Teljesen friss ropogós, pár órája történt. Újra írok. :)
Dög meleg van. Praktikus okokból kocsiban aszalódom. Állok az útkereszteződésben. Látom két motor kanyarodik be előttem a főútról arra a mellékútra, mely szerény lakunkhoz vezet. Magamban kuncogok, hiszen az első motorkerékpár vezetőjén és utasán is kukásmellény virít. Kedvencem, de szerencsére még nem lett üzleti okokból ámde közlekedésbiztonságra hivatkozóan kötelező. Ellenkező esetben pénzem nagy része bírságra menne, mert suliban a köpenyt is rühelltem, csakúgy mint minden kötelező egyenruhát, amivel tömegesíteni akartak és akarnak. A technikával is így vagyok. Amire valójában nincs szükségem, azt nem veszem meg. Ezért nincs például indexem sem, mivel van két kezem, és sötétben féklámpám jelzi a mögöttem haladónak hogy valami forog kemény fejemben, és világítását használva azt is látja, hogy jobbra vagy balra integetek mint a hajótörött. És ez gyönyörűen működik az 1800-as évek vége óta, senkit meg nem tévesztve egy-egy kint felejtett index-szel. De ugyanígy nincs minden lépésemről jelző okostelefonom sem, és még sorolhatnám...
Tehát nem vagyok egy technokrata ember. GPS-t sem használunk motoron, mert eltévedni gyönyörűséges, sok esetben izgalmas tájakra vezet, érdekes emberekkel hoz össze a véletlen.
Szóval haladok a jól felszerelt túramotorok után kissé lemaradva. Felbukkanó kanyarban látom a lámpákat. Hopp high-tech-ék eltévedtek. Mivel a következő házban lakozunk, és helyi hülyeként tudom abban a szűk kanyarban megállni életveszélyes, átcsúszom mellettük, leparkolok, és az „úttörő ahol tud segít” elven feléjük indulok. Hallom: nem tudom mit csinál, pedig azt írtam be neki…”. Helló! Hova szeretnétek menni, kérdezem összes bájom és kedvességem egybegyűjtve.
A szóló ember elfordítja rólam a fejét, a másik utasához szól, tudakolván mit akar ez. Azaz én. Ekkor már megfordulnék, hagynám őket a francba, de mondom a kocsin virító harli matrica miatt majd megint az lesz, hogy a köcsög herlisek. Még egy próbálkozást teszek, ekkor legnagyobb megkönnyebbülésükre általam csak portásként emlegetett plebsz másodszomszéd megjelenik. Ő végre egy ember, a tetovált, farmeros lény helyett. Megörülnek neki, és máris mondják hova szeretnének eljutni (egy hely, ahova motoros emlékművet emeltek, mert ugye minden motoros jó ember, meg barát meg az összes többi közhely). Közben pasim is kijön, nem tudván mi történt, mert a motorzümmögést hallja. Aztán már ő is nevet. Szinte előttünk fordulnak meg, fejüket rólunk elkapva, biccentés nélkül.
"Kislányok"! Nem kell félni, nem harap a néni! :)
Frissítés 05.24.
Rövid összefoglalás az elmúlt pár óra -más fórumon történő- visszajelzéseit figyelembe véve:
Tök mindegy kik a szereplők. A lényeg, hogy könnyű játszani addig a nagy közösségi egymásra borulást és a közhelyszórást, míg csak szavak vannak. Könnyű játszani az én frankó vagyok, mindenkit elfogadok embert, míg a dolgok megegyeznek az én meggyőződésemmel, véleményemmel, ízlésemmel. Mondanám hogy a hátam fog ezután egynek is segíteni, de úgysem tudom megtenni. Emberek vagyunk, és tetszik nem tetszik az emberhez hozzátartozik az előítélet, a holdudvar hatás. Tömegsport lett a motorozás. Ez van. Csak kezeljük helyén már a dolgokat és hagyjuk már ezt a romantikus "Illa berek..." - és a többi-szarságot!
