. Nem sietünk, kirándulunk. Előttünk 2-3 autó, mögöttünk is jönnek. Ennek ellenére a fent említett csoportból az első pár motor már hajt is ki az előttünk haladó kocsik elé. Intéssel nem foglalkozunk, látjuk a beragadtak motorkezeléssel vannak elfoglalva. Annyit tehetünk, hogy a felezővonalhoz sorolunk, így mellettünk ki tudnak jönni a többiek is. Van, aki meri, van, aki nem, így többen beszorulnak a kereszteződésbe, ezáltal jól lemaradva társaiktól (társaik?), minimum három csoportot alkotva. Pár kilométerrel arrébb körforgalom lehetőséget ad(na) az újra összerázódásra, de a társaság még mindig szétszórva. Mi más irányba megyünk, elválunk a láthatóan szedett-vedett csoportosulástól.
Persze a következő megállásnál Tikossal kielemezzük. :)
Ő dobja fel, hogy véleménye szerint egy interneten összeverbuválódott csoportról lehet szó.
Igen. Nagy divatja van ezeknek a neten összetrombitált túrázásoknak. Akinek ingere van rá, tegye. Nekem nem jön be. Jobban szeretek a megszokott emberekkel motorozni. Persze hogy összeszokottak legyünk, ahhoz kezdeni kell valahol. Csak nem mindegy hol.
Még a netes észosztás őskorában, 2001-ben kaptam meg egy fórumon, mit pofázok, 19 motorral simán lehet motorozni, frissen toborzott emberekkel. Biztos. Biztos? Kérdés mi számodra a motorozás. Mit vársz el tőle?
Szóval én olyan emberekkel szeretek motorozni, akiket nagyjából ismerek. Ismerem a vérmérsékletüket, megbízhatok bennük (!). Emlékszem még tízegynéhány éve sem szerettem senkivel motorozni. Nem csak azért, mert azt hittem lassú vagyok, hanem mert nem tudtam mire számítsak. Aztán ahogy megismertem őket, rájöttem a ridegtartás itt is működik, tehát egyáltalán nem kell rám várni, másrészt tudom mire számíthatok. Ki fogja azt a másik kormányt. Persze megesik, hogy akadnak olyanok, akikkel csupán egyszer túrázok együtt, és többet nem érzek rá ingert, vagy igyekszem hátul sort zárni, nehogy rám fussanak, mert mint emberrel jó velük lenni. Ha a szokott csapattal motorozok, valahogy úgy alakult ki, hogy én vagyok a középső motoros (bocsánat, motorral közlekedő :) ). Csak akkor megyünk be egy kereszteződésbe, ha mindenki ki tud fordulni, áthaladás közben pirosra váltó lámpánál a sáv szélén csorogva, ha kell, megállva várjuk be a többieket, használjuk az egyezményes figyelmeztető jeleket. Alap. Ám itt, ennél a társaságnál valószínűleg a gondolatig sem jutott el ez az alap. Idegen ország, idegen útjain.
Ahogy esti borozgatás közben viccesen megjegyeztük mindannyiunknak megvan a „baja”. Nem vagyunk egyszerű személyiségű emberek, de jól kijövünk egymással, mert az alapértékeink azonosak. Vajon milyen lenne egy rakás másképp gondolkodóval „összezárva”? Látom a nyilvános túrakiírásokat, beszámolókat, hogy –számomra- végigrohanva teszik meg közel azt a túraútvonalat 4 nap alatt, amit mi 10 nap lassú csorgásával. Persze mi déltájt indulunk, főleg negyven év feletti motorokkal és sokat nézelődünk, felfedezünk, ha „kell”, eltévedünk. :) Ők megállnak a megszokott fotópontokon és mehet tovább a napi 600-800 ill. 1000 km darálása.
Nincs ezzel baj, szerencsére ahány ember, annyiféle. Csak legyünk jó távol egymástól. És itt jön az, hogy jól méred-e fel magad, a társaságot, és amit a toborzó ígér?
Elég zsákbamacska ez. Bár kétségkívül kényelmes, hiszen kitalálják helyetted mit nézz meg, merre haladj, hol aludj, egyél. Hogy’ igazodj. ;)
Olyan mint egy IBUSZ utazás, csak nem a buszban ülsz egy rakás idegennel, hanem motoron.
A te dolgod, te döntesz!
A fotó illusztráció, nem a történet szereplőit ábrázolja, és forrása: popularmechanics.com
