Képeket láttam. Látszatra különböző emberek, különböző csoportjait együtt. Kedélyesen. Pózolva. Olyan csoportok, kik egykor elképzelhetetlenek lettek volna egy képen ebben a kontextusban. Kész. A folyamat megállíthatatlan. Megindultak az emlékek. Köztük a '80-as évek végének éjszakái, mikor hazafelé motorozva rendszeresen megállított minket, mint potenciális bűnözőket pár ember. Akkor ők voltak együtt, mi velük szemben. Ők, a körzeti megbízott és az önkéntes rendőr. Utóbbi előbbi jogaival felvérteződve „intézkedett", és hízott, fontossága teljes tudatában. Megtestesítve mindent, amit elutasítottunk.
Ma egymásra találtak mindhárman, és én ebbe a képbe nem férek bele. Nem is akarok.
------------------------------
Szeretünk enni, imádjuk a halat. Utáljuk a fesztiválokat. A késő őszi melengető ajándék napsütés miatt mégis úgy döntünk, leruccanunk a halas dzsemborira. Kellemes távolság, jól esik a motorozás, csak betolunk egy halat és elmenekülünk. Közeledünk. Motoros csoportokat kerülgetünk, motorosok kerülnek el. Beérünk a településre. Tömeg. Valahol álljunk félre. Félre. Ekkor meglátjuk jobbunkon a VIP feliratot, és a két fiatal srác, már nyitja is számunkra a kordont. VIP parkoló a motoroknak. Hmmm. Ahogy privátoktól hallom, számukra ma már a motorosról kétféle csoport ugrik be. A hozzánk hasonló hülye, akinek pénze annyi, ami a tankban, és azok, akik „megengedhetik maguknak", és ettől válnak a fogyasztói társadalom célcsoportjává.
Némi fricskát ad a dolognak a motorok perifériájában elhelyezkedő véradó busz.
---------------------------
A két fenti zanza történethez kívánkozik egyik kedvenc idézetem:
„- Mi ellen lázadsz?
- Mid van?"
(Hogy honnan való? Forrással tovább-használóknak felajánlok egy csomag medvecukrot :P )
Miért is? Mert úgy látom útközben valahogy pont az esszencia fogyott el. A motoros lét esszenciája. A lázadás, a fogyasztói társadalommal, a kispolgárokkal, a bármilyen irányú politikai agymosással, a konformitásra törekvéssel való szembeszegülés.
Nekem még megvan ... nem is viszem semmire.
