Egy hét Mátyás királyos országjárás és két napi masszív névnap ünneplés után úgy gondoljuk, átköltözünk vasárnap kora este a hétvégi motorosbulit követően gyakorlatilag néptelenné vált kemping területén. Átcuccoljuk a házat és a járműparkot is. Kánikula van. Eddig motorom sztendere alatt békésen lapított a sörösdoboz, ám most
-Nem kell az! - rikkantással dobbantok a betonszilárdságúvá aszott talajon.
-Esőt mondanak. - szól az Értelem csendesen. Körbenézek.
-Nem lesz itt eső - kinyilatkoztatással megyünk folytatni az előző két napot. Óvatosabbak előveszik számomra futurisztikus okosukat és az előrejelzést kémlelik. Ok, aszerint is elkerül minket a beígért hatalmas vihar és monszun mennyiségű csapadék.
A Mecsekben lapítunk. Hogy’ is lenne itt eső! ;)
Hajnal kettőkor arra ébredek, hogy zuhog. Mit zuhog! Beszélgetni nem lehetne a sátorban, olyan erővel esik. Órákig. Eszembe jut a 2001-es pilismaróti buli, ahol éjszaka költözni kellett, miután a lázongó Duna már a lábamat markolászta a hálózsákban és a pálinkás butykos lágyan ringatózott az elő-sátorban. Most mögöttünk vízelvezető árok. Hallom, és szinte látom, ahogy megtelik vízzel. Remélem a másik sátorban lapító Titkosék kirángatnak, ha már úszunk (ők ugyanezt remélik tőlünk). Ekkor bevillan FP, a motorom. Nincs alatta, illetve a sztender alatt semmi!
Rohadtul zuhog, elképzelhetetlen intenzitással. Kimegyek meghalok, de legalábbis a másodperc töredéke alatt szarrá ázom. Fülelek. Nem hallok semmit. Mégiscsak ki kellene mennem, alátenni valamit a sztender alá. Mondjuk azt a deszkadarabot, amit magammal hoztam egy hajdani sátor elől. Nem lesz gond. Mantrázom és elnyom az eső. Hajnalban felriadok. Feltépem a sátrat és máris érkeznek a válogatott szidalmak. Önmagam ellen. FP elkurvult. Lefeküdt, mégpedig a Shovelre. A másodperc töredéke alatt az immár iszapossá ázott területen tapicskolok.
Legutóbb 2013-ban Csehországban nyújtott hasonló látványt, akkor 2 napi non-stop esőzés után borult meg és el. Akkor megúszta, megúsztam. Most nem. Pedig Józanság hozott egy pót-kuplungkart, mert ki tudja…Szétválasztjuk a két motort. Szerencsére a Shovelt nem csapta szét. Lóg a tükröm, lóg a kuplungkar, a kinyílt oldaltáskában rommá áztak az ajándékok, a térkép és amúgy minden. És akkor meglátom okosságom eredményét. Nem, nem a kuplungkar tört le, hiszen most lezártam a motort, így nem tudott elfordulni a kormány, ami által az egész befeszült. Egyszerűen kitört a kar-tartó konzolból egy darab, karral együtt.
Megindul a matek. Ki jön el érte, kinek lehet, ki tudja esetleg megjavítani?
Mindig tök higgadt vagyok, mert tudom, hogy a pasik megoldják. Valahogy érzem, tudom. Most viszont ennek a higgadtságnak nyoma sincs, hiszen ők sem varázslók, és csak az jut eszembe, hogy de jó, hogy ez nem Monenegro-alsóban történt!
Messzire megyek a jutalmazás elől, ehhez ürügyet szolgáltat a beázott sátor berendezésének a bátortalanul elő-elő bujkáló napsütésben való szárítgatása. Aztán elkezdem lopni a távolságot. Közelítek. Hallom mennek a telefonok a viszonylag közelben leledző ismerősöknek, de sajnos senkinek sincs Ironhead kompatibilis konzolja. Megkapjuk egy aluhegesztéssel foglalkozó szaki telefonszámát, ám a cucc spiáter, ezt nem lehet hegeszteni. Aztán észreveszek valamit. A pasi homloka kisimul, tán már agyoncsapni sem akar. Megoldás lesz itten, bárki meglássa! :-)
Benyúl a csodaszereket rejtő vöröskeresztes oldaltáskámba, kivesz valamit, majd elkezd mászkálni a bontásra váró sörsátor körül. Talál még párat. Gyorskötöző, ráadásul még fekete is, és ami fontos, az erősebbik fajtából. Kitekeri a tükrömet (viszlát külvilág!), a helyén áthúzza a kötözőt, majd a kuplungkaron is, és befeszíti helyére a konzolt. Működik!
Műtét közben Titkos felhívja Zoliékat, akikkel aznap van találkánk 180 km (néha több) távolságra. Megkéri kerüljenek kicsit, egészen pontosan be garázsába, ahol a 3. polcon, a 4. dobozban - amire az van írva alkatrészek hülye csajoknak-, megtalálják annak a konzolnak az ikertestvérét, amit közvetetten sikerült leamortizálnom.
Elindulunk. Minden kuplungolásnál ellenfeszít a tákolmány, ettől moccanatlan, tehát haladunk. Tükröm nincs, így vakmerő vagyok, illetve frászt! Ideges, hogy nem látom Főszerelőm képét a tükörben. Aztán ez az idegesség annyira eltűnik, hogy csak az ezt követő második nap kapja meg FP a számára új, immár színében is harmonizáló konzolját. Több nincs, szóval nem hibázhatok.
Írtam már közvetlenül és rengetegszer utaltam rá, hogy az alázatot, azt sose feledd!
Lehet a segged alatt kilométerek tíz-százezre, kerülhetted meg a földet kétszer, akkor is követhetsz el hibákat. Ez jól sült el.
Mert az öreg motor kreatívvá tesz! :-)
