Hopp erről meg majd’ elfeledkeztem! Kimaradt a Veterama vasárnap.
Akkor megpróbálom pótolni, bár már nyakunkon a Ludwigshafen-i tavaszi Veterama.
Nos ha szombaton gáz az ébredés, akkor a vasárnap reggel maga a horror!
Reggel már nem segít sem a tea, sem a pálesz. Indulás szigorúan bomberben, de így is megfagyok a fáradságtól. Vissza-vissza tekintgetek sátraink felé, ahol egyikünk -nem nevezem meg, mert megöl. :) - még javában húzza a lóbőrt, határozott kijelentését követően, miszerint: Nem, nem, én ma nem megyek sehova! És tényleg nem jön. :)
A börze négykor zár. Fiúk lendülete mit sem változott, izgalommal telve készítenek tervet, kinek melyik standhoz kell visszamenni alkudni, mi az, amit most már megvehet, mert úgy tűnik marad rá pénz, bár beszerzése nem létfontosságú.
Mikor a shovel varázslódott, vasárnapra olykor bizony már egy buznyákunk sem maradt, így racionális énem értetlenkedett, hogy akkor mi a bánatnak kell nekünk még bolyongani, miért nem indulunk hazafelé?!
Miért? Mert társaságunk csóró, ám annál összetartóbb, így soha senkinek nem kellett még hazamennie olyan cucc nélkül, ami égbekiáltóan olcsó és fontos volt (persze nem 500 eurós váltóra gondolok).
A börze olyan, mint a piac, és ahogy azt már a szombatnál említettem, aki siet haza, és eladni jött, nemcsak árulni, az szívesen ad engedményt. Olykor sokat. Valóban érdemes kivárni a végét, mert elképesztő alkuk köttetnek ilyenkor. Ráadásul akik csak szombatra „ugranak ki”, már otthon alszanak.
A vasárnap azt is jelenti, hogy kijön a polgárság korzózni a 10 eurós napijeggyel, így-főleg ha szép idő van- a „szakértő” tömeget felváltja a privát, lábatlankodó tömeg. De persze a vadászösztön minden elnyom. :)
Már szombaton is sok a lábon járó oldtimer, elsősorban motor, de az izgalmas kocsikat általában vasárnap hozzák ki a gyűjtők. Ezek körül aztán hamar tumultus alakul ki.
2009-ben egy katonai helikopter ereszkedett a nyugati emberre jellemző territóriumot feldúló közelségbe, de érdekes volt az 1928-as évjáratú 250 LE-s Mercedes SSK is, vagy a kevés diesel motorkerékpárok egyike.
A börzezárást érdemes kivárni, mert sokszor a SuperRallykhoz hasonlóan a nekünk felfoghatatlan jólétben és pazarlással élők kincseket hagynak hátra.
Az elmúlt egy-két évben már puhulunk mi is, mert három körül kimegyünk, eszünk egy konzervet, gyors kávé és kezdődik a logisztika. :) Hogy’ pakold be a kocsiba a befogadni képes légköbméter többszörösét.
Aztán nagy nehezen csak elindulunk. A sajt illat már átjárja a kocsit, euro centjeinket számolgatjuk a benzintankra tekintgetve. Hulla fáradtak vagyunk. Már az sem lep meg, hogy minden úton, legalább egyszer kitárcsáznak a jagellók, ám legtöbbször meglátva a börze belépőket igazoltatás után tovább engednek. Bécsig együtt halad a cigánykaraván, majd ott mi elköszönünk és Soprontól alacsonyabb rendű utakon folytatjuk utunkat, hogy hajnalra hazaérjünk, ahol aztán rögvest kezdődik a zsákmány rendezgetése, „tréning értékelés”, majd valamikor dél körül egy nagyon várt zuhany után némi alvás.
Aztán egy év alatt sok minden változott. Hogy mi? Lássuk a 2010-es börze vasárnapját.
Erről jövő héten… -és ez most biztos, mert kész van. :) -
