Öt napig vártam, öt teljes napig. Kezdődik a szép emlékű Edda Művek Vörös Tigrise, és ezek a sorok, szavak ismétlődnek rendületlenül koponyám nem is túlrejtett zugában. Nem rejtett, hiszen számomra, számunkra nagyon is fontos dologról van szó.
De haladjunk sorjában, hogy ne kelljen gyk.-t írnom a poszt végére. :D
Van az úgy, hogy Szegedről Székesfehérvárra a „legjobb„ út, Debrecenen át vezet. Azaz kell egy kis kitérő, hiszen kilométer hiány tünetei mutatkoznak rajtad. Így volt most –is- velünk is. A Tiszára tartunk a Hármashatár szegletéből. Mivel kell a motorozás, mint a falat kenyér, jó idő is van, meg viszonylag kis utak is jók lennének, úgy döntünk, még véletlenül sem vesszük figyelembe egyik digitális útvonalmegmondó ajánlatát sem, hanem kerülünk kicsit. Így esik meg, hogy spontán vártúra alakul. Igaz motorról, de mégiscsak. Jöhet Sümeg, Nagyvázsony, Veszprém… Simontornya.
Hmm Simontornya, ahol a dolgok szomorú fordulatot vesznek.
De addig jó tempóban, jókedvűen motorozunk, bár Litérnél már értetlenkedem, miért nem előz Hemi a Shovel motorkerékpárral, mikor az autós is lehúzódik. Az akarattyai piros lámpánál rá is kérdezek.
-Valami baj van?
-Még nincs, de lesz. Kérdés mikor.- jön a cseppet sem megnyugtató válasz. Mindezt még betudom túlóvó mivoltának, hiszen állandóan mindenre figyel a motoroknál –is-, nincs-e valami nem odaillő. Mint egy lányos apa.
Enying és Mezőszilas között egy motort toló alakot pillantunk meg. Egy termetes fickó tol egy Dyna-t. Közrevesszük, azaz a Shovel előtte, én mögötte állunk félre. Kiderül, mindössze benzinproblémája van. Semmi gond, Enyingen tankoltunk benzin bőven van. Ahogy műanyagNEMmentes augusztus is. Hiszen mindössze pár métert kell bóklászni az árokparton, és máris megvan a procedúrához megfelelő műanyag üveg. Egymásra nézünk, és most szavak nélkül tudjuk, ezt vissza kell kapnunk az égtől, akkor is, ha önzetlenek vagyunk, vagy ahogy a fickónak mondom. Ma neked, holnap nekünk. Hát csessze meg nem kell holnapig várni!
Mégsem ússzuk meg. Mezőszilason pasi már félreáll, mert nem tetszik neki a surrogó hang, majd Simontornyán a benzinkúton egy szintén nem műanyagmentes árokparton összekukázott ételes műanyag edénybe engedi az olajszűrőből az olajat. Bárhol nagyon szépen csillog a fémpor, csak nem az olajban. Mert ott biza az van, és csudálatos fátyolos réteggel vonja be az olajat. Hemi még egy kicsit matat, és kimondja a verdiktet. Ezzel semerre, setovább, mielőtt nagyobb baj nem lesz.
Szükséges telefonok, majd várakozás a családi mentőfurgonra. Van időnk bőven, hiszen melóból vesszük ki a járgányt és még ide is kell érnie. Péntek dél van. Este már szétkapva hever a korpusz a garázsban. Kiderül ehhez biza a gyakorlott ember is kevés, hiszen gépmunkával jár a dolog, meg azért jó lenne konzíliumot ülni mással is. Fejvakarás kihez-mihez. Este 10 után van. Ilyenkor még barátok közt sem telefonálunk, így az ezerszer utált és átkozott FB-on üzenek, de Gyermelyről most nem tésztára van szükségem, hanem olajoskezű magabiztos szakemberre, megfelelő gépparkkal.
Fél 11 körül van. Eszembe jut a Tisza part, meg úgy a hátralévő szezon, és majdnem sírva fakadok. Emberhez csak akkor és annyit szólok amennyit szükséges, hallgatom kétségbeesett hibafeltárását.
Így térünk nyugtalan nyugovóra. Reggel hét után pár perccel nem én vagyok az első ébredő. Már a garázsban matat. Bekapcsolom a gépet. Hátha lassan olvassa az üzenetet. De már válasz van! Kora reggel! Azonnali válasz a leírt tünetekre. Gyertek ma, hozzátok a motyót! Telefonos egyeztetés és délután már a gyermelyi műhelyben rontjuk a levegőt a blokkal. Pisti, Stevie illetve ahogy barátai hívják Lütyő Mester hatkor találkozna pár baráttal egy koncert miatt, de valahogy csak fél 6-kor válunk el. Óvatosan felhelyezzük a vizsgálóasztalra a tetemet. Mintha egy orvosi vizsgálaton lennék, úgy történik a kórmegállapítás. Kiderül egy korábbi főtengely csapon (ami az enyémben is csudálatos formátumot öltött anno, így került fel Jocó szégyenfalára) fogszívás okán történő köszörülés miatt hamarabb elkopott a cementált réteg, ami aztán ámokfutást rendezett.
Hát ezért ment el csak 60 ezret! Ember dicséretet kap, ilyen szépen karbantartott, ennyire óvott dugattyút és hengert Pisti még nem sűrűn látott. „Ezerből ha egyet látok” Biztossá válik jó volt nem kínozni, hiszen így megmaradt a olajpumpa és még sok minden. Nézzük-nézzük és ámulva látjuk, ahogy az olajáteresztő gyűrűk érintő nélkül átesnek a hengeren. Ennyit az agyonajnározott márkáról! Úgy tűnik a hengerfúrást is csak 1-2 évig lehet húzni, így abban maradunk legyen az is meg egy kosszal, főleg hogy van még egy előre bespájzolt vadonatúj dugattyú garnitúránk. Órákig tartó ingyen képzésben részesülök, és igencsak kihúzom magam, mikor mint ebben a kérdésben is egyenrangú tényezőhöz beszélnek hozzám a hibafeltáráskor. Mindeközben bámuljuk a rendkívüli módon, számunkra futurisztikusan berendezett hatalmas méretű és gépparkú csarnokot, amit nem ilyen apropóból kívántunk meglátogatni. Csarnok, mert műhelynek nem nevezném, hiszen erről a szóról valami sokkal kisebb volumenű dolog jelenik meg a szemeim előtt. Max az a műhely, amiben Röné szerelte a Pobedákat a Made in Hungária filmben.
Vizslatjuk az itt heverő többi testet, testrészt is. Van köztük ismerős. Hamar megy az idő, már rég nem csupán a Shovelről és annak betegségéről beszélünk, majd mi haza, Lütyő pedig koncertre indul. Na, ennyit a motorozásról, mert ugyebár hiába van „ezer” motorod otthon, ha üzem és forgalomképes csupán egy, mégpedig FP az Ironhead a maga tangaülésével és merevváz érzésével. Polcokról történő beszélgetésünk dacára hazafelé két dolog kavarog a fejemben. Egy. Idénre elfelejthetjük a motort. Kettő. Legalább addig el tudom adni a vesémet, hogy kifizessük a javítás és az alkatrész árát.
Úgy saccoljuk hétfőn majd valamikor elkezdődik a Shovel gyógyítása, de nem. Már vasárnap megtörténik a teljes felmérés. Persze ezt én nem látom, mert nincs internetünk, így hétfőn telefon. Mi van, nem érdekel a motor? :D
Áll leesik és hazaérvén első dolgunk rátapadni a monitorra. Látjuk a fotókat. „Szülői” szívnek borzasztó. Egyeztetés hogy igen, oké, persze menjen, meg is rendeli azonnal a szükséges alkatrészeket. Mindez hétfőn.
Csütörtökön üzenet érkezik. Minden oké, ha megjönnek az alkatrészek, jövő héten kész a cucc. Jövő héten, azaz az Augusztus 20.-i héten. Azon a héten, ami gyakorlatilag csupán fél –munka-hét. Sebaj, így is örülünk, mint majom a farkának.
Aha, örülünk és szerinted mit csináltunk akkor mikor másnap, azaz pénteken, érkezik a következő velős üzenet?!
„Kész a holmi.”
Levegő után kapkodok és futok a garázsba, ahol ember elérzékenyülten matatja a motoron a blokk helyét, hogy tolmácsoljam a fenti mondatot.
Rám néz szemében hitetlenkedés. A telefont felmarja és napok óta először látok örömöt az arcán.
Nem bír magával. Hétvégén vendégeink vannak, motoros persze, így én kocsival követem motorommal a banzáj tetthelyére lavírozó emberemet. Most én érzékenyülök el FP hangját külsősként hallva. Persze ő eltűnik egy idő után a forgalomban. Reggel fél 7-re kell fent lennie Gyermelyen. Úgy saccolja hajnali három körül el kellene indulnia, de már kettőkor császkál, kávét főz és persze hat órakor toporog a gyermelyi műhelycsarnok kapuja előtt, hogy aztán tíz órára már a csomagtartót Joker vigyorral felnyitó képét láthassam. A bulit maratonira terveztük, de mindenki érti a helyzetet, így kedd helyett hétfőn délelőtt szétszéled a csapat, hogy mielőbb nekiláthasson az összerakásnak.
A shovel azóta bejáratáson, és még a vesém is megvan.
Azt hiszem mégiscsak működik a kamra…izé karma. „Ma neked, holnap nekem.” Álmunkban nem hittük volna, hogy ilyen gyors, precíz és megfizethető munkát kapunk!
Köszönjük!
Fotók forrása: https://www.facebook.com/cycle.stevie
Hemi engem idegesen kizavart a garázsból fotómasinástól, így a végkifejlet alakulásáról nincsenek fotók. :)
