No, akkor megvolt az idei utolsó is. Mármint az év utolsó motorbörzéje.
Lehetne vinnyogni, meg fintorogni, de mégsem teszem. Mi, én, megkaptuk, megkaptam, amiért mentünk, amiért mentem.
Node kanyar előre. Délelőtt fél tíz magasságában a csarnokba belépve megleptek az arányok. Utóbbi 2-3 év tapasztalatából kiindulva, a profittal kecsegtető árulkodásról már nem is álmodunk, ennek ellenére vashengeres asztalnak természetesen lennie kell. :)
Egyrészt hogy ugyebár legyen vas-sas cucc is, másrészt hogy legyen hol összeverődnünk, legyen hova leülni. Idén viszont felborultak az arányok. A 4:1 arány a börze asztalok javáról átkúszott a büféhez, így a második indok okafogyottá vált. Ám az első…óó hát azért megérte. Mi, a két vidéki konkrétan mindössze pár alkatrészt vittünk és azokat sem szerettük volna valójában eladni. Ez látszott is árképzésünkön. SU légszűrőt volt pofánk 25 rongyért, míg a Panheadét 30-ért kitenni. De az egyetlen árva Panhead hengerfejborítást sem véletlenül mértük 20 rúgóért. Ez utóbbi szerencsétlen időközben nass kínálóvá degradálódott, de lássuk be, ebben is volt stílus.
A többieknél azért voltak valódi eladó portékák is. Például Henti hozta értékes szerszámait, Taki megunt bőrcuccait, vashengeres dugattyúit, Szmöre Supertrapp kipufogó végeit és eszméletlen olcsó PM fékjét. Gumimanóink dél után értek fáradtan, éhesen a tetthelyre. Ebben az állapotban merénylet volt a mézes és mézetlen pálesz. A foglalkozás elérte célját, amit sörasztalok és pénztárca bánt. Megesik, így senki nem csinált belőle elefántot.
Árpi, mint mindig, most is shovellal és szokásos szerénységével érkezett. Mi shoppingoltunk. A litván túrán végleg megadta magát Hemi esőruhája, így nagyon kellett már egy új. Sikerült a köztisztasági színűt végre egy emberes feketére cserélni. Én ratyisodok. Bomberem menet közben állandóan a nyakam között van, és ez egy hűvösebb, késő őszi, kora tavaszi futamnál -így öregedvén- nem kellemes érzés. A bőrdzsekijeim sem túl praktikusak, így gondoltam kellene egy cordura. Még újat is néztem! :) Meg is vettem volna, de nyakszorító volt, viszont Gyugyónál extra árengedménnyel juthattam hozzá egy –szigorúan szürke/fekete- Buffalohoz. Na, megint lesz min élcelődni a társaságnak.
Körtáncunk során láttam nagyon ötletes motoros adventi koszorúkat. Fekete szigszalag, mattfeketére fújt gyújtógyertyákkal. Ebben a kérdésben ortodox vagyok, így a vásárlás elmaradt, ám a lányokat mindenképp dicséret illeti a kreativitásukért. Remélem eladták mindet!
Évek óta agyaltunk azon, mielőtt olyanok nyúlják le, akiknek semmi közük az egészhez, hogy kellene csinálni egy vashengeres naptárt. Olyant, amin saját motorjaink szerepelnek portyázásaink alkalmával készült képeken Aztán persze ez rögzült terv állapotában, mert motorozás közben valahogy mindig elmaradtak a pózolások, a jól megkomponált „motor és a táj” képek. Aztán idén egy éjszaka alatt összeállt egy –valljuk be nagyon egyszerű és kihívásokkal küszködő- naptár azokból a képekből, amik rendelkezésemre álltak, amiken nem volt ember, és vashengeresen kívül más motorkerékpár. Semmi faxni, csak egy A3-as karton, amolyan „Új ember” falinaptár. :)
Mivel a nyomda minimum 50 darabnál állt velem szóba még ismerős alapon is, így ennyi készült. Gondoltam, ha sikerül eladni belőle, a kifizetett 10 rugóból visszajön valami. Persze egyetlen darabot sem adtunk el (pénzért), de nem érdekes, mert egymást sikerült meglepni, örömet okozni, és ez a lényeg. Legalábbis nekünk.
Délután elég korán, még öt óra előtt elkezdtek összecihelődni az árusok. Gyanítom nem azért, mert mindent eladtak. Napközben sem volt tömeg, de az este hatkor kezdő zenekar elképesztően kevés embernek játszott. Nem volt kedvem elemezgetni az okokat, csak hedonista módjára élveztem barátaim társaságát és a zenét.
Viszont egy utóbulihoz most nem fűlött a fogam, még ha Titkosnál simán aludhattunk is volna, így nyolc tájban hazaindultunk.
Persze olyan vehemenciával tartottam a saját szemszögű kiselőadásos élménybeszámolót a történtekről, hogy elfelejtettem egy helyen befordulni, így ismét fakultatív városnézés következett, majd irány az unalmas autópálya és az otthon, annak biztos tudatával, ha rajtam múlik jövőre is itt leszek és „árulom” pofátlanul magas áron a ritka vashengeres alkatrészeket, borzolom az idegrendszereket -és készítem igényes golyóstollas tetoválásaimat, ténykedésemet végtelen türelemmel tűrő barátoknak :)-.
