Nincs mit szépíteni, antijapesos vagyok. Azaz finoman szólva sem sikerült a japán motorkerékpároknak egyetlen mikrogrammnyit sem elfoglalnia a szívemből.
Ez persze nem jelent elvakult gyűlöletet, utálatot. Tőlem sosem fogsz japán motort szétzúzó videót látni, de fikázót sem. Igyekszem helyén kezelni a dolgokat, így tisztában vagyok vele, hogy legtöbbjük technikailag jóval túlszárnyalta már a 115 éves úttörőt. Mondhatjuk úgy, túlnőttek a mesteren, hiszen ne felejtsük el Japánban a Harley motorjával kezdődött a motorkerékpár gyártás, mikor 1935-ben az amerikaiak eladták a licencet és Rikou néven elkezdték az öreg VL-eket gyártani.
Hogy is van az a falvédő szöveg? „Értem én csak leszarom!” Szóval valahogy így vagyok ezzel a kérdéssel. Értem én hogy technikailag jobb, de nagy ívben teszek rá.
Megvan a véleményem az „olyan mintha” motorokról, azaz a japán cruiserekről. Erről egyszer két oldalt írtam egy levelező partner kérésére-kérdésére, aztán sikerült átformáznom. Elszállt, nekem pedig nem volt kedvem újra nekiveselkedni. Ki tudja talán egyszer…
Most azonban megint ezt a témát fogom kicsit feszegetni.
Szeretem Stephen King horrorját. Van benne valami, amitől jóval több, mint tettestársai. Már tavaly felfigyeltem fiával együtt (Joe Hill) írt, két elbeszélést tartalmazó kötetére.
A második elbeszélés címe Teljes gázzal. Ennek eredetije a Párbaj, amit még 1971-ben Richard Materson írt, majd még ebben az évben Spielberg csinált belőle kasszasikert, természetesen úgy, hogy a motorost lecserélte egy autós üzletemberre. Persze, hiszen így pógár jobban bele tudja élni magát a helyzetbe, és máris nem olyan félelmetesek a kamionok és az összetartó kamionos társadalom sem, hiszen legyőzhető még a legmegátalkodottabb is. Aztán hasonlatos téma jelent meg a rock isten :) Meatloaf alakításával is, mint Fekete kutya. Ebben a ma már nem élő szépfiú Patrik Swayze a másik főszereplő. No de nem vagyok én Réz András, és ez sem esztéta eszmefuttatás… Ez csak az előjáték.
Szóval ma –is - az újragondolások, azaz ötletkoppintások korát éljük. Erre úgy tűnik King is rámozdult fiával -aki szintén többkötetes horror író-, és átdolgozták a témát (Teljes gázzal címmel). Motorosokra hát persze, különben miért is írnék most!
A történetet nem mesélem el, magadévá teszed ha akarod, rövid, így egy seggel elolvasható. A lényeg hogy egy coloros klubról szól, és a presi gondolatait olvashatjuk, az ő szemén keresztül elevenedik meg a történet. Van itt vér, gyilkosság, drog, motorok és persze A kamion. Kingék még egy-két motor típusát is megnevezik. Ezek Lowrider, és Softail Deuce. Mindenki Harley-val csapatja, ám (marha életszerűen…sicc), az elnöknek egy 800-as Kawasaki Vulcanja van. Itt még nem ér véget a történet. A lényeg, hogy ez a technikai csoda legyorsulja a harlikat, míg azok feladják, vagy lemaradnak, és a jelenet ki is van hegyezve olyannyira, akár egy Kawasaki reklám. Hatalmasat horkantottam, és olyan gyönyörű ívpályára állítottam a könyvet nászágyunkból, hogy az a szemközti falon történő tíz pontos lassú csurgás után állt meg az ominózus oldalán kinyílva, pofával lefelé a földön. Aztán persze köszönhetően a téma követésének és a végkifejlet iránti ismeretvágynak felkászálódtam, kitekintettem a monszun mennyiségű esőre és a könyvet, mint ragályos területről érkezett levelet, két ujjal fogva és az ördögöktől meg a fertőzésveszélytől tartva, felfüstölve, visszatértem a még langyos hencserbe.
Nem akadtam volna ki ennyire, ha ezt bárki más, mondjuk egy nyál romantikus szerző, vagy bármilyen más tudatlan, járatlan író követi el. No de King? Aki motorozik? És ráadásul Harleyn? Nem, ez Kingtől nem megengedett.
Ekkora balfékséget! Puffogtam, mint az a bizonyos vipera.
Ám semmiképp sem szerettem volna csupán szubjektív véleményem által formált emlékeimre és hiányos tudásomra hagyatkozni, így miután megtudtam, hogy ki nyert és hogyan, és persze ki darálódott le és ki maradt életben, leültem az okoska elé.
Mivel abban már én is kiokosodtam (Köszi Pisti Gyermelyről ;) ) hogy nem szabad csupaszon a lőerőkre hagyatkozni, mert sokkal árulkodóbb a nyomaték, így a nyomaték adatokat néztem meg a lóerő mellett. A súly kábé hasonló, így marha nagy arányosításra nem volt szükség.
Mit kaptam lássuk:
A könyvből nem derül ki, mikori évjáratokról van szó, de a szövegkörnyezet arra enged következtetni hogy a történet napjainkban játszódik, ám egyetlen kivételtől eltekintve a motorosok a régi iskola hívei és kortársai, így elég tágas időintervallum is belefért.
Nos akkor a rideg tények:
2007-es évjáratú Softail Deuce 124,7 NM / 3000 rpm
1980-as Lowrider 90,8 NM/ 3000 rpm
2006-os Dyna Lowrider 116,6 NM/ 3500 rpm (no meg a 2000-es és a többi)
És akkor nézzük Vulcan komát: az biza 64 Nm/ 3000 rpm. (’95-’97, valamint 1998-2001-es évjárat)
Erre mondják sportnyelven, bejött a papírforma.
Nem tudom mi volt Kingék szándéka, főleg, hogy ők maguk is motoroznak. King korábban egy Hertitagen, ma valami TC-n, míg fia angol az motorokat kultiválja. Lehet hogy tele van szimbolikus utalásokkal? Azt azért nem gondolnám…illetve nem vettem a fáradtságot hogy belegondoljak. Hogy akkor meg miért? Segédfogalmam sincs. De a japán cruisereseknek, „csoppereseknek” biztos nő a májuk.
És ugyebár mindent elhiszünk, és mindent el lehet velünk hitetni, amit hinni akarunk.
Azt hiszem szakítanunk kell Király Pista! :D
Adatok forrása: www.motorcyclespecs.co.za
