Nyár van, motorozunk. Mi mást is csinálnánk. Az előző éjszakai fogyasztás -és ez nem benzinben értendő- érezteti hatását, kialvatlansággal összeölelkezve. Azaz finoman szólva sem vagyok topon. Ezt persze útitársaim sem hagyják szó nélkül, megy is az ugratás rendesen. Bénaságomat némileg oldja a benzinkúton magamba döntött kávé és cukros lötty ipari mennyiségű elegye. De ami megtörtént, az már megtörtént.
Persze mindenről csakis a motor tehet. Meg a gumi. Mert az biza elkopott. Kellett nekem róni a kilométereket! Szóval biztos ezért érzem azt, hogy csúszik az egész miskulancia és ezért „kanyarodok” derékszögben.
Lepakolunk a szálláson, pasik elmennek estére ételért, italért, reggeliért. Emberem az én motorommal megy, hátha mégis tényleg van ott valami. Néminemű van, hiszen legutóbb a benzinkúton a rohadtul hitelesített pumpaóra plusz 0,5 bárt belerakatott a gumiba, így 2,2 helyett 2,7 virgonckodott benne. Ettől eltekintve a többi az én saram. Turistáskodni indulunk, ám a délelőtti mutatványaimért jönnek a cinkelések…még mindig ridegtartás.
Pasi ezredszerre felhívja figyelmemet a motorom, aljas FP jobb oldalán árválkodó pedálra. Mármint annak kihasználatlanságára. Persze, mert mikor szívsz? Ha kukkolda van. És szerinted mennyi az esélye hogy kukkolda van mikor egy nőszerű lény –ez volnék én- berugókarral igyekszik életre kelteni egy 1975-ös jószágot?! Igen, kicsit több mint 100%. Tehát ez azaz ok, amiért csak sátras ünnepeken, elszállt fesszabályzók alkalmával, szórakozó önindítógombok esetén ugrabugrálok.
De most meg kell védenem a becsületemet. Tehát mikor vigyorogva jön a felhívás keringőre, egy életem egy halálom, rúgom FP.-t. Megy is pöccre, amitől vérszemet kapok. Így mikor pár óra múlva végzünk a kulturális kihívásokkal, nagyképűen úgy döntök, megint rúgok. Rúgok én, csak épp FP is. Vissza. Akkorát, hogy a szemtanúk elmondása alapján fél métert repít a sztratoszféra irányába.
Mozgatom bokám. Nem tört, tehát máris szerencsésebb vagyok, mint jó pár, nálam izmosabb sorstársam. Viszont a derekam a gerincem mellett… Na, az fél óra múlva már sajog. Mindegy, majd megunja, gondolom.
Másnap reggel lehajolok, hogy bepakoljak a hengertáskába és aznapi útjára induljon a karaván. Hurrá van gerincem, no meg derék jány is vagyok, hiszen RECCS, és úgy maradok.
Most épp táppénzen írom ezeket a sorokat, finomabbnál finomabb izomlazítókkal kábítva. Mit is szoktunk mondani arra, aki ideges lesz? Becsípte a zsírt. Én is. Bár nem úgy.
Nehéz ez a rockélet! :D
A videó illusztráció, forrása a youtube.
