Már több esetben leírtam, de a mostani történet előtt mégis fontosnak tartom ismételni önmagam.
Nem vagyok, colorsznob. Nem vagyok sehova elköteleződve, jó így nekem, jó így nekünk. Akkor és oda megyek, megyünk amikor akarunk és azzal akivel akarunk.
Tehát mindezek ismeretében vágjunk neki a jelenségnek, ami mellett nem tudok némán elmenni.
Adva vagyon a világ egyik legrégebbi, ha nem a legrégebbi motoros klubja. Lehet elé ilyen-olyan előjelet tenni, de a tényen nem változtat. Azaz, hogy az állandó retorziók ellenére mindmáig működnek, léteznek. Mindez azt gondolom jelzi mennyire gondolják komolyan, mennyire érdemes őket komolyan venni, és mennyire –nem- könnyű rajtuk fogást találni.
Nos, ez a klub jótékonysági rendezvényt szervez erre a hétvégére. Nem, nem most szállta meg őket az ihlet, az ilyen célú megmozdulásaik folyamatosak és hosszú-hosszú évek óta rendszeresek. Lehet, hogy –rossz-hírnév kompenzáció, lehet, hogy nem. Nem az én tisztem eldönteni és nem is érdekel. A lényeg, hogy még mindig nem bújnak a közhasznú szervezet álcája mögé, hogy ezt felhasználva maguknak gyűjtsenek találkozóra, köznépi motorra és motorozásra. Nem, ők vállalják magukat, és ha adnak, teljes mellszélességgel adnak. Jelen esetben például egy gyermekmentő alapítványnak. Tiszta sor.
A függetlenségnek már az álcájára sem törekvő közösségi oldalon megjelentették a plakátot. Mit is árul el nekünk ez a plakát? Program neve, szervezők, program részlete, azaz pl. fellépő, hely és időpont, valamint a CÉL.
A cím frappáns, és a hozzánk hasonlatos érti is. Fekete Bárányok.
Mennek a megosztások, én nyugtázom, és mivel tudom, hogy más jellegű elfoglaltságom miatt nem tudok megjelenni, már írom is fel a számlaszámot. Ennyi, és nem több.
Hanem egyszer csak történik valami. Eltűnik az ismerősök idővonaláról a program megosztása. Rákattintok a szervező oldalára. Ott sem látom. Látom viszont az üzenetet, a köddé válás indoklását.
Eszerint egy zárt csoport -gondolom legalább Terminátornak az igazságosztónak vélik magukat…vagy jaj hát megkockáztatni is alig merem, mocskos féltékenység, „üzleti” ellenérdek játszik szerepet tettükben- a „motorostársadalomra veszélyesnek minősítette a rendezvényt”, amit jelzett az „anya” felé. Ezt követően a mindent jól tudó, látó és mindenható közösségi -ja, közösségi, kérdés kié- oldal helyettünk és „értünk” is döntött. Egyszerűen levette és ezt követően azóta is rendszeresen leveszi a programajánló flyerét.
Kérdések ezrei kezdtek el cikázni a fejemben.
1996-ban megírtam az ominózus szakdolgozatom a motorosokról. Ekkor használtam tudtommal (nem nagyon volt még net ugyebár) elsőként a motorostársadalom kifejezést, ami, ahogy a doga felkerült később, 2000 táján pl. a Totalbike-ra a Wild-ra meg pár helyre, meghonosodott. Vagy legalábbis innentől megszokott és beépült szó lett. De végül is ez csak kis önfényező kitérő, a lényeg:
Ki is a motorostársadalom? Én, te, mi! MI VAGYUNK A MOTOROSTÁRSADALOM! Kikérem magamnak, hogy BÁRKI az én nevemben minősítsen, tiltasson, ártson, sőt, nagykorú cselekvőképes állampolgár vagyok, tehát el tudom dönteni mit akarok látni és mit nem, mi árt nekem és mi nem.
Szóval MI VAGYUNK a motoros társadalom. Mi, akik már akkor is motoroztunk mikor még hatósági vegzálás, verés járt érte. Mikor a paraszt megdobált míg átmentél a falun, mikor nem szolgáltak ki, vagy tolvajnak ítéltek. Kemény időszak volt az, hiába röhögsz ott a fotelben a monitor előtt. Hogy ez miért érdekes most? Mert az ilyen –ahogy a szervezők nevezték- cyber kalózok, illetve szerintem inkább puhapöcsök, akik a konformitást hívják segítségül, ráadásul mindezt névtelenül, megbújva, a pillanatnyi bosszúságon kívül mást nem tudnak okozni.
Ennél kényelmetlenebb, melegebb helyzeteket is megoldott a kritizált szervezet, és megoldottunk mi, akik ezt a motorostársadalmat jelentettük és tán még mindig jelentjük, hiszen az összes ratyi ezeket a külsőségeket igyekszik magára venni, ezeket ossza meg azon a bizonyos üzleti oldalon.
És hogy ez az üzleti oldal mivel –is játszik?
Emlékeztek még a kétezres évek elején a nagy Danone bojkottra? Pár hét alatt intézkedéseik visszavonására kényszerítettük a nagy gyárat, mindössze azzal, hogy nem vettük a cég termékeit.
Emlékeztek még az IWIW-re? Halványan igaz? Eltűnt. Eltűnt mert eltűntek a felhasználók. A fiatalok között már ma is ciki az „arckönyv”, más platformokat, alkalmazásokat használnak. Mi, a motorostársadalom kis szegmens vagyunk. Kicsi? Ebben nem vagyok biztos.
Vajon ha reakcióként (melyet a kedves –kinek-szolgáltatóval is megosztanánk) nem többre, csak egy hétre lekapcsolnánk profilunkat, mennyi hazai vonatkozású hirdetőt veszítene ez a vállalkozás?
Tudom idióta, soha fel nem növő idealista vagyok.
Nem baj. Csak sose legyek konform Bólogató János.
De azért a program plakátját innentől kezdve folyamatosan –már csak azért is- megosztom, megosztottam, és osztják mások is, hiszen épp ellenkezőjét érte el vele ez a szánalmas próbálkozás. Cyber világ, cyber pofonjai. A magunk fajta harchoz szokott, a tiltás esetén is megtalálta a kiskaput.
Ugye tudod!? Holnap dolgod van! ;)
gyk.: ahogy a kezdő dobozban írtam nem nyalom, nem hasonlítom. Azaz nem tisztítom senki hátsóját, és nem hasonlítom magam a szóban forgó klubhoz. Egyszerűen elegem van hogy mások döntsenek rólam, mondják meg mi a véleményem. A sötétben bujkáló net harcosokat pedig mélységesen megvetem. S hogy nem értesz egyet, gyűlölöd a klubot? Jogod van. De NEM TE VAGY CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A MOTOROSTÁRSADALOM. Nincs jogod kisajátítani saját érdekeid, érzelmeid érdekében sem engem, sem más, hozzám hasonlót.
