Ludwigshafent földrajzilag Mannheimtől mindössze egy vashíd választja el. Börze tekintetében viszont egy egész világ.
Nagyságrendekkel kisebb alapterületen van. Egészen pontosan negyede az előbbinek. Egy nap simán körbejárod kétszer-háromszor, még akkor is, ha idegesítően nyugodt tempóban bogarászol. Viszont akadnak, akik csak itt árulkodnak, Mannheimbe nem jönnek. A kínálat évről-évre egyre gyengébb, így először úgy beszéltük kihagyjuk, majd abban maradtunk nélkülünk nem börze a börze, így mégis portyára indulunk, ám fiúk kijelentik nem maradunk vasárnapig. Én ez utóbbiban nem hiszek, de bízok. Miért? Mert a város közepén elterülő lakótelephez tartozó parkoló betonján való alvásból elég egy éjszaka is. Ráadásul a bevándorlók közé beékelődött egy ex stasi ügynök nyanya, aki már tavaly is kihívta a közterület felügyelőket. Lelövöm a poént…idén is. Majd kaján, smasszer vigyorral szemlélte az ablakból, ahogy a szolgák bírságolják a nálunk élhetetlenebbeket, majd dolguk végeztével tovalibbennek. Ócska öröm.
Titkos még a sajtbeszerző helyen meglep egy shoveles kulcstartóval. Meghatódok. :) Pár nappal korábban írtam, hogy az előző valakinek megtetszett és nagy hiányérzet alakult ki miatta kicsiny patyolat lelkemben. Most pótolva lett. Köszönöm szépen! :)
Amúgy a boltban kissé felhúzom magam (tulajdonképpen értelmetlenül) Az árak felét csapatják a nálunk fellelhetőknek és a világmárkák nem a keleti blokkban készültek cirill betűkkel. Mindegy, azért nem fogok innen cukrot haza zsákolni még akkor sem, ha itt csak 65 euro cent, csak megmorogtató. De ez már politika…
Így inkább a börzére összpontosítsunk :)
A helyszínt ideiglenesen egy parkból kanyarítják le, ahol nárciszszőnyeggel borítva, különböző fajtájú papagáj seregek élnek háborítatlanul a város közepén (nálunk hamar levesestálba ugranának a kátrányos helyzetűeknél).
Pénteken alig vannak. Sok az üres felkrétázott stand hely, és az általuk szabdalt utcácskák is néptelenek. Lesz itt egyáltalán valami?!
No, majd talán holnap, szombaton. Bizakodunk.
Közben műsor van. Egy állandó kiállító új segéderővel érkezett, aki megpróbál a felsorakoztatáshoz életet lehelni a Indianba. Ezzel a tevékenységgel elvan egy darabig. Fiúk szurkolnak, értékelnek, majd megfejeli szórakoztatásunk egy dupla leszúrt ritbergerrel. Kár hogy a motor is alatta van. De nem tűnik vészesnek a dolog, bár a benzin folyni kezd.
Egyébként kevés a komplett jármű. Egy „építőműhely” (ezekből ott kint is annyi van, mint nyáron légy a kutyaszaron) felsorakoztat több öreg, ill. egy evo épített harlit. Köztük egy korhűnek tűnő oldalkocsist, egy fellelt állapotúnak látszató pant. Csakhogy az avatott vashengeres szemnek feltűnik, hogy az alkatrészek más-más típusból, évjáratból vannak összehordva és így, mint oldtimer értéktelen. Mindegy, a plebsznek és ratyiéknak tetszik. Szépek valóban, csak ne akarnának másnak látszani…
Úgy tűnik most ért a börzére a recesszió másik pólusú hatása. Ősszel egekben lévő árak jellemzték, most viszont nagyon el akarnak adni. Csak sajnos egyre inkább nincs mit. Amerikás liftereink éppen közszolgáéknál vendégeskedtek, itt viszont hihetetlen áron, 200 euróért kelletik magukat. Kis idő múlva már csak 180 euró. (katalógus ár 650). Erős a kísértés hogy megvegyük, de aztán mégsem. Majd esetleg falba verjük a fejünket pár nap múlva. Fogszívás van mindenütt.
A Boráni felni aranyára jelzi, megérkezett a divatja. Így nem lesz. Nekünk.
Ugyanígy nem sikerült sajnos megegyezni a Delkron kartellre. Először úgy volt, hogy 750 euró az egész főtengellyel, tokkal vonóval együtt. Már gondolatban vittük is a kocsihoz, mikor a furgon feltúrása után kiderült, a főtengely otthon maradt, meg úgy egyáltalán minden, csak a kartell ház van itt. OK, akkor ezt 400-ért elvisszük. 600. Nos, akkor marad. Maradt. Kétnapi alkudozás után is.
Komplett gyári pan kartell 1700 euró. Éget. Nem is fogjuk sokáig. :(
Csupasz Shovel blokk 3800 euró. Pan blokk vázzal ohne papír 4 rugó.
Aminek hatalmas kultusza lett, az a Vespa. Trendi ifjak és kevésbé divatos és ifjú emberek tömegei állják rendszeresen körbe az egyre szaporodó számú robogókat, melyek hihetetlen csillagászati áron várják gazdájukat. Ezerkettőszáztól 3600 euróig tart a kínálat és úgy tűnik, ez találkozik a kereslettel. Ahogy telik az idő, egyre több vigyorgó szlalomozik Vespájával a kijárat felé, csak közben még túr egy-egy autentikus bukót is.
Szombat délután három körül mintha ciánoztak volna. Szinte teljesen kiürül a terep, az árulkodók nagy része is pakol. A standokat már legalább ötvenszer bejártuk, minden ládát és idegrendszert feltúrtunk. Összeverődünk, és arra jutunk hatkor találka a parkolóban, majd kaja és irány hazafelé. Még egy, két fokos éjszakát nem ér meg a dolog.
Ja, tényleg az elmaradhatatlan időjárás jelentés. :)
Rövid legyek? Hideg. Hosszabban? Nagyon hideg. Éjjel pedig nem volt nehéz összeszedni azt a két fokot, ami tombolt. Mindezt képzeld el egy belváros betonparkolójában, illetve a korábban említett spion miatt, a park bokrai között megbújva.
Egészen a tavalyi évig úgy működött, hogy éjszakára kidobtuk a sátrakat a placcra a kocsik közé és ott alvás. Aztán tavaly történt, ami történt.
Nos, próbálj meg egy Puntóban aludni másodmagaddal. Relax. De legalább beleheled, nem úgy, mint a sátrat.
Hazafelé érződik a több napi nemalvás, ezért Linznél átveszem a vezetést. Majd nem hiszek a GPS-nek, aki szerintem galád módon el akar vinni Graz, és a fizetős alagutak felé, így megnézzük Bécs belvárosát. :)
Szerencsére hajnali 4 óra, így forgalom alig. Otthonunktól 30 km-re már azt tervezgetjük mekkorát alszunk, aztán persze semmi nem lesz a dologból, csak következő éjszaka. Nem baj, mert legalább a szájíz nem olyan rossz, mint a legutóbbi Mannheim után. Aludni meg ráérünk, majd ha már mozogni sem tudunk. :)
Élménynek jó volt. Gazdaságilag, alkatrészileg? Felejtsük el…
Talán őszre beérik pár alku, kérdés, kapcsolat.
