Múltkori firkálmányommal zúgolódtam a környékbeli veteránrendezvények kapcsán.
Most, saját magam írom felül, de ezt cseppet sem bánom.
Siófokon elég mozgalmas veterán élet folyik, több nyílt rendezvényük is van évente. Amolyan szezonnyitónak is nevezhetjük a pünkösdi börzéjüket és nyár zárónak az augusztus 20.-it (bár ha jól emlékszem többször szeptember elején volt, amikor a tatai találkozó, így esély sem volt érkezésünkre).
Motorozzunk, mert jól esik és mert jó együtt lenni! OK, de hova? Mi legyen ami –szinte-mindenkinek jó. Idén huszadika szombatra esik, ezért a tervezett mátrai „letámadunk Jocó” bulit objektív okok miatt sztornózni vagyunk kénytelenek. De mi legyen?
Mivel mindannyiunknak rejtett úszóhártyái vannak, és a napközbeni 30 fok már csak enyhülést hozó álom volna, természetes hogy valami vízpartnak kell lennie! Rábökök a Gusztus 20.-i (Tímár Péter után szabadon) börzére. No, itt már úgysem voltunk két éve!
Többiek helyeselve bólogatnak, mit sem sejtve felmenőim, valamint a krakkói forgalom későbbi felemlegetéséről.
Több irányból támadunk, ennek megfelelően az érkezés is szakaszos. Mi érünk elsőként a társaságból a Tuskó parkolóba. Folyik rólam a víz, és máris hatalmas a tömeg. Igaz már fél 10 körül jár. Szokásos helyünkön most a szervező klub által kiállított szépségek sorakoznak. Kisebb tétovaságot okoz hogy nem tudunk a tőlünk megszokott módon elbújni, de hát ez van. Némi öröm, hogy vashengeres Sportster márkatárs mellé tudunk állni, ráadásul nagyon ismerős ez a motor. Mostani gazdáját nem ismerjük, és sajnos nem is sikerült vele összefutnunk, de az előző jó fej volt. Tele a parkoló árusokkal, veterán járművekkel. (Egyetlen kivételt a motorkerékpárok kapnak, a többi nem veterán jármű egy másik –őrzött-placcon parkolhat)
Elindulunk…valamit inni, mert vattát köpök a 32 fokban. Aztán kezdődik a már jól ismert rituálé, a szisztematikus körbejárás, a szisszenés, hogy talán mégsem motorral kellett volna jönni, mert akkor ezt a jó kis zománctáblát, ezt a kisautót, ezt a zászlót, tankot stb. el tudnám vinni.
A börze másik végén járunk, mikor érkezik a telefon, a második szakasz megérkezett, majd őket követi a 3. ill. negyedik. Titkos tikkadtan emlegeti a Budapesttől Siófokig tartó dugót, hasonlóságot találva a Krakkót körbevevő 90 km-es dugó alkotta körrel és „megdicsér” milyen jó kis ötlet volt ez. :) Persze igazából nem haragszik, de igaza van, mi is szívtunk a másik irányból.
Molyolunk tovább. Találok egy ismerős bakonyi árusnál egy tankot. Tetszik. Megbízik bennünk, így minden zálog nélkül visszük FP-hez próbálni, hogy’ is állna neki. Persze kapom az ívet. „Ezt a gyönyörű „kisspori” tankot lecserélni?! Hülye vagy!” Igen, az, és konok is. Kb. egy óra múlva sikerül visszavergődni a sráchoz, aki cseppet sem tűnik izgatottnak. Mint mondja gondolta hogy nem lépünk meg, a sok ismerős pedig akadálypályát jelent. Pofátlan alkuba kezdek…és nyerek. :) Nagyszerű! Van egy érdekes tankon (fingom sincs milyen motoré volt, de utána nézek), és ami fő, gyönyörű!
Komámasszony itt a tankom hova tegyem?! Mert persze az izgalomban el is felejtettem, hogy Titkosék még hoztak 12 liter olajat is. Végül megkérünk egy zeg-i ismerős árulkodót ugyan nem vinné-e el nekünk haza a tankot és az olajat, és egyszercsak odaérünk érte. Elviszi. Hurrá!
Taki talál egy helyre kis pecaautót, egy Steyr-Puch Haflinger hétszázast. A tulaj ráadásul azonos nevű, a gyártási éve pedig Taki születési éve. Kész van. :) Beszélgetésbe bonyolódnak, mi szórakozunk. Idős tulaja beindítja, Taki arcán „ekkora halat fogtam” vigyor. Persze nem komoly vásárlóerő, és amúgy sem eladó, de egyik fél sem bánja.
A komplett motorkerékpárok között Csepelek, Pannóniák, „Gerenda” MZ, 1950-es AWO Simson, Machless 1964-ből. Jawa Cafe Racer, Vespa, Triumph, fekvő ill. ortodox hengerállású Guzzik, Harley 1931-ből, Aermacchi szintén harliéktól. Mind-mind gyönyörűen restaurálva. Nincs kókányság, nincs sufni. Öröm a szemnek. Autók között a prímet viszi az 1925-ös kiadású Ford.
A többi árus között akad bolhapiac stílusú, régi vagy annak tűnő illetve a szocializmus gyöngyszemeit, relikviáit áruló is, de számuk nem lépi túl az ingerküszöbömet.
Tőlem megszokott cinizmussal hívom fel elsőbálozóink figyelmét a felvonulásra, ahol korábbi tapasztalataink szerint előszeretettel vesznek részt „rojtosék”, azonban ez most elmarad. Mármint a felvonulás.
Ellézengünk fél kettőig, majd a kocsisorok között araszolva átvánszorgunk Zamárdiba, hogy vízbengyalogló rekordunkat megdönthessük az elapadónak tűnő Balatonban. Estefelé beesünk egy kempingbe, ahol élénk érdeklődést, majd mackómisire (tréningruha) villámgyorsan MC mellényét felkapó ingert váltunk ki egy –amúgy szimpatikus- bolgár családapából.
Jó kis hétvége volt. Ez a börze kicsit helyrebillentette, reparálta korábbi sérelmeimet.
