Nyár van. Nagyon-Romániában motorozunk kacskaringós hegyi, de nagy forgalmú utakon. Visszafordító kanyar. Követem a többieket, mögöttem társam halad. A kanyarban hirtelen felbukkanó keskeny olajcsíkot látok, az ívemen korrigálni már nem tudok, hopp, már rajta is vagyok. A motor farrázós táncba kezd, én ezerrel markolom a kormányt, ellenkormányozok, mintha ónos esőtől átitatott úton tenném és megúszom. Megfogtam a motort, már egyenesben vagyok. Fázni egyáltalán nem fázom. Az utánunk jövő kisautós már nem ilyen szerencsés. A csíkra hajtás úgy csapja a korlátra a Marutit, csak úgy nyekken. Haladunk tovább, majd néhány tucat kilométerrel távolabb utolérünk egy pár autóból álló kocsisort, elején kamionnal. Előzni kezdünk, mi még épp visszaérünk a sávba, ám a mögöttem haladó motorosnak nincs ideje. Ő a kamion mellett szembesül a jégre-futottunk érzéssel. Az út teljes szélességében vastagon olajos, ami szépen folyik lefelé a hegyvidéki, fő közlekedési úton! Száz métereken keresztül. Az első sokk megvolt, a mázli is. Eztán szégyen nem szégyen, a gyök-kettő sebesség nyújtotta biztonságérzetet mintegy segédkerékként, a csúszmákos talajtól pár centire tartott lábakkal fokozom. Hátha így megfoghatom az esetleg meginduló motort. A többiek is így tesznek, lassan araszolunk, az egyszer csak vége lesz imájával. Az autók lemaradnak. Úgy tippelem kivárják állva maradunk-e. Így legalább nem hajtanak keresztül rajtunk ha perecelünk, és persze a balra eső szakadékot sem akarja senki közelről tanulmányozni. Megússzuk. Hála a reflexeknek, a rutinnak és Szentantinak, azaz a szerencsének. Eltart egy darabig, míg a gumiról lekopik az olaj, felszívódik a verítékcsepp.
Mindez azért, mert valahol, valakinek a járművéből vagy –mennyiségből ítélve- szállítmány tartályából folyt az olaj.
S hogy miért jutott ez a pár éves történet most eszembe? Mert hétvégén városunktól nem messze egy kanyarban két motoros kicsúszott, az amúgy nagyon jó minőségű úton elterülő olajcsík miatt. Egyikük rosszul járt, másikuk kevésbé rosszul, de mindkét motorban kár keletkezett. Ahogy a felépülés és a többi hozadék is nem csak eszmei értékben, de bizony anyagiakban is mérhető. Persze, ilyenkor az ember agyán elsőként az fut át, hogy ÉLEK! Aztán jönnek a másnapok, a következő napok. Kárfelmérés, rendőrségi vizsgálat.
Nem hagy nyugodni egy gondolat, illetve egy mondat. „Nem az útviszonyoknak megfelelően választotta meg sebességét.”. Ezt a gumimondatot verték néhány pár éve akkori kollégámra, aki teljesen még ki sem fizetett autójával hajnalban, munkába menet egy csodálatos piruettet követően az árokban kötött ki. Kocsi totálkár, ő és felesége megúszták zúzódásokkal. S hogy mi volt az ok, amiért egy sok évtizednyi rutinnal és kellő körültekintéssel vezető ember hókását nyalogatott a hajnali réten? Az úton gonoszul elterülő, hirtelen felbukkanó jég. Meg az épp csak ébredező közútkezelő. Ezt sokszor tapasztaljuk, kik korán indulunk. No de nem sárgavillogós pellengérre állítás a szándékom, ez csak a tény. S hogy miért írtam le? Mert a nyomorultra - a fenti, idézőjelbe tett mondatra való hivatkozást a „közúti veszélyeztetés” gyönyörével megspékelve - még egy vaskos közigazgatási bírságot is kiróttak. Hiszen így működik ez! Ezért esünk le olyan sokan az ágyról, emeletről, ha végképp SBO-ra kell menni (Sürgősségi Betegellátó Osztály), hiszen ha balesetet szenvedsz úgy, hogy más közlekedő nem vett részt ebben az aktusban, vagy épp lehetetlen felkészülni a hirtelen helyzetre, akkor is kivágják rád ezt a bírságot. A fenti esetben is. Oké, mindjárt jönnek a fotelben közlekedők, vagy csak piacnapokon útra merészkedők, hogy úgy kell közlekedni, hogy… no de azért ez eléggé életszerűtlen, sőt igazságtalan is. Mert ezeket az eseteket folytathatjuk, illetve kiegészíthetjük a felhordott sárral, állatürülékkel, útra folyatott terménnyel, kaviccsal és még ezernyi dologgal. Amibe Megmondó-Jenő hússzal belehajtva is balesetet szenved, hiszen a rutin általában náluk a legkisebb. Tehát bármelyikünk belefuthat ebbe a jelenségbe.
Bármelyikünk, aki közlekedik. És ha belefuthat, rosszul is járhat. Bármennyire körültekintő. Hát ezért vagyok kíváncsi hogy a hétvégi motoros esetben résztvevők kapnak-e még egy kis közig bírságot is közlekedés veszélyeztetése okán…
Gyk.: Nincs gy.k. (gyengébbek kedvéért). Úgysem tudom olyan egyszerűen megírni, hogy megértsétek, hiszen nem a megfogalmazásról szól értetlenkedésetek. Majd jöttök a „be kell tartani a szabályokat…”, „úgy kell vezetni…” és társaival. Mert eddig juttok gondolatilag, billentyűzetileg…míg lehet egyszer majd ugyanerre a sorsra juttok…a valóságban. Na, akkor lesz majd visítás! Addig csak bökjétek ide a kommenteket ha bizsereg. Elbírják a bitek. :D
Az alábbi videót a „mert mennek, mint az állat” típusválasszal élőknek, mintegy illusztrációként:
