Ahogy már írtam, Ironhead Sporim akksija tisztes munkában töltött négy év után megadta magát. Fogyóeszköz, gondoltuk és különbejáratú szervizesem késlekedés nélkül be is szerezte az utódot. Nem volt olcsó. Aztán kiderült, nem hogy olcsó nem volt, de legalább drága és szar. Az még csak kezdő ujjgyakorlat, hogy a gyönyörű gyári ’75-ös akksitartómba nem fér bele a „szabvány” méretű dög, aminek dobozon feltüntetett körméret adatait nem tudom honnan szerezték, de csak a szerencsén múlott hogy nem égett le a motor mikor zárlatot csinált. Ezt követően az alig egy hetes akksival túrára indulunk. Frászt! Nem indul. Persze előbb jön a pasi duma, hogy biztos megint rosszul csinálok valamit, majd az immár szokásos: kiderül, hogy az egy hetes horror árú akkumulátorban 4, azaz négy amper van!
Akksi ki és gyors menet a garanciával felvérteződve a kereskedőhöz. Ott hümmögés, orr alatt dörmögés, hogy majd bevizsgáljuk, itt kell hagyni, aztán ha jogos, akkor jön az új. Hajtépés, mivel a szín már amúgy is erősen őszes, és gyengének bizonyuló próbálkozás, hogy mi most indulnánk… hát akkor kell venni még egyet, mert a vizsgálatot ki kell várni. A történethez hozzátartozik, hogy sosem áruljuk el mibe kell -itt sem- mert tapasztalat szerint az valahogy mindig dob az áron.
Szóval ha most indulni akarok, akkor még egy?! Aha, itt biztos nem, és irány egy másik akksi bolt. Még egy új. Már hányadik is?! Betesszük, minden OK indulhatunk. Tankolás. Örömködő telefon, valóban hibás az akkumulátor kicserélik. Anyád! Akkor most van egy pót akksi…A túra frankón alakul, ám egyik napon a Somogy megyei kistelepülés apró kútján a Shovel dönt úgy induláskor hogy ő marad. Meg sem nyikkan. Miért is? Mert az egyéves akkunak leszakadt egy cellája, és nulla amper vigyorog a kijelzőn. 30 ember ne várjon ránk, ezért arcizomrándulásban szenvedő pasi int a többieknek menjenek tovább, majd lesz valami. Tanakodunk. Pünkösdi hosszú hétvége szombatja, lassan ¾ 12. Ha bezárnak, akkor legközelebb kedden lesz akkumulátor. Kutas igyekszik segíteni, így okos telefonján kikeresi nekünk a szomszédos nagyközség márkakereskedésének telefonszámát, mondván ez jut eszébe, ez van legközelebb. Hívjuk, hogy mi a helyzet, várna ugyan meg valamelyikünket annak ellenére hogy kábé 12 után 10 perccel érünk. Hölgyemény kérdez. Legfontosabb kérdése milyen motorba kell. Pasi mondja a szükséges akku paramétereit, de őt csak a motor, és annak bizonyos számadatai érdeklik. Pasi közli a motor márkáját, erre a nő:12-kor bezárok és legközelebb kedd reggel tudok önnek segíteni. Tudja hogy ott állsz az út szélén, tudja hogy gáz van, de ha –vásárlással együtt 20 perccel később tud bemenni a tuskóba, akkor gáz van! Pasi iróniával, ámde édesanyjába elküldés nélkül köszöni meg hatalmas segítségét. Áronnak -aki közben visszafordult kettőnkhöz hátha mégis jól jön a segítség-, eszébe jut, van egy vezetéke. Egy sima vezeték. Ezt kettévágják, ő odatartja FP. akkujához, testhez, én a Shovelhez, pasi pedig rúg. Éljen! A kőkori bikázás működik. Menjünk! Elhaladunk a Bajnok üzlete előtt, egy ujjal köszönünk, bár ez csak nekünk lefojtó szelep, hiszen a néni már biztos nagyon fontos dolgát intézi, így nem láthatja megnyilvánuló szimpátiánkat. Tudjuk hogy a többiek a Balatonnál várnak minket és a másik lábadozó (fékjétől megszabadult) motort. Keszthelynél járunk, mikor pasinak felrémlik, van erre egy robogó bolt, hátha még nyitva van. Kihajtunk a körforgalomból és azonnal megjelenik balunkon egy MOTORSZERVIZ! Lestoppolunk. Jól megnéznek minket. Ember bemegy, előadja mi a helyzet, és ugyan valamelyik ledobottat nem vehetné-e meg potom pénzért. A szervizben lévő kb. 5 ember egyként tárja szét karját hogy nincs akksijuk, és cseppet sem zavarja őket, hogy a fal mellett garmadában sorakoznak. Éljen a motoros összetartás meg az összes faszom közhely! Abban a pillanatban meglátjuk vele szemben a hatalmas UNIX boltot. 5 perc múlva délután egy. Áron sovány malacvágtába kezd és beront a boltba. Közben odaérünk mi is. Pasik be, majd pár perc múlva mosolyogva ki. Igaz már zárnak, de mikor megtudják mi a helyzet, keresni kezdik a készlet adatbázisban. Van akksi! Mármint amilyen nekünk kell. Fizetünk, az időt nem akarjuk húzni, hiszen még fel kell tölteni, így bikázásokkal eljutunk a többiekhez. Egy hét alatt három akkumulátor. Kicsit sok a jóból.
Elhiszem hogy fogyasztói társadalom meg ilyenek, de azért ennyire ne legyen már köpve a minőségre!
Ja, és a csere akkumulátort feltöltve adják kedden. Szóval van a polcon egy feltöltött akksi ami épp addigra fog ugyanott tönkre menni, mire a használatban lévő. Nesztek, tervezett elévülés! Persze mondhatod meg kell venni a gyárit hetvenért. Ezzel egy probléma van.
Már a gyári, a drága sem garancia a minőségre. :(
Hogy ne legyen elég a jóból, még ugyanekkor csúszásokkal jelzi első gumim –mentségére legyen szólva ő megszolgálta kilométerjét - hogy cserét óhajt. Azonnal! A francba, milyen könnyen lennék ha nem használnám, se akksi, se gumi, se olaj… csak fotók az udvaron. :)
Sajnos az új „kompatibilis” fesszab sem fért bele a gyönyörű eredeti tartójába. :(
Gyengébb szövegértésűek kedvéért, mert volt már ebből "probléma" . :D
A történet kettő motorkerékpárról szól. Egy Ironheadről és egy Shovelheadről, a fotón pedig az Ironhead látható.