Valahogy nem megy nekünk ez az öregedés. Mármint ami illő lenne. Azaz otthon a seggen, és csak sátoros ünnepek alkalmával elmenni valami kényszeredett „bulira”.
Mindezzel együtt sajnos ilyen-olyan okok miatt egyre nehezebb összerántani a megszokott csapatot, hiszen szét vagyunk szóródva az országban. Azaz inkább mi vagyunk ahhoz messze, hogy csak úgy összeüljünk minden szabad percben . Magas a léc ha ismerkedésről van szó, a barátság pedig valami kozmikus távolságokban keresendő nálunk. Ennek híre is van már, hiszen többen jelezték hozzánk bejutni nehezebb, mint egy klub tagjai közé. Jöhetsz velünk párszor, de attól még nem tartozol közénk, és elég egyetlen baki hogy behozhatatlan távolságra kerülj. Ez van. Ennek ellenére olykor elcsábulunk és megpróbálunk nyitni. A nyugati végen kettőnk közül pasi a kommunikációs menedzser én vagyok az ecet, a csendben figyelő. No, ez a kommunikációs menedzser nemrégiben egy nyári motoros felhangú buli infójával jött haza. Tetszett neki a helyszín, a zene sem tűnik rossznak, észvesztő közel van, hátha…Megbeszéltük ha úgy adódik elmegyünk, hiszen praktikus okokból nem árt ha nyitunk kicsit a környékünkön is. De azért biztos ami biztos, leültem a kémegység elé és kutakodni kezdtem. Nem volt nehéz. Azonnal kiköpte a közösségi oldal a programot, a szervezőt és a korábbi alkalmakon készült képeket. Néztük, néztük a fotókat…
Nem igazán megy nekünk ez a nyitás dolog azt hiszem. :)
