Ezt a postot 2016. október 02. kopogtam, mikor a levelek színesedése épp csak elkezdődött. Aztán valahogy úgy alakult, hogy maradt a virtuális asztalfiókban, mindössze egyik fotót emeltem –vagy degradáltam, nézőpont kérdése- borítóképpé. Azóta több mint egy hónap telt el, és ma már mindenütt jól megkomponált őszi fotókkal találkozom. A legexhibicionistább emberek is néptelenek tűnő, szűk erdei utacskák mentén fotózzák motorjaikat. Emiatt végképp elbizonytalanodtam beálljak-e a sorba, már ami az őszi témát illeti, ám ma megvolt az első hóesés, meg különben is, ha már megírtam…(csak felteszem így, február végén :D )
Motorozunk. Mivel ez ugyebár alap, csupán e tény nem kiált billentyűzetért. Mint ahogy az is ismert velünk kapcsolatban, hogy számunkra testi-lelki mazochizmus például egy „Balatonkerülő túra”, ehelyett előnyben részesítjük a nem populáris helyeket, utakat, még akkor is, ha esetleg egyszer csak elfogy az út előttünk, vagy hirtelen másik országban találjuk magunkat. Ha mindez a közelünkben van, nem szívesen árulom el a koordinátákat, hol s merre találhatóak ezek a helyszínek, útvonalak, hiszen önző módon szeretném, ha megmaradnának nekünk, és a többi felfedező keveseknek, amíg csak lehet. Hol elfogy az út, hol hillclimbbe torkollik a mutatvány, esetleg észrevétlenül átevickélünk másik országba. Ez utóbbi történt most is. Már megint sikerül oly szerencsésen eltévedni, ami eltévedés egy csodálatos útra visz.
Bár ha belegondolok minden kavarodástól kapunk valamit.
A határhoz közeli kisvárost azon a kijáraton hagyjuk el amerre eddig sosem, és a brassói szirtre kapaszkodás dezsavűje kerít hatalmába. Meglepően jó minőségű, ámde szűk, egy sáv szélességű úton kanyargunk, körülöttünk fenyves és lombhullató erdők keveréke. Néptelen táj és út, melyet csak néha tör meg egy-egy autó, biciklijén kapával „hegyre” igyekvő illetve csettegővel onnan már megrakva érkező forgalmi akadály. Bámuljuk az ősz által semmivel össze nem hasonlítható színorgiává színeződni készülő lombokat. Egyszer csak balunkon egy frissnek tűnő kilátó jelenik meg. Összenézni sem kell, már kanyarodunk is. Persze fényképezőgépet –szándékosan- nem hoztam, hiszen alapból egy rendezvényre igyekszünk –igyekszik a fene, majd odaérünk egyszer-, a telefonom hozzám hasonlóan még mindig buta, szóval szemmel raktározok.
Ácsorgunk a csúcson, a korlát tartásában államat karomra támasztva bambulok. Szépen oszlik a pára, és lassan előtűnik a vár, mely ma szomszédokhoz tartozik, balra másik ország, jobbra csodálatos völgy. Nem vagyunk egyedül, egy ötvenes pár már lefelé cihelődik. Fickó odajön, majd megköszöni, hogy nem száguldottunk :D és megkérdezi mekkorák a kicsikék, mert neki egy Honda Shadow Spiritje van. Majd még egyszer biztosít minket kicsi :) motorjainkat illető szimpátiájáról és elmennek, hogy végre egyedül legyünk és hallgassuk a csendet.
Továbbhaladva visszafordító kanyarok és a kanyarokban szerényen meghúzódó gyönyörű parasztházak, pajták, elhagyott jurta. Örömmotorozás. Nagy, ezo-spiritiszta elmélkedőket zökkentünk ki traktorjaink dübörgésével. A hangokra kiválik közülük a szeánszon zsenge korából adódóan értetlenül kínlódó 6 év körüli gyerkőc, majd integetve fut egy darabig utánunk. Megállunk egy földbe vájt kútnál, és a vele szemben álló omlatag tömésháznál. A felénk csaholó kutya meggyőz minket nem akarunk annyira közel menni a portához, inkább visszaülünk a motorokra és kanyargunk tovább.
Rövidesen áttérünk a harmadik országba. Kora délután, az utcák teljesen néptelenek. Tudatalattimnak természetesen meg kell törnie a varázst, így bevillan az idilli képbe Stephen King Elátkozott városa. Kavargunk és olyan feltűnés nélkül, ahogy elhagytuk az országot, ugyanúgy visszatérünk.
Innen már ismerős az út, lassan odaérünk a privát rendezvényre. A rendezvényre, melynek harsánysága fizikai fájdalmat okoz, így egy kis gasztromóniai elkurvulás után menekülőre fogjuk.
És hogy miért írtam le mindezt, amibe épphogy csak vegyült némi irónia? Csak, mert olyan kedvem volt.
Pár napra rá visszatértünk, de már egy másik útvonalon. Most hoztam fotóapparátot, készítettem pár fotót, melyek természetesen nem adják vissza a csak ott, és csak akkor érezhetőt.
Ha felismered, vagy elég türelmes vagy a guglizáshoz megtudhatod hol jártunk.
Ki nyer ma játékunkban helyes választ adók kapnak egy túra célpontot. :D
