Tudod milyen az, mikor ha törik, ha szakad, akkor is motorozni fogsz. Persze ha attól könnyebb, lehet ehhez ideológiát, programot kreálni. :-) Május első hétvégéjén ez az ürügy a Grab the Flag sorozat ostffyasszonyfai futama volt. Erre a happeningre lassan 15 éve járunk, írtam is róla jó párszor , és még mindig inkább a szombati napot kultiváljuk, annak ellenére hogy ezen a napon csak edzések vannak. Így tehát szombat délelőtt jól belángosozva, bebolhapicozva kitoltuk a retteneteket. Vérmes reményeink nincsenek, révén már 1982 azaz évjárat ami képviseltetheti magát a futamokon. Szóval indulás. Szolidáris vagyok, így mindig megvárom, míg a csakis kickstarttal, azaz berúgóval rendelkező Shovel már jár, csak ezt követően indítom jányos önindítóval rendelkező Ironheadem. Indítok. Kerreg. Baszki, múlt héten még elindult! Nomégegyszer! Kerreg. Megint az önindító gomb szívat? Szerintem pasi is ezt hiszi, mert odalép, és idegből rögvest berúgja. Én fagyott aggyal memorizálok, és beugrik. A múltkor közvetlenül indulás előtt lett a töltőről levéve! Mit csinál ilyenkor egy normális ember? Igen. Sisak, kabát le és töltő. Nem. Mi akkor is MOST megyünk motorozni! Ok, menjünk, és remélem, csak tölt valamit az előttünk álló horrorisztikus távolságú :-) 70 km-en.
Leérünk. Hááát újabb szomorú konstatálása annak, hogy már ide sem kell többé jönni. A régi szép gótikák épp csak mutatóban, és külön szakosztályok vannak már a japánoknak. Biztos szép, meg technikailag über, csak minket rohadtul nem érdekel. Látványosan megnőtt az olasz gépek létszáma is. Ilyen-olyan Guzzik, Ducatik, Moto Morinik, Laverdák stb. A klasszikus, keresett csapatok és motorok (Ariel, Violent Violetta azaz egy JAP blokkos masina, Indian, Rudge, Aermacchi, VL, Velocette, stb.) közül már csak néhány tartja magát. Csalódás. Közben haverral, ismerősökkel futunk össze, némi traccs, közös „értékelése” egy baromnak, akit kielégít, hogy retro Kawasakiját a tank, és egyéb matricák miatt BSA A7-nek nézi az avatatlan szem (odébb pár méterrel egy magát felvállaló, Kawasaki felirattal) csakúgy, mint régiségnek a replikákat. Triumphok és Royal Enfieldek ezek, osztrák rendszámmal, trendi hipster tulajokkal. No, ehelyett inkább motorozzunk! Indulás. Krrr, Krrr. Már csak egy dologban bízom, hogy csupán az akksi lesz az, és nem az önindító, mert elnézve a fantasztikumot verő e-bay-es Ironhead alkatrész árakat, az őszi Veteramaig rugdoshatom FP.-t. Persze hol állunk?! A Ring étteremnél (a gokartosok elfoglalták a jó kis lapulós helyünket). Kukkkoldaaa!!! Hát akkor égjünk egyet! Hiszen a motorparkból ítélve nem vérbeli veteránosok ücsörögnek a teraszon. Rátolok egyet a pedálja a holtpontig, majd megrúgom izomból. Igeeen! Baszki, a kukkolda ellenére azonnal indul a csökönyös vénlány. Az előbb még nyakam behúztam, most megdicsőülök. Igyekszem lazának tűnni, mintha ez mindennapos lenne, bár erősen sejtem csak mákom volt. Hazafelé azonban tankolni kell. A kúttól nem messze, az egyszámjegyű főúton rendőrautó áll (mér?), az út szélén. Elhaladunk mellette, és látótávolságon kívül be a kútra. Tankolás. Az előbbi sikertől felvértezve rúgom a motort…még nem az árokba. Hatalmas, fülsüketítő durranás, mely hangját felerősíti a kút fedettsége. Pisztolylövés, de lehet hogy ágyú. Röhögünk. Aztán már nem annyira, hiszen már meg sem nyekken. Félretolom. Abban a pillanatban begördül a zsarumobil, mellénk áll. A „lövésre” jöttek. Vizslatja a lehetséges bűnelkövetőt, de nem szól semmit. FP átérzi a pillanat súlyosságát, hiszen eztán pasi első lemondó rúgására indul. Yardék figyelő szemétől övezve benzinkútrabló gépemmel elindulunk hazafelé.
-----------------
Otthon aztán kiderül, tegyem össze két kiskezem, mert a garanciajegy szerint 2013. májusi az akksim, és az első gázfröccsre leszalad a mutató 4 amperre.
Bocs a szenzációhajhász bulvárcímért. Egyszerűen kíváncsi vagyok. ;-)
Cserébe itt van nektek pár GTF fotó, bár szerintem már mindegyik motor szerepelt korábban.
