Március közepe:
Héten meghívtak egy zárt csoportba. Zárt. Több mint húszezer taggal. Mindegy, nem is ez a lényeg. Már a nevében szereplő szótól feláll a szőr a hátamon. Moci. De hát ezt úgyis tudjátok. Biztos kedveskedő, tündibündi, de én sikítva menekülök előle. Elhangzásakor valós fizikai fájdalmat érzek.
Nos, bejuttatásom óta megjelenik idővonalamon, és mivel ilyen hatalmas taglétszámmal rendelkezik, folyamatosan bombáz.
Nézem. Elsőként az jut eszembe, életem végéig ki sem kell mozdulnom a laptop elől, csak ezt a csoportot követnem és mindig lesz blog téma. Aztán másnap már nem ennyire szórakoztató.
Olvasom, nézem a felhívásokat, megosztásokat a játékaikat, és megértem a sok értetlenkedő és frusztrált idetévedőt. Pár éve írt postomkor azt hittem nincs lejjebb. Van.
Könyörögve, esdekelve kérek minden hozzájuk hasonlót. NE GYERE IDE! Ez a blog nem neked szól! Sosem fogjuk egymást megérteni. Én nem akarlak téged, te nem fogsz tudni engem. Nem érdekel, kinek milyen ékszere van, nem érdekel, kinek miképp tud pózolni „golyó”értett lánya, vagy miképp tudja pózoltatni saját akarattal még nem rendelkező kisgyermekét. Nem érdekel a szavazás sem hogy ki szingli (azaz kire lehet lőni). Nem. Kurvára nem fogunk sosem egy nyelvet beszélni.
Sajnállak benneteket, hiszen vagy zsenge életkorotok okán, vagy azért mert anno még rettegve, borzadva bámultatok ránk, nem tapasztalhattátok amit mi átéltünk, és ami kialakította a mi motoros képünket, értékrendünket. Múltkor sötétbe bújó nick mögül cinikusan megkaptam „jaj változás”. Ha ez a változás, akkor nem kell. Igen, a változás hozzátartozik az életünkhöz, de ha érett személyiség vagy akkor csak annyi, amennyit napraforgás, és önmagad megtagadása nélkül el tudsz fogadni, be tudsz építeni.
Sokszor leszedték már rólam a keresztvizet a minden új trendet azonnal magukévá tevők. Aztán eltelt rövidebb-hosszabb idő, és ugyanők teljes hittel kezdték el hirdetni amit korábban velem kapcsolatban kifogásként és bírálatként fogalmaztak meg. Olyannyira bekebelezte őket az agymosoda, hogy már fel sem tűnik távvezéreltségük.
De elkalandoztam.
Nem nagyon történt még ilyen velem, de egyszerűen nem tudom megfogalmazni azt a negatív katarzist, azt a felismerést, amit ez a csoport kiváltott belőlem. Az a csoport és aktív tagjai, ami pontos kórkép, akik pontos mai leképeződései egy rétegnek.
Átlagemberek, akiknek eszköz a motor. De nem a lázadásé, a „nem állunk be a sorba” kifejeződéséé. Pár vagy szexuális partner keresés, a mindennapi rutin utáni szelepleengedés -mert annyi azért eljutott hozzájuk ebben a körben „mindent lehet”-, a magamutogatás eszközévé.
Eddig azt hittem nagyjából látom kikkel nem vagyunk egyek, milyen embereket takar a „mocis” gyűjtőnév. Rá kellett döbbennem semmit sem tudtam! Annak a bizonyos jéghegynek még a csúcsát sem láttam. Távcsővel sem.
Konklúzió? Nincs.
Végképp elveszett valami.
Ékagyúak: szerintem a fenti sorokból „nem jött át” sok minden számodra. A lényeg hogy blogom NEM NEKED szól, NEM HOZZÁD szólok. NEM a lájkoknak írok, hanem a magamfajta „utálatos-képnek”. Nem azért NEM hozzád szólok mert én vagyok „A kib@szott hatalmas motoros”. Nem. Nem vagyok az. Azért NEM HOZZÁD szólok, mert nyomokban sem érdekel az, ami a te gondolkodásod és értékrended középpontjában áll. Hiába ülsz egy motoron. Intek aztán… Viszlát!
Április 01.: A fentieket két hete írtam. Aztán mégis hagytam vázlatban. Egyrészt provokációt sejtek, másrészt végre meg-megjelentek motorozással kapcsolatos postok is. Harmadrészt meg minek?
Azóta új trend van. Megjelentek a csupasz nénik. Motoron, motor nélkül csak úgy l'art pour l'art. Most ez, és a nők izmos pasikat ábrázoló válaszlépése lepi el a csoport idővonalát, a „megálltunk tankolni, nosza gyors fotó és azonnali postolás” mellett. Aztán a napokban mindez kiegészült a motoros baleseteket bemutató videók, hírek, szenzációhajhászásával. Okait csak tippelni tudom. Engem nem hoz lázba, sőt kifejezetten gyűlőlöm. Talán azért mert túl sok barátot, ismerőst veszítettem már el motoros balesetben. De ha egy barát lett volna, az is épp egyel több a kívánatosnál.
Szóval ezt a postot most mégis megosztom. Francot érdekel bárki is. Itt van, kijött. Ti hoztátok ki belőlem.
Képek forrása:
www.pinteres.com
www.yellowbiker.com
i.yming.com
www.rantchic.com
motorcycle.com
