Nyílt motoros buli. Az elmúlt évtizedeknek köszönhetően mindenhol van ismerős, így itt is. Állunk kapcsolatteremtő poharainkkal a söntés mellett, és beszélgetünk. Órákig nem tudunk továbblépni, pedig beszélgető társaink folyton cserélődnek. Olykor az ismerősök ismerősei is odacsapódnak. Én ekkor nem tartalék, hanem tartózkodó üzemmódba kapcsolok, és inkább csak figyelek.
Most is ez történik. Elkezdődik a motor szakértés. A szó, az én motoromra esik. Emberünk lakonikusan közli - rám még véletlenül sem nézve-, hogy rossz lehet olyan motorral menni, ami eszi az olajat. Guminőével vetekedő méretűre meresztem szemem, de nem szólok. Várom a fejleményeket. Pasi visszakérdez, miből gondolja. Hát ő ismeri ezt a motort –ezt, amit 2004 óta én használok-, meg aztán különben is, minden harli eszi az olajat, hiszen az övé is. Mondatai megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatások.
- Értsd meg, hogy TÉNYLEG nem eszi. Kit csapnék be vele, ha hazudnék? – próbál rá higgadt szavakkal hatni Értelem, bár én inkább egy bunkós bottal tenném ugyanezt.
De ő csak mondja, és csak mondja, én már tipródok, mert hamarosan elveszítem szocializáltságomat, mire legyint egyet és végre otthagy minket.
Mert hát ő már csak tudja, hiszen látta már…
Elkezdtem keresni olyan fotókat ahol „hibátlan” motorkerékpár márkák, típusok alatt áll az olaj -ha már ez a másik ellenérv a HD-vel kapcsolatban, és látványos illusztrációnak tűnt-, vagy a blokkjuk tocsog benne. Találtam. Nem volt nehéz. Mégsem teszem fel. Hiszen akkor nem lennék más mint ők, a fikázók
