Cinikus motoros

Rekkenő hőségben értünk csütörtök kora délután Klaipedába, a Superrally főkapujához. A Trakaitól idáig vezető utat az elmúlt napokhoz viszonyítva szokatlan meleg és eső nélküliség jellemezte. Izzadtunk. Aztán később már csak emlékkép foszlányok emlékeztettek arra, hogy június közepe van, és –elméletileg- Livániában is 22-25 fokos nyárnak illene lennie. Trakaitól a már említett sajátosságú autópályán motoroztunk. Az út mégsem volt unalmas, hiszen egyre több és nagyobb harlis csapatokat kerülgettünk. Azt hittem már megszoktam a mustrálásokat, de mikor harminc-negyven fős, vasmotoron megőszült klasszik rocker vigyorgott, leste minden mozdulatomat és fotózott, rá kellett jönnöm zavarba lehet hozni. Az egyik autópályás kajáldánál láttuk Litvánia másik nemzeti eledelét (a kapormártás után), a hideg céklalevest, amit külön tálalt főtt krumplival esznek. Biztos finom, de mi nem találtunk rá elég okot hogy megkóstoljuk. Ahogy haladtunk észak felé, úgy lett - a pálya látómezejében – egyre kietlenebb és sivárabb a táj. Már csak ritkán tűnt fel egy-egy hagymakupola, egy régi faház. Helyettük a szocreál nem túl felemelő stílusa uralkodott.

Aztán egyszercsak jobbunkon megjelent a sátorerdő. Hoppá célnál vagyunk! Ezt az oszlopokra jól láthatóan elhelyezett tájékoztató táblák is igazolták. Aztán igazoltak, illetve igazoltattak mások is. A pályát elhagyó sáv tele volt rendőrökkel és motorosokkal. Szerv jött, pillantás a rendszámra, és már intett is hogy húzzunk. Ez így volt egész végig, így volt időnk összerakni a képet. Akiket kiszedtek azok nem uniós országból, elsősorban Oroszországból érkeztek. Érdekes módon, az output oldalon a tehetősebbnek tűnő motorosokkal játszattak fuvolakoncertet alkoholszondával. Minket mind a be, mind a kifelé oldalon simán engedtek tovább.

A SUPERRALLY-k mindig pünkösdi hétvégén vannak, csütörtöktől pünkösdhétfőig. Terveink szerint nekünk csütörtökre kellett ott lennünk kora délután, különben a becsekkolással töltünk fél napot az özönlő sok ezres motorsereg masszájában.

Jól időzítettünk, éppen alig voltak a kapunál.

Gyönyörű, szavakban gazdag nyelvünk nem elég hozzá, hogy leírjam, amit a hatalmas kapu láttán éreztem, miközben szöszi rám tette a karszalagot. Soha nem vezérelt bennünket a kipipálás, megvolt, letudva stb. hajkurászása. Mindig magáért az élvezetért, az élményért mentünk és megyünk. Most viszont mindemellett ott volt az IGEN, SIKERÜLT érzése is! Motorom is, én is itt vagyunk. Saját lábon. Rákacsintottam kilométerórámra, és láttam az extra kirándulásokkal együtt 1900 kilométert tettünk meg az indulás óta. 

Már ekkor sokan vannak. Iron sporty, iron sporty kiabálják és futnak a motor mellett. Nem értem miért. Aztán később kiderül tíz darab  alatt volt a tízezer feletti motor létszámban a vashengeres sporik száma. Ezen meglepődünk. De ekkor a legnagyobb gondunk még az, hogy keressünk valami jó távoli helyet a sátraknak. Pár percet motoroznunk kell egyirányba, mire megfelelőnek tűnő placcot találunk a reptéren, ami már elég jól tele van. Lecuccolunk –persze shovelek, panek közé - és körülnézünk. Nincs bón, azaz Harley Dollar. Végre! Fizethetsz euróval illetve litassal. Vannak nemzeti és nemzetközi kaják, piák. Két színpad, és persze némi bevásárló placc. Már külön standja van a SOA cuccoknak. Hurrá mindenki kicsit közéjük tartozhat! :P

Itt parkolja le buszát és állítja ki gyönyörű, régi épített motorjait a W&W is. A szervezők ezen a területen hoztak létre egy ad hoc motormúzeumot. Nem sok harli van közte, bár érdekesség a beindított Kettengrad. A rally relikviákat árusító stand még zárva. Tényleg a welcome package! A 60 euró per fős belépőért kapott csomag tartalmazza a reggeli bónokat, részletes program, látnivaló, kiállító satöbbiket tartalmazó füzetecskét, kitűzőt, matricát. Hát ez a matrica nem kerüli el az átalakítást. :) Minden SR embléma vintage motorblokkot ábrázol. Ez nem. Ezen Twin Cam blokk virít. Nem véletlenül. Mint írtam Litvánia a fellendülés útján van, és az emberek habitusa leginkább a déli népekéhez hasonlítható. Szeretik ami fénylik, szeretik ha mindenki látja vélt vagy valós gazdagságukat. Itt nem érték a régi. Látszik a motorparkjukon, ruházatukon is. De ugyanezt látjuk az átlag oroszoknál is.  A moszkvai, erősen középkorú lovasság egyen - full túra motorjaikkal, behatárolhatatlan korú, egykaptafás plasztikai beavatkozáson átesett, méregdrága rongyokat tartalmazó HD-s shopping táskákkal rohangáló cicáikkal és a gazdag vagyok bármit megtehetek hangosságukkal nagy területet uralnak.

De nem kell csalódnunk. Még mindig jócskán akad a mi fajtánkból és az öreg motorokból. Összefutunk pár mannheimi ismerőssel is. Mindezek miatt elég lassan jutunk el a szomjoltó helyig. Az árak meglepőek. Meglepően magasak, az ország áraihoz viszonyítva. Mivel nem akarunk már kimenni sehova, megesszük a tíz eurós kebabot, és megisszuk a 2 eurós sört. Úgy vesszük észre gazdaságosabb litassal fizetni. Műanyag tányéron megkóstoljuk a cepelinai-t 6 euróért (kb.22 litas).

A cepelinai a harmadik litván nemzeti étel. Finom. Még így, és itt is. Krumpligombóc darált, fűszeres hússal, zeppelin formára alakítva és kifőzve, pirított hagymával és tejföllel tálalva.

Belakunk és eldöntjük a reggelin kívül itt mi már mást nem fogunk enni- inni. Sovány vigasz, de mellettünk szól, a mindenhonnan érkező felháborodott vélemény, miszerint ebből a pár napból akarnak ezek az „üzletemberek” meggazdagodni.

A litvánok a vikingek leszármazottjainak –is- tartják magukat, így az SR-en létrehoznak egy Viking falut. A hajókon szauna, illetve jégről árult különböző füstölt halak. Sziréneknek (most alul) öltözött leányzók állják a kéjencek fotóhadát és egyre hegyesedő gézruhácskájuk alapján a hideget. Látjuk a játékok alapját szolgáltató műanyag strandeszközöket, amik elég búcsús látványt nyújtanak (majd szombat délutánra dolguk végezetlenül leeresztetnek).

Kaja után elnyom a buzgóság. Ledőlök kicsit, mert a megnyitó úgysem érdekel. Nem tudom mennyit alszom, de úgy tűnik legalább egy évszakot. Arra ébredek, hogy fázom és nincs kedvem felkelni. Fiúk ekkor érnek vissza. Fáznak. Kinézek. 12 fok, köd. Sötét csak azért nincs, mert éjfél körül tér nyugovóra az a nap nevű égitest, aminek létezésében az elkövetkezendő több mint négy napban nem hiszek.

 

 

 

A hatvanas években a holland, német és a belga Harley-Davidson klub tagjai Harley-Davidson Rally-k keretén belül találkoztak egymással. Ebben az időben egyik legnépszerűbb rali a „Pinkster Rally” volt Hollandiában amit a HD Club Utrecht szervezett. A Pinkster Rally évről-évre egyre nagyobb lett, és valamivel több, mint egy normál Harley találkozó. Majd máig tisztázatlan okok miatt a Pinkster Rally 1973-ban átkeresztelkedett és felvette a  Superrally  nevet, csakúgy mint az ultrecktből is Harley- Davidson Club lesz. A névváltás okaként egy, a franciák által ’74-re Párizsba beígért SR-t nevezik meg. Ami viszont biztos, hogy a franciák a kitűzött időpont előtt egy héttel lemondták a banzájt, így az első Superrally 1975-ben a belga  Kastelree városában volt. Méreteiben meg sem közelítette a mai, általában 12-17 ezres létszámot, de a cél ugyanaz volt. Egy helyre összeterelni a harlisokat és csakis a harlisokat. Ma a név védett, és kizárólag Federation Harley-Davidson Clubs Europe tagklubjai használhatják. (csendben jegyzem meg, ennek a klubnak tagjai Jack-ék, a HD Turul, az egykori Vízműves klub tagjai) Az SR mindig pünkösdkor van és kizárólag harlikat illetve Indianokat engednek be. Más márkájú motor vagy kocsi nem teheti be a kerekét. A kizárólag öreg harlikra specializálódott bulik (pl. Pre Evo Party) kivételével itt találkozhatsz egy kupacon a legtöbb régi Harley-val, melyek ráadásul saját lábon érkeznek. Tapasztalataink szerint minél észak-nyugatabbra van egy buli, annál valószínűbb a spártaiság, a klasszikus körítés és a kevesebb rongyrázás. Mindemellett minden ország igyekszik bemutatni kultúráját, tájait, ételeit. Idén Németországban lesz, 2013-ra a terv úgy volt, hogy Írország, de most látom a frissítést, hogy lengyel nép-barátainknál lesz Wroclawban, majd ezt követően Észtországban. Ez utóbbi szintén érdekes úticélnak ígérkezik, bár Takiék lemondása szerint nagyon erős a valutájuk és ennek megfelelően az áraik is.

A Superrally érdekes motorjairól a http://www.shovel-head.hu/main.html oldalon a Galériák menüponton belül a motorok témára kattintva az 58. oldaltól találsz képeket!

------------------------------------------------------------------------------------

 

 

Hideg van. Jó a rosszban, hogy nem esik. Későn kelünk, így a kilenc óráig tartó reggelire éppen odaérünk ... ahogy a több száz hasonlóan hétalvó is. De a sor meglepően gyorsan halad. Katonásan terelnek bennünket interkontinentális reggelink magunkévá tétele közben. Kérlelhetetlenek. A legnagyobb hidegben is csak egy 2 decis műanyagpohárnyi teát kapsz.

Kaja után kávé és megpróbálunk létretérni. Úgy tervezzük ma csak a 20-25 kilométerre fekvő Palangába motorozunk. Bámuljuk a motorokat, fotózunk, majd 11 körül indulunk. Palangát előszeretettel hasonlítgatják Siófokhoz, a tengerpart fővárosának nevezik. Nem akarunk rojtosékhoz hasonlóan a sétálóutcán és környékén parkolni, így keresünk egy csendes utcát. Mivel koszosak, öregek motorjaink, nem aggódunk különösebben. Silabizáljuk az infós táblát. Többen próbálnak kedvesen segíteni, de mi valahogy kicsit se beszélni orosz. Ennyit a 8 évi fejbe veréséről. Az utca embere általában litvánul (ami szerintem elég görögös) és oroszul beszél. A vendéglátóhelyeken németül, de még csekélyke mértékű angol tudással is el lehet boldogulni. A végre feléledő ám, nem melegítő napsütésben úgy döntünk, elsőként megnézzük a védett parkot, mely közepén áll Tyszkiewicz cári generális által a 19.sz-ban felépíttetett kastély. Ebben most a Borostyán Múzeum található. A generális építtette a most is látható, végeláthatatlan hosszúságú (470 méter) móló elődjét is. A múzeum populáris célpont, de szerintem kár kihagyni. 8 litas a belépő, és hétfőn ill. ünnepnapokon zárva. Litvánia Columbo feleségéhez hasonlító mézsöre után, a borostyán  (meg a csoki) tuti export illetve ajándékcikk. Mindenféle árfekvésben és ízlésben keresgélhetsz és itt is lehet litassal ill. euróval fizetni. A tárlók fölé hatalmas lupékat szereltek, melyek mozgatásával aprólékosan tudod szemügyre venni a gyantakőbe zárványolódott fosszíliákat, növénydarabkákat, apró állatkákat, és az érdekes erezeteket. Az ókori borostyánkőút érintette Palangát is, és a Kur földnyelvet ahova később kompoltunk át. Lehet, hogy van, aki számára hülyén hangzik, de nekünk hátborzongató volt ilyen ősi, ráadásul magyar érintettséggel rendelkező történelmű helyeken járni, állni, bámulni. Itt is jó volt magyarnak lenni, látni a térképeken, fényképeken az ókori és a mai Szombathelyt és környékét több ezer kilométernyire otthontól. A litvánok egyébként is szeretik a magyarokat.

De ennek egyik okáról majd később.

A kastély után elindultunk a zúgás felé a parkon keresztül, majd a homokdűne megmászása után felbukkant a Balti tenger. Újabb lábremegés. Délután kettő dacára mindössze 15 fok volt a levegő hőmérséklete, de egy láblógatást és egy kis béjvaccsos baromkodást nem lehetett kihagyni. Jobbról látszott a mindenfelé megénekelt hosszú móló. Titkos hatalmas ötlettel áll elő. Menjünk a part mentén a homokban. Nem ellenkezünk, sőt tetszik, de 10 perc múlva még mindig egyre távolodónak tűnik a móló, az ötlet pedig már korántsem jónak. De azért csak odaérünk, sőt még a móló végére is kitúrázunk. Hatalmas erővel csiszolják a part menti köveket a hullámok, én pedig a korlátnak dőlve nem többről, csak 20 fokról álmodom. A mólón kezükre tekert zsineggel helyi erők vadásznak a vacsorára. Mindenféle drága pecacucc nélkül telnek a diszperzites vödrök, hálós cekkerek. A mólón tizegynéhány éves kislányok pózolnak barátnőik fényképezőgépe előtt, és már töltik is a képeket a netre. Az első részben utaltam a litván nők igényességére. 12-től 100 évesig MINDEN litván nő kínosan ügyel a jólöltözöttségre, makulátlan sminkre. Ritkán láttunk farmert, de ha mégis, akkor is kipkop cipő és mellesleg domborító blúzocska dukált hozzá. Mindez nem a nálunk megszokott „felkínálom” stílusban. A pasik persze köpcös tangapapucsos bermudagatyás igénytelenek, de biztos sokat dob rajtuk a hatalmas fekete audizmus. ;) Ugyanezt láttuk a parton, de a szupermarketben is. Ezzel a szocializációval érthető gyanakvó pillantásuk bomberem és Martens bakancsom láttán. 

A mólóhoz vezető és arra rálátó sétaúton tengerre néző padok sokasága. Tiszta romantika. :) A sétáló utcán veszünk füstölt tintahalat. Mivel gyenge a litvánunk, az átvertek minket érzésével lépünk el a mozgóárus mellől, bár így is megérte. Később elkezdünk olyan kajáldára vadászni, ahonnan nem a részeg német hétvégimotoros bőgés hallatszik. Találunk egy gyönyörű régi faházban 1825 óta működő vendéglőt.  Annak dacára, hogy ez a legdrágább, még mindig sehol sincs a Superrally árainak. Itt a 22 litasos zeppelin 17 litas porcelántányéron, „csengetett Mylord” szerkójú kedves pincérlánnyal. A már ízlelt krumpligombócos mellett itt megkóstoljuk a krumpliprószásat is, és mivel nincs több, én tengeri herkentyűket eszek. A számla jóval kevesebb, mint Siófokon lenne. Bár nincs túl meleg, de mi a kerthelyiséget választjuk. Az egyik fonott fotelban plédek sora, amivel a fázósabbak betakarózhatnak kávézás, ebédelés közben. Tetszik. Érdekes és meghökkentő az út vissza a motorokhoz. A gyönyörű parkban váratlanul betontorzó bukkan elő. Isten tudja mikor félbehagyott építkezés mementója. Valószínű valami pártfunkcinak készült a parti villa, csak közbejött a gengszterváltás. Pár sarokkal korábban kiégett szálloda romjai. Eklektikus az biztos. Visszatérve a motorokhoz mindent rendben találunk. Lassan visszacsorgunk a SR-ra, de előtte még a helyi szupermarkecolóban (itt Maxima-nak hívják) bevásárolunk snecinek tűnő szárított apróhalból, pintes és meggyes sörből, és a hidegre való tekintettel pálinkaszerűségből.

Este tribute zenekarok szórakoztatják a hideg miatt jelentős alkoholbevitelt produkáló jónépet.

 

Folyt.köv.