Egy csúf késő őszi napon csavarjaira amortizáltam a szürke emberek között szürkén megbúvó kicsiny, a kicsiny test alatt sunyin sportos (értsd: észnélküli) vezetés lehetőségét nyújtó négykerekűnket.
Mivel csak „a balra a második ajtó” mögött lapulónak köszönhetem hogy pár hét után már képes voltam megtalálni a szavakat és olykor összetett mondatokká szerkeszteni, pasi úgy határozott mégsem lesz a régóta vágyott, még sportosabb és pillesúlyú, ámde lóerőgyár sportjármű eszetlen korpuszom körül. Így aztán kinézett egy nagyobb karosszériájú és gondos családanya használata során tip-top állapotban megtartott naaagy fekete gépjárművet (hogy valami védje sérülékeny agyamat :-) ). A nézést tett követte, így pár nap múlva már tesztelhettem a számunkra új kombit.
Szííp volt, csillogott a végre emberszínű kocsi (copy by Hemi). Azóta négy hónap és 12 ezer kilométer telt el, és a csillogó hibátlan csodának nincs egyetlen ép eleme sem. Nem, nem én voltam. Egyetlen sérülés sem keletkezett úgy, hogy bármelyikünk is benne ült volna. Nem. Hiába bárminemű elővigyázatos (értsd topa, „váásááni megyünk” vezetőktől a lehető legtávolabb) parkolás. Valami módon minden napra jut… na nem egy mese, hanem egy-két jó mély karc, rúgásnyom, satöbbi. Értelmetlen és érthetetlen gyűlölet, irigység, figyelmetlenség.
Hogy' kerül mindez egy motoros blogba?! Hát úgy, hogy minden évben legalább egyszer kitalálom, stílust váltok a sporin. Ehhez hozzátartozik a tank fényezése is. Valami egyedi, valami esztétikus a jelenlegi lehányt mattfekete helyett.
NEM! Marad. Nem vagyok hajlandó egy csomó időt, munkát és pénzt beleölni, hogy aztán rettegjek melyik frusztrált bunkónak lesz útban.
Nem jó ez így. Lassan ott tartunk, ha elérsz valamit, vagy ha esetleg csak úgy egyszerűen szerencséd van, szégyellned kell, de legalábbis takarni. Mert a másik, aki feldobja a lábát a kanapéra, kibontja sörét és böfögve nézi a Barátok közt-öt, meccset, vagy szórja primitív megosztásait a FB-on míg te dolgozol, agyalsz miképp lehetne másképp, hogy’ lehetne még jobb, hogy’ juthatna még több benzinre, túrára, nos míg te ezeken, addig ő frusztrált agressziójában rugdos, karcol, pusztítja azt, amit te kitartással és kemény munkával elértél.
Fekete Péntek, idén is maradsz a rat stílus határán álló fénytelenségben. Kicsi, régi, koszlott… talán ezt nem irigyli el senki.
