Kötelező szűrés. Általában kibújok alóluk, de mivel három éve nem voltam, gondoltam nem árt.
A protokollnak megfelelően levetkezek derékig, és 43 éves habtestemmel bemasírozok a gépbe. Asszisztensnő mellém áll, zárná rám a szerkentyűt. Ránéz bal vállamra, és kiszakad belőle: Úristen! Biztos örülhetnek a férfiak (!) mikor ezek mellett a koponyák mellett ébrednek. Somolygok. Eszem ágában sincs elmondani neki, hogy 20 éve ugyanaz a pasi ébred mellettem, helyette nyelvem hegyén a kegyelemdöfés. Nem férfiak ébrednek mellettem. De végül meggondolom magam. Helyette villámgyorsan cikáznak a gondolatok előítéletekről, címkézésekről, és csak vigyorgok. Aztán megszánom. Adok neki még egy esélyt. „Aki mellettem ébred azon is van. „ Dogmatikus, na tessék, hangsúllyal válaszol. Biztos voltam benne. Gondolom tele van tetoválva.
Igen, és képzeld ha nem ragadtál volna le a bal karomnál, láthattad volna a többi négy, nagyméretűt is, és igen. Mert tetoválva vagyok, attól még az eszemmel keresem a kenyerem, nem rutinból nyomkodok egy gombot munkavégzés gyanánt. Nem váltogatom a partnereimet, mint –jó esetben- a fehérneműt. Nem eszem gyerekeket reggelire, véleményem van a világról, merek másként gondolkodni, mint amit az aktuális áramlat sulykol. Hozzám hasonlókat, engem úgy, ahogy vagyok elfogadókat engedek közel magamhoz, akit nem zavar a koponya, a ránc és a zsírpárna.
Ez van. Én jól érzem magam a bőrömben. És te? :)
Kép forrása: hotdog.hu
