2004-re tudok egyre homályosuló emlékeim között visszaemlékezni, mint az első Ostffyasszonyfán látott Grab The Flag verseny.
Azóta minden évben bekukkantunk április utolsó/május első hétvégéjén a Pannónia Ringre, hogy megcsodáljuk a gyönyörűbbnél- gyönyörűbb és nem is akárhogyan működő gótikákat.
Vannak állandó résztvevők, akik minden évben itt vannak, és vigyorogva már ismerősként üdvözöljük egymást. No és persze mindig vannak ifjú, illetve nem is annyira ifjú titánok, és motorjaik.
Nem akarok tényeket és normális beszámolóhoz illő adatokat szolgáltatni, így ha ezekre vagy kíváncsi, lépj fel az oldalukra
Újdonság, hogy idén szlovákiai helyszínnel is bővült a futamok sora. Életkornak és felépítésnek megfelelően vannak kategóriák, ezeket átböngészheted az oldalon. A banzáj pénteken edzőkörökkel kezdődik, majd folytatódik szombaton, hogy a vasárnap délutáni futamokon érjék el a zenitet.
Nem szeretjük a tömeget és a vasárnapi motorosok sorát sem gazdagítjuk, így szombatonként szoktunk leruccanni. Semmi extra, csak határozottan hajts be a főbejáraton és valahol (legjobb a Ring Étteremnél, ott tuti nem zavarsz senkit) állítsd le a motorod, és kezdődhet a bambula. :)
A hangulat kábé olyan, mint számunkra a börze, csak ők nem alkatrészvadászattal töltik a napot, hanem köröznek a pályán néha-néha. Ez persze csakis a hangulati hasonlóság! Szóval nincsenek bikinis plasztik nénik napernyővel kiskezükben, nincsenek hatalmas csapatkamionok és apparátusuk. Vannak viszont 10-20 éves Transporterek, és egyéb mikrobuszok, zárt furgonok, lakókocsik és kempingcucc. Aki zárt garázsboxot bérel, az ott héderel. Sütögetnek, iszogatnak, szerelgetnek, egyszerűen jól érzik magukat és jó buli az egész.
Volt, mikor találkoztunk magyarokkal is. Idén nem láttunk, viszont látványosan megnőtt a legyelek száma.
Hétvégén úgy alakult a dolog, hogy vasárnapi motorosok lettünk. :)
Mindegy, menjünk. Az eső már a hátsóját lógatta, nem is a lábát, de azért bízva a lehetetlenben, elindultunk. Bejcgyertyánosból kiérve a látvány hanyatt lökött. Néptelen út, kétoldalt virágzó, illatozó repce. No, itt nekem kellene egy képet csinálni. Ühüm. Abban a pillanatban kopp, kopp. Elkezdte, de nem ítéltük vészesnek, így lassítás nélkül haladtunk tovább. Azért a ringen leszállva nem volt annyira jó dolog a 14 fok a lábamra tapadt vizes farmerban, de legalább nem esett. Akkor.
Körbejártuk a placc egy részét, mikor nyilvánvalóvá vált, kedvencünk, a Vintage kategória startolni készül. Uppsz, gyorsan a szokásos fotós helyünkre nyargaltunk, de közben olyan szinten borult be, hogy esély nem volt merre indulj előle, vagy honnan fújjon a szél. Aggódtak az indulók is, ami érthető, hiszen ezeken a 70-80 éves masinákon nem kínai fröccsöntött, piacon vásárolható 10 eurós cuccok vannak. Azért elindultak. Itt volt a szokásos francia „Arieles” csapat, bár jóval kisebb létszámban, mint szoktak.
Ők 5-6 Ariellel, Rudge-dzsal szoktak érkezni. Most 3 Arielt, és a Rudge-ot láttuk. Egyikük egy kicsit pózolt is, mikor videózni kezdtem, aztán hamar rájöhettek, hogy mi hoztuk ide is az esőt, mert a pályáról is kipillantott mikor elkezdtek a szép kövér cseppek elindulni a gravitáció irányába. :)
Ne szépítsük. Leszakadt az ég. A futamot nem fújták le, de érezhető volt az (ésszerű) óvatosság, sőt, itt még a beázás sem kizárt. A mezőnyt verte a BMW, de a Nortonok, Triumph-ok sem hagyták magukat (a későbbi példányok és a Tritonok, valamint egy BSA másik kategóriában indult). Emellett indult még Falcone, itt is volt egy BSA, Aermacchi és még mások.
Nem volt itt viszont a már megszokott Harley.
Volt egy érdekes öszvér. BSA és Norton keveréke. Itt van ni:
No vissza kanyar: az eső megtette magáét és volt bukás is. Nem lesz belőlem jó riporter. Ugyan csináltam képeket, de nem mentem a vérszagra rendesen. Nem bánom.
Mikor vége lett a futamnak, az eső is szelídült, és egy helyen szakadozni látszott. Gondoltuk várunk kicsit…hátha. Közben indult a másik, jóval sportosabb Királykategória (ebben volt a Nortonok zöme és a Tritonok). Ebből a starthely és boxutca fölötti lelátóról láttunk egy kb. negyed órát. Nem kímélték a fél évszázados gépeket!
És igen, ez itt egy réz hengerfejes Triumph. :)
Amit nekünk ortodox anti japesosoknak nehéz megszokni, az, hogy a régi Kawasaki 750-esek, Yamahák és társaik is elérték az előírt minimális életkort, és megjelentek. Furán hatnak nna.
Majd összefutottunk egy ismerőssel, aki meg is jegyezte korábbi képeim alapján kevesebb, kb 30 motort képzelt. Persze mert korlátolt vagyok és csak bizonyos motorokat tettem fel a www.shovel-head.hu –ra. :) Ráadásul most valóban kevés képet készítettem.
Aztán fekete lett minden, és villámlott. Ekkor már beöltöztünk gumimacinak és elindultunk haza, a szakadó esőben. De csak 70 km várt ránk, az meg kibírható.
Biztos tudod milyen, amikor a gondolataid gyorsabbak, mint ahogy kimondanád. Nos így jártunk Zeg. előtt, ahol persze már nem esett, sőt itt-ott száraz volt az út. Egy bambi úgy döntött előttünk szeretne áthaladni az úton. Sikerült neki, de (mint később otthon kiderült) mindkettőnk agyában átfutott, ha jön a következő, nem tudunk megállni és csodakupacot csinálunk az őzből és a két motorból. Szerencsére nem jöttek többen. Közelben lakó barátaink hallva közeledő motorjainkat kijöttek elénk, így a késő du-i, esti program sem díványsüppesztés volt.
Készítettem pár rövidke és kétes értékű versenyvideót, ha feltöltöttem a youtube-ra jelentkezem.
Addig is itt van pár kép:
