Vannak kérdések, amiktől feláll a szőr a hátamon. Forgatom a szemem, hiszen tudom nem jöhetek jól, azaz konfliktus nélkül ki belőle, akárcsak az a bizonyos nyúl, akinek ha van kétféle cigarettája, akkor azért kap, mert nincs rajta sapka.
Az ilyen kérdések közé tartozik a „Mennyit motorozol egy évben?” örökzöld, amit épp megelőz a milyen motorod van, mennyivel megy, mennyibe került kérdéskör.
Szóval utálom. De miért is? Mert az esetek zömében kötekedés, címkézés, elítélés a cél. -Vagy farokméregetés.
Ha szívem szerint akarnék válaszolni, akkor azt felelném -Nem eleget.- Hiszen sajoghat a hátsóm, vizelhetek véreset a „levert” vesémtől, de akkor is ott a perpétum mobile, a mehetnék. A VELE mehetnék. Nem busz, nem kocsi, nem kamion. Hanem a motorom. Mivel a gyakorlat azt mutatja, kevesen értik stílusom, ha ezt válaszolom, már indításnak kapom az ívet.
Próbálkozzunk akkor a számok talaján maradni. Most kétféle verzió jut eszembe. Az egyik mikor face to face megy a dolog, azaz állunk-ülünk egymással szemben és azonnal látszik minden résztvevő reakciója. Ez némileg tisztább, és ilyen helyzet legutóbb december végén adódott.
Több ismeretlenes egyenlet, azaz számomra ismeretlen friss egyedek, akik előbb átnéznek rajtam, majd miután régi haver felhomályosítja őket FP-ről, hirtelen érdeklődést mutatnak irányomba. Rossz kezdés. :)
Jön a sztereotip kérdés. „Mennyit mész?” Hát erre mit válaszoljak, főleg egy olyan szezon után, amit kenterbe vágott egy kispolgári ingatlanfelújítás? Inkább mondom azt a kilométert, amit a legutóbbi nagygenerál óta megtettünk.
-Oké-oké, de akkor ez mennyi idő alatt jött össze. Vágódik nekem a sürgetés. Mivel megbuktam PR-ból és vetítőgép kezelésből, én barom, elkezdek gondolkodni. No nem a két szám közötti különbség kiszámolása tart eddig, hanem az, hogy az igazat akarom mondani, és az elég árnyalt. Azaz, ahogy már írtam is, az első időszak alatt -ami éveket jelent- nem sokat mentem az Ironheaddel, hiszen visszavágytam Guzzira, vagy legalább egy olyan motorra, amit tudok kezelni, így kvázi megírtam a Kifogás kódexet, melyet oldalbordám csendesen somolyogva vett tudomásul és motorozott nélkülem, engem folyvást cinkelve, ámde tanítva is. Tehát számba veszem ezeket az éveket és mondanám a választ. Mégsem teszem. Nem teszem, mert vallatóék arcán összenézve megjelenik egy olyan kaján vigyor, mely azt engedi sejtetni, ők biza most nem hisznek nekem, és azt gondolják megint itt egy újabb hülye, aki mondott valami nagyot és beégett.
Másik verzió az oly sokat szidott és istenített internet, ahol immár 20 éves tréningen vagyok túl motoros fórumilag, fikázásilag, barátkozásilag. No, itt megspékeli az előzőeket hogy nincs közvetlen kontaktus. Nem látod a másikat, ő sem lát téged. A mimikát, a vigyort, a mozdulatokat. Itt is jöhet a kérdés, de nem látszik a „most ezt miért kellett?” fintor. Igyekszem rövidre zárni, mert tudom innen sem távozom fika nélkül. És lőn. Ilyenkor jön a nagyképű kártya.
Tehát ha a fenti kérdésre adok egy egzakt, azaz kilométeres számot, akkor vagy azért utálnak meg merthogy „hazudok”, vagy azért mert hisz nekem és elkezdi magát hasonlítani.
Pedig én nem akarok versenyezni, nem akarok szájkaratézni. Egyszerűen motorozni akarok.
Barátkozni? „40 felett nincs új barátság.” Copy by Toncsi.
De legalábbis magas a léc.
A kép forrása az internet, egy kocka a Wild Hogs című filmből. A párbeszéd buborékok színe nem jelent semmit, ez válik el a kép alapszínétől.
